Magyar Nemzet, 2000. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-11 / 8. szám

f­r •* Felbukkant őseink „keleti ”? Szégyenlős mazsarok a Mongol-Altáj­ban Egy évtizede minden nyarát a Mongol- Altájban tölti Benkő Mihály történész. Etnográfiai kutatásait két ízben egy an­gol akadémiai alapítvány is támogatta. 1998-as útján, miután az ott élő kaza­­kokról írt könyvét lezárta, bukkant rá a mazsar törzsre, így 1999-ben a Nomád világ Belső-Ázsiában anélkül jelent meg, hogy szó esnék benne azokról, akiket a szerző, bár kazak nyelven be­szélnek, a magyarok keleti töredéke le­­származottainak tart. Mégis ott vannak könyvében: ők mosolyognak egyik-má­sik fényképről; igaz, a képaláírás szerint ők is „kazakok”. Legbensőbb titkait a mazsar törzs meg akarta őrizni... - Hogyan mondják kazakul, hogy Magyarország? - Mazsarisztán. - Önmagukat egymás között hogyan nevezik a mazsarok? - Mazsarak, de a kazakok is ezt mondják rájuk. A nomádok általában tisztában vannak egymás hovatartozásá­val, jól ítélnek a viseleti jegyekből. A nyugat-mongóliai kazakság körében vi­selt veretes övek, nyergek mintái törzsi­nemzetségi jelek. Előrebocsátom: egye­dül a mazsarok ezüstveretes övein, dísz­nyergein látni olyan - indás-palmettás - motívumokat, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek honfoglaló magyarjaink hasonló vereteire. - Nyakába borulnak a mazsarok a „mazsarisztáni” tudósnak? - Nem mondhatnám. Korábbi útjai­mon például volt egy jó sofőröm. Nem­rég tudtam meg róla is, hogy mazsar, annak idején mélyen hallgatott erről. Végül mégis tőle, egy előkelő altáji mazsar család legifjabb tagjától, a ma­gas, szökés hajú Szetejtől gyűjthettem fel a mazsarok eredetmondájának egyik legteljesebb változatát, tavaly nyáron. Két kazakul, mongolul jól tudó magyar Kelet-kutató is fültanúja volt ennek egy ulánbátori lakásban: „Mi, a szarvasok népe vagyunk, és a szarvast űzve indul­tunk el nyugat felé ezer évvel ezelőtt. Európa és Ázsia határán nagy háborúba keveredtünk egy másik néppel. Testvé­reink megütköztek, a harcban sokan el­estek, a túlélők továbbvándoroltak nyu­gat felé. Mi, akik most itt Ázsiában élünk, a harc elől gyáván elbújtak le­származottai vagyunk. Európai nép szá­mára ez talán nem volna olyan nagy szégyen, de egy ázsiai nép ilyen esetben elveszíti az arcát. Őseink visszatértek Ázsiába, és csatlakoztak a kerett törzs­­szövetséghez.” De Szetej a történet egy diszkrétebb megfogalmazását is el­mondta: „A szarvasnép fiai, testvéreik­kel együtt egy csodálatos szarvast űztek Európa felé. Európa és Ázsia határára érve megunták a vad hiábavaló üldözé­sét, és visszatértek Ázsiába, testvéreik viszont tovább űzték a csodaszarvast nyugat felé.” - Ennyire szégyellnék magukat eleik „gyávaságáért” ? - Az apák múltját adott esetben szé­­gyellheti a ma élő nomádok közössége. Egyébként mikor az e­mlített adatközlő hírét vette, hogy immár mint mazsárt ke­resném fel, így morfondírozott: „Mit akar tőlünk a Misi? Nyelvünket elvesz­tettük, szokásaink eltűnőben.” Más mázsáitól ezt hallottam: „Miért nem kerestetek minket előbb?” Nem tudhatták, hogy Julianus és Körösi Csom­a óta minden magyar orientalista álma bármit megtudni népünk keleti ágáról! - Ön mikortól remélte en­nek az álomnak a megvalósu­lását? - Hazánk kazakisztáni ka­zak barátai a Kazak Köztársa­ság 1991-es megalakulása óta igyekeznek felhívni a magyar tudósok figyelmét, hogy orszá­guk északnyugati részén, Uralszk térségében egy mazsar nevű törzs él, szerintük a ma­gyarok leszármazottai. Ez azért