Magyar Nemzet, 2000. január (63. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-11 / 8. szám
fr •* Felbukkant őseink „keleti ”? Szégyenlős mazsarok a Mongol-Altájban Egy évtizede minden nyarát a Mongol- Altájban tölti Benkő Mihály történész. Etnográfiai kutatásait két ízben egy angol akadémiai alapítvány is támogatta. 1998-as útján, miután az ott élő kazakokról írt könyvét lezárta, bukkant rá a mazsar törzsre, így 1999-ben a Nomád világ Belső-Ázsiában anélkül jelent meg, hogy szó esnék benne azokról, akiket a szerző, bár kazak nyelven beszélnek, a magyarok keleti töredéke leszármazottainak tart. Mégis ott vannak könyvében: ők mosolyognak egyik-másik fényképről; igaz, a képaláírás szerint ők is „kazakok”. Legbensőbb titkait a mazsar törzs meg akarta őrizni... - Hogyan mondják kazakul, hogy Magyarország? - Mazsarisztán. - Önmagukat egymás között hogyan nevezik a mazsarok? - Mazsarak, de a kazakok is ezt mondják rájuk. A nomádok általában tisztában vannak egymás hovatartozásával, jól ítélnek a viseleti jegyekből. A nyugat-mongóliai kazakság körében viselt veretes övek, nyergek mintái törzsinemzetségi jelek. Előrebocsátom: egyedül a mazsarok ezüstveretes övein, dísznyergein látni olyan - indás-palmettás - motívumokat, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek honfoglaló magyarjaink hasonló vereteire. - Nyakába borulnak a mazsarok a „mazsarisztáni” tudósnak? - Nem mondhatnám. Korábbi útjaimon például volt egy jó sofőröm. Nemrég tudtam meg róla is, hogy mazsar, annak idején mélyen hallgatott erről. Végül mégis tőle, egy előkelő altáji mazsar család legifjabb tagjától, a magas, szökés hajú Szetejtől gyűjthettem fel a mazsarok eredetmondájának egyik legteljesebb változatát, tavaly nyáron. Két kazakul, mongolul jól tudó magyar Kelet-kutató is fültanúja volt ennek egy ulánbátori lakásban: „Mi, a szarvasok népe vagyunk, és a szarvast űzve indultunk el nyugat felé ezer évvel ezelőtt. Európa és Ázsia határán nagy háborúba keveredtünk egy másik néppel. Testvéreink megütköztek, a harcban sokan elestek, a túlélők továbbvándoroltak nyugat felé. Mi, akik most itt Ázsiában élünk, a harc elől gyáván elbújtak leszármazottai vagyunk. Európai nép számára ez talán nem volna olyan nagy szégyen, de egy ázsiai nép ilyen esetben elveszíti az arcát. Őseink visszatértek Ázsiába, és csatlakoztak a kerett törzsszövetséghez.” De Szetej a történet egy diszkrétebb megfogalmazását is elmondta: „A szarvasnép fiai, testvéreikkel együtt egy csodálatos szarvast űztek Európa felé. Európa és Ázsia határára érve megunták a vad hiábavaló üldözését, és visszatértek Ázsiába, testvéreik viszont tovább űzték a csodaszarvast nyugat felé.” - Ennyire szégyellnék magukat eleik „gyávaságáért” ? - Az apák múltját adott esetben szégyellheti a ma élő nomádok közössége. Egyébként mikor az említett adatközlő hírét vette, hogy immár mint mazsárt keresném fel, így morfondírozott: „Mit akar tőlünk a Misi? Nyelvünket elvesztettük, szokásaink eltűnőben.” Más mázsáitól ezt hallottam: „Miért nem kerestetek minket előbb?” Nem tudhatták, hogy Julianus és Körösi Csoma óta minden magyar orientalista álma bármit megtudni népünk keleti ágáról! - Ön mikortól remélte ennek az álomnak a megvalósulását? - Hazánk kazakisztáni kazak barátai a Kazak Köztársaság 1991-es megalakulása óta igyekeznek felhívni a magyar tudósok figyelmét, hogy országuk északnyugati részén, Uralszk térségében egy mazsar nevű törzs él, szerintük a magyarok