Magyar Nemzet, 2001. március (64. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-16 / 63. szám
Ki Ki a magyar géniusz? Petőfi- és Jókai-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban ,, kisdiák és iskolái. Megszületik a név Pápán írt kéziratán amelyet minden magyar ember ismer: Petőfi. Útiládája, pohara. Színlapok, amelyek teátrumi „kitérőjét” szemléltetik. JL ., (Borostyán álnéven a könyvtárost játszó...) Igénytelen külsejű első kötete. A Pilvax márványasztala és a Nemzeti dal kéziratának másolata. A szék, amelyen utoljára lefestették... Petőfi-kiállítás látható a helyreállított Károlyi-palotában, a költőről elnevezett, ám a dicső nevet egyre ritkábban használó irodalmi múzeumban. Három terem, amelyben eddig nem látott gazdagságban szemléltetik - Kerényi Ferenc forgatókönyve alapján, Kemény Gyula látványtervével - a költő szellemi s tárgyi környezetét. (A negyedik terembe azok a képzőművészeti alkotások kerültek, amelyek a romantika mítoszteremtő erejével idézik meg Petőfi Sándor mind a mai napig titokzatos halálát.) Az állandó kiállítás címe: „Tanuljátok meg, mi a költő...” Aki végigjárja az oldalsó csigalépcső felől megközelíthető tárlatot - reméljük, a szolid hírverés ellenére is sokan vannak, iskoláskorúak mindenekelőtt, csakugyan megtanulhatja: csoda. Egyszeri s megismételhetetlen. A korral és a környezettel sem igazán megmagyarázható. Isteni elrendelés. Az ideológiai „alapozással”, irodalomtörténeti igazságosztással nemigen foglalatoskodó kiállítók a Petőfi Sándort körülvevő világot is igen érzékletesen szemléltetik, a reformkori Magyarország tájait, hol oly sokat bolyongott - gyalogszerrel többnyire -, a polgárosodó Pestet és Budát, az otthont, mit hitvesével - egyszerűen, elegánsan - teremtett magának. A családot, a barátokat. A könyveket, amelyeket minden bizonynyal sokat forgatott... A múzeum közgyűjteményének legszebb darabjai láthatók e megújult Petőfi-kiállításon, híven érzékeltetve azt a tántoríthatatlan kötelességtudatot, amellyel a sok megpróbáltatást átélt intézmény tudós munkatársai az egykoron közadakozásból létesített Bajza utcai Petőfi Ház megmaradt és tovább gyarapító gyűjteményét a köz rendelkezésére bocsátják. Okulására, szellemi gyarapodására, lelki megerősítésére mindenkinek. Rendületlenül. Régi adósságát törlesztette az intézmény (meg a nemzet maga) az állandó Petőfi Sándor-kiállítás szomszédságában (sajnálatos módon csak 2002. december 31-ig) látható másik nevezetes tárlatával, a Jókai Mór világát bemutató, Napfény és holdfény című összeállításukkal. (Rendezője E. Csorba Csilla, Fábri Anna, Kalla Zsuzsa, a látványtervet Vayer Tamás és Hujber Balázs készítette.) A nemzet mesemondójának a Petőfiénél jóval gazdagabb hagyatéka ugyancsak a minden módon, jogi kötelezettségek tekintetében is feledett, egykori Petőfi Ház anyagának köszönhetően - a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona. Hatalmas könyvtára csakúgy, mint kéziratai, bútorai, fényképei, tárgyai. Ennek ellenére - szinte megmagyarázhatatlan, hogy miért -nem rendeztek Jókai-kiállítást az intézmény falai között. (Csak a múzeum kezelésében levő svábhegyi Jókai-emlékszobáig és a balatonfüredi Jókai-emlékmúzeumig terjedt a korábbi intézményvezetők Jókai Mórt népszerűsítő igyekezete. Ami ennél is meglepőbb: utoljára 1925- ben mutatta be jelentős kiállítás Jókai Mórt a Nemzeti Múzeumban. A kunyhótól a palotáig egyformán népszerű író, kinek életművét nem igazán tudta kisajátítani egyik politikai kurzus sem, úgy tűnik, a múzeumi tisztelgés, az ismeretterjesztés szintjén nem kellett hetvenöt éven át senkinek...) A mostani, okosan fölépített, sokrétű és sokatmondó tárlat sem adhat teljes pályaképet. Ehhez az a három terem, amelyet az intézmény birtokában levő, páratlanul gazdag hagyaték legalább részleges szemléltetésére kaptak, nem is volna elegendő. (Nem az ünneprontás szándékával, csupán az igazság kedvéért jegyezzük meg, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának millenniumi támogatásával létrejött időszakos kiállítást is át kell „alakítani” olykor az intézmény rendezvényei miatt. Miközben pedig a Jókai-bútorokat tologatják a szervezők, és tornyot emelnek az író relikviáit bemutató tárlókból, a Károlyi-palota gyönyörűen felújított díszterme - melyet a főlépcsőn megközelíteni csak a boldog keveseknek adatik meg - sötéten és üresen árválkodik.) A pálya csúcsán álló Jókai Mórt és a XIX. század utolsó három évtizedét szemlélteti tehát a kiállítás, a népszerű közéleti személyiséggel, a regény- és drámaíró, a lapszerkesztő, a publicista, a politikus, az országgyűlési képviselő Jókaival a középpontban. Napfényben és holdfényben éli napjait, amiként a kiállítás címe is érzékelteti. Arcvonásait fiatalkori ábrázolásokon, öregkori fotókon szemlélhetjük, és karikatúrákon, festményeken. Lóháton ülve, Árpád vezér kíséretében (Munkácsy Mihály monumentális vásznán), kártyaasztalnál, Tisza Kálmán mellett, az országgyűlés padsoraiban. Idősödő felesége mellett, ifjan is aggastyánt mutatva, és ifjú hitvese társaságában - dévai(?) nápolyi útjukon. Képet alkothatunk otthonáról, könyvtáráról, legkedvesebb olvasmányairól, kedvenc időtöltéseiről (kertészkedéséről, csillagászati vizsgálódásairól, festőművészi próbálkozásairól). És - természetesen - az alkotás, az írás magányos óráiról is. Az önmegmutató és a rejtőzködő Jókai Mórt ismerhetjük meg a Petőfi Irodalmi Múzeum szép tárlatán, méghozzá olyan varázslatos módon, hogy kijőve a múzeum épületéből, a Károlyi-palotából, hirtelen vágyódni kezdünk művei után. Nem haszontalan - és nem is hétköznapi, de ünnepi - időtöltés ez március 15-e szép napján. Jókai mondatait olvasni a szabadságharc dicső napjairól. "';*!? "SZ‘tá" inkább Pilvax kórházába címezi!: ott köbmembert h..«íj«»ok •m..ll..,Bv ................. •m A Pilvax híres márványasztala a Petőfi-kiállítás egyik legfontosabb látnivalója március idusán Párkányi-Raab Péter Jókai-szobra Budán, a XII. kerületben Kovács Jenő Petőfije Veresegyházon Mapi Nemzet Millennium 2001. március 14., szerda