volt figyelemre méltó jelzés, mert a „mazsar”, „mozsár”, „Masar”, „mazar” stb. név is­mert volt eddig is a magyar Kelet-kutatók és turkológusok előtt, mint amit feltétlenül a magyarság keleten maradt ágai népnevének kell tekinteni. Fel­bukkant ez például Mozsár, Mozsarszk oroszországi hely­nevekben, de a név viselői fel­szívódtak az oroszságba. Ösz­­szefoglalóan ír a „mozsár” név történeti, földrajzi előfordulá­sairól a Volga térségében Vásáry István. Szerinte a magyar őstörténeti kutatás fontos feladata a Volga-vidéki csuva­­sok, tatárok nyelvében, néprajzában a magyarság nyomait felkutatni. Nos, leg­alább ilyen nagy jelentőségű lenne a ku­tatás Közép- és Belső-Ázsiában, a ka­zak törzsszövetségekben élő, pontosan ilyen nevű törzs szálláshelyein, a koráb­ban nagyon elzárt, kutathatatlan terüle­teken. Annál is inkább, mert annak a mazsar népcsoportnak, amelyre én buk­kantam rá a Mongol-Altájban - tehát Kazakisztánon kívül - még van halvány magyar identitástudata, s tagjai tudják: testvéreik élnek Európában. - Hogyan lelt a nyomukra? - Régóta kutatom a régészeti ásatá­sokból megismert ősmagyar hitvilág ka­zak néprajzi párhuzamait. Nyolcadik al­táji utamon történt, a mongóliai kazak terület megyeszékhelyén, Ölgijben, hogy megemlítettem kazak ismerőseim­nek, amit az Uralszk vidékén élő ma­­zsarokról hallottam. „Itt is élnek ma­zsarok - szóltak csodálkozva -, miért nem mondtad, hogy őket keresed?” Iz­gatott kérésemre megváltoztattuk úti­tervünket és a Hovd felső folyásához utaztunk. Útközben társaim, köztük egy kazak sámán, elmondták a mazsarokról, hogy bár kazakul beszélnek, kicsit arcra is mások: sok köztük a szőke, vörös, barna hajú, európaias ember. - Az eredetmonda netán a IX. szá­zadról árulkodik, mikor az ősmagyarok a Kaukázusban besenyőkkel ütköztek, ami aztán szerepet játszott a honfogla­lásban? - Elvileg nem zárható ki, hiszen többszöri besenyő „vihar” érte eleinket. Én azonban arra hajlok: azokról a keleti magyarokról lehet szó, akikkel Julianus az 1230-as évek derekán találkozott Magna Hungáriában, s akiket hamaro­san Batu kán szórt szét. Ugyanis na­gyon nagy csatát emlegetnek. A keleti töredék nyugatra húzódó része meg­szűnt létezni, egy másik rész, úgy lehet, kazak törzsszövetségi kötelékekben a Mongol-Altájba és a Dzsungáriai- Altájba, azaz „Kínai-Turkesztánba” is átszivárgott.­­ Julianus a Volga-Káma torkolat­vidékén járt, amelytől feltűnően messze esik Belső-Ázsia... - Ha a lovas nomád népeket valami kiveti helyükből, akár ezer kilométerek­re is képesek elvándorolni... És bárki lehetett a mondában emlegetett ellen­ség, a mazsarok kutatása bővíti ismere­teinket népünk történelméről. - Ezek szerint bizonyos a közvetlen rokonságban? - Leginkább a név és eredetmondá­juk együtt támasztja alá a feltevést. Sven Hedin, néhai kitűnő svéd Ázsia­­kutató írta a belső-ázsiai mondákról, hogy a múltban kétségkívül van olyan valóság, amelyen ezek alapulnak. A pásztortörzsek mondáiban máig fon­tosabb a szájhagyomány az írásbeliség­nél. A mazsarok eredetmondája, benne a szétválás motívumával tükörképe a miénknek. Ráadásul az általam idézett szöveg szinte azonos azzal, amit Dobrovits Mihály Kelet-kutatónak Almatiban (korábban: Alma-Ata) egy kazakisztáni mazsar származású színész, mondott el, baráti sörözgetés során. - Az uralszki területet még nem ku­tatta senki? - Mándoky Kongur István, a nem­rég elhunyt nagy turkológus is csak ter­vezte az odautazást, ám korai halála közbeszólt. - Mik a jellegzetességei a mongóliai mazsar