leszármazottai. Ez azért volt figyelemre méltó jelzés, mert a „mazsar”, „mozsár”, „Masar”, „mazar” stb. név ismert volt eddig is a magyar Kelet-kutatók és turkológusok előtt, mint amit feltétlenül a magyarság keleten maradt ágai népnevének kell tekinteni. Felbukkant ez például Mozsár, Mozsarszk oroszországi helynevekben, de a név viselői felszívódtak az oroszságba. Öszszefoglalóan ír a „mozsár” név történeti, földrajzi előfordulásairól a Volga térségében Vásáry István. Szerinte a magyar őstörténeti kutatás fontos feladata a Volga-vidéki csuvasok, tatárok nyelvében, néprajzában a magyarság nyomait felkutatni. Nos, legalább ilyen nagy jelentőségű lenne a kutatás Közép- és Belső-Ázsiában, a kazak törzsszövetségekben élő, pontosan ilyen nevű törzs szálláshelyein, a korábban nagyon elzárt, kutathatatlan területeken. Annál is inkább, mert annak a mazsar népcsoportnak, amelyre én bukkantam rá a Mongol-Altájban - tehát Kazakisztánon kívül - még van halvány magyar identitástudata, s tagjai tudják: testvéreik élnek Európában. - Hogyan lelt a nyomukra? - Régóta kutatom a régészeti ásatásokból megismert ősmagyar hitvilág kazak néprajzi párhuzamait. Nyolcadik altáji utamon történt, a mongóliai kazak terület megyeszékhelyén, Ölgijben, hogy megemlítettem kazak ismerőseimnek, amit az Uralszk vidékén élő mazsarokról hallottam. „Itt is élnek mazsarok - szóltak csodálkozva -, miért nem mondtad, hogy őket keresed?” Izgatott kérésemre megváltoztattuk útitervünket és a Hovd felső folyásához utaztunk. Útközben társaim, köztük egy kazak sámán, elmondták a mazsarokról, hogy bár kazakul beszélnek, kicsit arcra is mások: sok köztük a szőke, vörös, barna hajú, európaias ember. - Az eredetmonda netán a IX. századról árulkodik, mikor az ősmagyarok a Kaukázusban besenyőkkel ütköztek, ami aztán szerepet játszott a honfoglalásban? - Elvileg nem zárható ki, hiszen többszöri besenyő „vihar” érte eleinket. Én azonban arra hajlok: azokról a keleti magyarokról lehet szó, akikkel Julianus az 1230-as évek derekán találkozott Magna Hungáriában, s akiket hamarosan Batu kán szórt szét. Ugyanis nagyon nagy csatát emlegetnek. A keleti töredék nyugatra húzódó része megszűnt létezni, egy másik rész, úgy lehet, kazak törzsszövetségi kötelékekben a Mongol-Altájba és a Dzsungáriai- Altájba, azaz „Kínai-Turkesztánba” is átszivárgott. Julianus a Volga-Káma torkolatvidékén járt, amelytől feltűnően messze esik Belső-Ázsia... - Ha a lovas nomád népeket valami kiveti helyükből, akár ezer kilométerekre is képesek elvándorolni... És bárki lehetett a mondában emlegetett ellenség, a mazsarok kutatása bővíti ismereteinket népünk történelméről. - Ezek szerint bizonyos a közvetlen rokonságban? - Leginkább a név és eredetmondájuk együtt támasztja alá a feltevést. Sven Hedin, néhai kitűnő svéd Ázsiakutató írta a belső-ázsiai mondákról, hogy a múltban kétségkívül van olyan valóság, amelyen ezek alapulnak. A pásztortörzsek mondáiban máig fontosabb a szájhagyomány az írásbeliségnél. A mazsarok eredetmondája, benne a szétválás motívumával tükörképe a miénknek. Ráadásul az általam idézett szöveg szinte azonos azzal, amit Dobrovits Mihály Kelet-kutatónak Almatiban (korábban: Alma-Ata) egy kazakisztáni mazsar származású színész, mondott el, baráti sörözgetés során. - Az uralszki területet még nem kutatta senki? - Mándoky Kongur István, a nemrég elhunyt nagy turkológus is csak tervezte az odautazást, ám korai halála közbeszólt. - Mik a jellegzetességei a mongóliai mazsar életformának? - Az általam megismert mazsarok nyári szállásai, jurtával, faépülettel a Hovd folyó völgyében, illetve a közeli magas hegyek lejtőin vannak. Nomád életet élnek, lovat, birkát, kecskét, szarvasmarhát és jakot tartanak. Szeretik a mulatságokat, a szép ruhákat. „Bátyám kipcsak nőt vett feleségül”, halottam egyiküktől; a „kipcsak” a mazsar ember számára kazakot jelent. A Mongol- Altájban csak a régi mazsar temetőkben találhatók fából emelt kurgánok, és azokon faragott kopjafák! Áldozóhelyeik is mások, mint a kazakokéi: téli szállásaik közelében kis fülkéket vájnak a sziklába, hasonlókat a bükk-, pilisbeli - honfoglaláskori - kaptárfülkéinkhez. - Van-e remény a további kutatásra? - A mongol-altájbeli anyag együtt áll és bár az ottani emberek nagyon zárt közösségek tagjai nem adják ki szívesen titkaikat, a tíz év során megnyertem bizalmukat, szereztem annyi helyi kapcsolatot, hogy televíziós expedícióval végezhessem el a dokumentálást. A filmes expedíció után külön kellene elutaznom Kazakisztánba, ahol a kutatómunkát egy mongóliai adatközlő, ott élő turkológus bátyjával szeretném előkészíteni, majd a kérdéses térségben megkezdeni. - Mindezt saját pénzből? - Eddig kétszer támogatott az angol Stein-Arnold Alapítvány, egyszer a Soros, egyszer a Lakitelek, de a pályázatok mellett mélyen kellett a zsebembe nyúlni. Most, bár több tévétársasággal tárgyalok, további támogatókra is szükségem lesz. Az idő sürget: nem tudni, tíz év múlva találhatnánk-e a mostani mazsar szállásterületeken bármit is. Beolvadásuk a kazakságba, házasodással, előrehaladott. A nők már gyakran hagyják el az ősi viseletét, s jelennek meg európaias jellegű ruhában a több ezer méter magas belső-ázsiai sztyeppe kellős közepén. Igaz, utána lóra kapnak és elvágtatnak... Joó István Vörös hajú kazak („mazsar”) család benkőmihályfelvétele A Magyar Nemzet Interjú 2000. január 11., kedd A növekedés motorja az export volt Mellár Tamás a statisztikai törvényről, a mezőgazdaság összeírásáról és az uniós követelményekről (Folytatás az 1. oldalról) - Nemzetközi összehasonlításban milyen fény vetül e mutatóra? - A jelenlegi adatok szerint a földrészen egyedül Szlovénia az, ahol magasabb növekedést regisztrálnak. Az Európai Unióban átlagosan kétszázalékos a növekedési ütem. - A 4,4 százalékos gyarapodás nem takar-e el aránytalanságokat, például azt, hogy a növekedéssel együtt a külgazdasági egyensúly romlott? - Ez kapóra jött fölvetés: a harmadik negyedévnek éppen az a jellemzője, ami eddig hiányzott a magyar gazdasági folyamatokból. A növekedés motorja most a felhasználás oldaláról kifejezetten az export volt. Tehát nem a fogyasztás és nem a beruházás volt az, amely előrevitte a gazdaságot. Ez örvendetes. Ebből következik, hogy a harmadik negyedévben olyan kiviteli többlet volt, amely valamelyest ellensúlyozta az első két negyedév behozatali többletét. Mégis ebben a harmadik negyedévben is nagyobb volt az import, mint a kivitel! - Ez még jó pár évig a magyar gazdaság sajátossága lesz. Ez abból következik, hogy olyan felépülő piacgazdaságban élünk, ahol nekünk erős tőkebehozatalra és a nyersanyagokon, az energián túl még alkatrészimportra is szükségünk van. Ehhez képest viszonylag korlátozott a versenyképességünk. De ha a tendenciákat nézzük, egyre kedvezőbb arány alakul ki. Azaz a magyar gazdaság egyre inkább strukturális váltáson is keresztülmegy, noha ez a folyamat még hosszú. Sebessége attól is függ, mikor csatlakozunk