életformának? - Az általam megismert mazsarok nyári szállásai, jurtával, faépülettel a Hovd folyó völgyében, illetve a közeli magas hegyek lejtőin vannak. Nomád életet élnek, lovat, birkát, kecskét, szarvasmarhát és jakot tartanak. Szere­tik a mulatságokat, a szép ruhákat. „Bátyám kipcsak nőt vett feleségül”, halottam egyiküktől; a „kip­csak” a mazsar ember számára kazakot jelent. A Mongol- Altájban csak a régi mazsar temetőkben találhatók fából emelt kurgánok, és azokon fa­ragott kopjafák! Áldozóhe­lyeik is mások, mint a kazako­­kéi: téli szállásaik közelében kis fülkéket vájnak a sziklába, hasonlókat a bükk-, pilisbeli - honfoglaláskori - kaptárfül­kéinkhez. - Van-e remény a további kutatásra? - A mongol-altájbeli anyag együtt áll és bár az otta­ni emberek nagyon zárt közös­ségek tagjai­­ nem adják ki szívesen titkaikat­­, a tíz év során megnyertem bizalmukat, s­­zereztem annyi helyi kap­csolatot, hogy televíziós expe­dícióval végezhessem el a do­kumentálást. A filmes expedí­ció után külön kellene elutaz­nom Kazakisztánba, ahol a ku­tatómunkát egy mongóliai adatközlő, ott élő turkológus bátyjával szeretném előkészí­teni, majd a kérdéses térség­ben megkezdeni. - Mindezt saját pénzből? - Eddig kétszer támogatott az angol Stein-Arnold Alapítvány, egyszer a So­ros­, egyszer a Lakitelek, de a pályáza­tok mellett mélyen kellett a zsebembe nyúlni. Most, bár több tévétársasággal tárgyalok, további támogatókra is szük­ségem lesz. Az idő sürget: nem tudni, tíz év múlva találhatnánk-e a mostani mazsar szállásterületeken bármit is. Be­olvadásuk a kazakságba, házasodással, előrehaladott. A nők már gyakran hagy­ják el az ősi viseletét, s jelennek meg európaias jellegű ruhában a több ezer méter magas belső-ázsiai sztyeppe kel­lős közepén. Igaz, utána lóra kapnak és elvágtatnak... Joó István Vörös hajú kazak („mazsar”) család benkőmihályfelvétele A Magyar Nemzet Interjú 2000. január 11., kedd A növekedés motorja az export volt Mellár Tamás a statisztikai törvényről, a mezőgazdaság összeírásáról és az uniós követelményekről (Folytatás az 1. oldalról) - Nemzetközi összehasonlításban mi­lyen fény vetül e mutatóra? - A jelenlegi adatok szerint a föld­részen egyedül Szlovénia az, ahol ma­gasabb növekedést regisztrálnak. Az Európai Unióban átlagosan kétszázalé­kos a növekedési ütem. - A 4,4 százalékos gyarapodás nem takar-e el aránytalanságokat, például azt, hogy a növekedéssel együtt a kül­gazdasági egyensúly romlott? - Ez kapóra jött fölvetés: a harma­dik negyedévnek éppen az a jellemző­je, ami eddig hiányzott a magyar gaz­dasági folyamatokból. A növekedés motorja most a felhasználás oldaláról kifejezetten az export volt. Tehát nem a fogyasztás és nem a beruházás volt az, amely előrevitte a gazdaságot. Ez örvendetes. Ebből következik, hogy a harmadik negyedévben olyan kiviteli többlet volt, amely valamelyest ellen­súlyozta az első két negyedév behoza­tali többletét.­­ Mégis ebben a harmadik negyed­évben is nagyobb volt az import, mint a kivitel! - Ez még jó pár évig a magyar gazdaság sajátossága lesz. Ez abból következik, hogy olyan felépülő piac­­gazdaságban élünk, ahol nekünk erős tőkebehozatalra és a nyersanyagokon, az energián túl még alkatrészimportra is szükségünk van. Ehhez képest vi­szonylag korlátozott a versenyképes­ségünk. De ha a tendenciákat nézzük, egyre kedvezőbb arány alakul ki. Azaz a magyar gaz­daság egyre inkább strukturális váltáson is keresztülmegy, noha ez a folyamat még hosszú. Sebes­sége attól is függ, mikor csatlako­zunk az Európai Unióhoz, akkor ugyanis sok minden fel fog gyor­sulni.