az Európai Unióhoz, akkor ugyanis sok minden fel fog gyorsulni. A múlt év végén módosíttatott a statisztikai törvény. Volt-e ennek tényleges jelentősége? - Megteremtette a lehetőségét annak, hogy a hivatal külső adatbázisokat is felhasználhasson. Ez hatékonyabbá teszi munkánkat. Emellett jogi akadályok is elhárultak az európai uniós csatlakozás előtt, lehetővé vált az adatcserén alapuló együttműködés az Eurostattal. Ezen kívül erősödött a hivatal függetlensége azáltal, hogy a jövőben hat évre nevezi ki a miniszterelnök a KSH elnökét. Ezzel a törvény elszakítja a statisztikai munkát a kormányzati váltásoktól, kiveszi a hivatalt a politikai „zsákmányszerző” mechanizmusból, így a KSH vezetősége megalapozottabban tervezhet, s visszaszerezheti régi szakmai rangját a földrészen. A magyar statisztikai hivatal ugyanis a két világháború között Európa egyik legjobbja volt. A KSH tavasszal végrehajtja a mezőgazdaság összeírását. Milyen újdonság búvik meg ebben a munkában? - A műfaját tekintve ez nem teljesen új. A hivatal a múlt század végén már elvégzett ilyen feladatot. A legutóbbi kísérlet 1994-ben zajlott le, akkor azonban nem voltak meg a jó eredmény feltételei. A mostani azért vált szükségessé, mert az elmúlt tíz esztendőben jelentős változások,mentek végbe a magyar mezőgazdaságban is. Gondoljunk csak a tulajdonváltásra vagy a gazdálkodási formák átalakulására. Most nagy szükség van arra, hogy teljes képet rajzolhassunk föl a kialakult állapotokról. E munka végeztével rendelkezésünkre fog állni a farmregiszter, a mezőgazdasági vállalkozók teljes körű lajstroma, amely önmagában véve is hatalmas információtömeg. Emellett a hivatalnak lehetőséget nyújt arra, hogy az eddigieknél mélyebb, pontosabb adatfelvételt és adatszolgáltatást tudjon produkálni. Erre az uniós csatlakozás szempontjából égető szükség van. Az EU csak azokat a statisztikai adatokat fogadja el, amelyeket független szakintézmény készít. A későbbiekben szőlő- és gyümölcsregisztert is készítenünk kell. Mindez az EU-támogatások elnyeréséhez elsődlegesen fontos. - A KSH összesen kétezer embere alkalmas-e erre a feladatra? - Meg vagyok győződve róla, hogy igen, kiváló szellemi kapacitás áll rendelkezésre a nyolcszáz fős központban, a megyékben és a két kutatóintézetben. A munkához a költségvetéstől is megkaptuk a kellő ellátmányt. Természetesen az összeíráshoz jól képzett kérdezőbiztosokat is alkalmazunk. Friss adat, hogy tavaly a korábbi évhez képest 260 százalékra emelkedett azoknak a migránsoknak a száma, akiket embercsempészek juttattak hazánkba. A KSH szembenéz-e a kor kihívásaival, és méri-e a vándorlást is? - Éppen a múlt év végén állítottuk fel a vándorlásstatisztikai osztályt, amely éppen a nemzetközi migráció adatait rögzíti. Idegenrendészeti, határőrizeti és más hivatalos forrásokat használnak fel munkatársaim, emellett saját adatfelvételt is folytatnak. Nemzetközi kötelezettségeink is vannak ezzel kapcsolatban. Az uniós csatlakozás előkészítésekor, az átvilágítás alkalmával egyértelműen megfogalmazták velünk szemben, hogy nálunk is megbízható vándorlásstatisztikát kell készíteni. Eddig is voltak adataink, de ezek szolgáltatása nem volt teljes körű. - Alkalmas-e a KSH az uniós követelmények teljesítésére? - Hivatalunk nem szorul derogációra, a számunkra előírt követelményeket akár 2002-ig is teljesíteni tudnánk. Molnár Pál Mellár Tamás: Az előírt követelményeket akár 2002-ig teljesíteni tudnánk magyar nemzet-archív