­­ A múlt év végén módosítta­tott a statisztikai törvény. Volt-e ennek tényleges jelentősége? - Megteremtette a lehetőségét annak, hogy a hivatal külső adat­bázisokat is felhasználhasson. Ez hatékonyabbá teszi munkánkat. Emellett jogi akadályok is elhá­rultak az európai uniós csatla­kozás előtt, lehetővé vált az adat­cserén alapuló együttműködés az Eurostattal. Ezen kívül erősödött a hivatal függetlensége azáltal, hogy a jövőben hat évre nevezi ki a miniszterelnök a KSH elnö­két. Ezzel a törvény elszakítja a statisztikai munkát a kormányza­ti váltásoktól, kiveszi a hivatalt a politikai „zsákmányszerző” me­chanizmusból, így a KSH veze­tősége megalapozottabban ter­vezhet, s visszaszerezheti régi szak­mai rangját a földrészen. A magyar statisztikai hivatal ugyanis a két vi­lágháború között Európa egyik leg­jobbja volt.­­ A KSH tavasszal végrehajtja a mezőgazdaság összeírását. Milyen új­donság búvik meg ebben a munkában? - A műfaját tekintve ez nem telje­sen új. A hivatal a múlt század végén már elvégzett ilyen feladatot. A legutóbbi kísérlet 1994-ben zaj­lott le, akkor azonban nem voltak meg a jó eredmény feltételei. A mostani azért vált szükségessé, mert az elmúlt tíz esztendőben je­lentős változások,mentek végbe a magyar mezőgazdaságban is. Gondoljunk csak a tulajdonvál­tásra vagy a gazdálkodási formák átalakulására. Most nagy szükség van arra, hogy teljes képet rajzol­hassunk föl a kialakult állapotok­ról. E munka végeztével rendel­kezésünkre fog állni a farmre­giszter, a mezőgazdasági vállal­kozók teljes körű lajstroma, amely önmagában véve is hatal­mas információtömeg. Emellett a hivatalnak lehetőséget nyújt arra, hogy az eddigieknél mélyebb, pontosabb adatfelvételt és adatszolgáltatást tudjon produ­kálni. Erre az uniós csatlakozás szempontjából égető szükség van. Az EU csak azokat a statisz­tikai adatokat fogadja el, amelye­ket független szakintézmény ké­szít. A későbbiekben szőlő- és gyümölcsregisztert is készítenünk kell. Mindez az EU-támogatások elnyeréséhez elsődlegesen fontos. - A KSH összesen kétezer embere alkalmas-e erre a feladatra? - Meg vagyok győződve róla, hogy igen, kiváló szellemi kapacitás áll rendelkezésre a nyolcszáz fős köz­pontban, a megyékben és a két kutató­­intézetben. A munkához a költségve­téstől is megkaptuk a kellő ellát­mányt. Természetesen az összeíráshoz jól képzett kérdezőbiztosokat is alkal­mazunk.­­ Friss adat, hogy tavaly a korábbi évhez képest 260 százalékra emelkedett azoknak a migránsoknak a száma, aki­ket embercsempészek juttattak hazánk­ba. A KSH szembenéz-e a kor kihívá­saival, és méri-e a vándorlást is? - Éppen a múlt év végén állítot­tuk fel a vándorlásstatisztikai osztályt, amely éppen a nemzetközi migráció adatait rögzíti. Idegenrendészeti, ha­tárőrizeti és más hivatalos forrásokat használnak fel munkatársaim, emellett saját adatfelvételt is folytatnak. Nem­zetközi kötelezettségeink is vannak ezzel kapcsolatban. Az uniós csatla­kozás előkészítésekor, az átvilágítás alkalmával egyértelműen megfogal­mazták velünk szemben, hogy nálunk is megbízható vándorlásstatisztikát kell készíteni. Eddig is voltak ada­taink, de ezek szolgáltatása nem volt teljes körű. - Alkalmas-e a KSH az uniós köve­telmények teljesítésére? - Hivatalunk nem szorul derogációra, a számunkra előírt köve­telményeket akár 2002-ig is teljesíteni tudnánk. Molnár Pál Mellár Tamás: Az előírt követelményeket akár 2002-ig teljesíteni tudnánk magyar nemzet-archív

Next