Magyar Nemzet, 2001. október (64. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-27 / 251. szám

sa Magyar Nemzet • Magazin 2001. október 27., szombat Lilly tehén és Edmund elefánt világraszóló kalandjai Rajzolt Beán Siratják mostanában a magyar rajzfilmgyártást: csökkenő támogatásról, a közönség érdeklődésének hiányáról szól a panasz, miközben a budapesti Varga Stúdióban világszenzációra készülnek az alkotók. B D£y£ny.i István__________________ Macskafogó vagy a Mézga sorozat már a múl­té, hasonló nagyszabású honi produkciókra egészen biztosan nem kell számítanunk a közeljövőben. Talán épp ezért lehet egyre­­ több panaszt hallani, miszerint az egyko­­ron világszínvonalú magyar animáció * haldoklik, s az alkotók végérvényesen le­­szakadtak az élvonaltól. A multiplex B *•­ mozik műsora, illetve a televíziós csatornák kínálata valóban alátámasztja ezt a vé­lekedést, hiszen az elmúlt években szinte csak amerikai filmeken, illetve sorozatokon szórakoz­hatott a közönség. Hosszú ideig hasonló problémákkal küszkö­dött az európai és a japán animáció is, ám a kül­honi stúdiók felvették a harcot az amerikai rajz­filmiparral. A japán kormány és a cégóriások rö­vid idő alatt a legmodernebb technológiát felvo­nultató infrastruktúrát hoztak létre, közben pe­dig több ezer rajzfilmes szakembert képeztek ki. Európában pedig, az unió Media programjának köszönhetően, több mint háromszáz új rajzfilm­stúdió alakult, továbbá a rajzfilm- és a multimé­dia-szektor fejlesztésével foglalkozó speciális cso­portok jöttek létre. Eközben Magyarországon - a szakemberek egy részének véleménye szerint - a stúdiók a rendszerváltáskor a valódi piac ki­hívásaival szembesültek, s a túlélés érdekében gyakran a külföldi vállalkozások bérkihúzójává és színezőjévé mentették át magukat. A budapesti székhelyű Varga Holdings műter­meiben azonban semmi sem érezhető a világvé­­ge-hangulatból: a moszkvai, szófiai és londoni részleggel is rendelkező rajzfilmes cégnél készül a világszerte népszerű Mr. Bean sorozat rajzfilm­változata.­­ A Varga Holdings a Tiger Aspect meghívá­sos tenderén tucatnyi céget megelőzve nyerte el a megbízást - mondja Erkel András ügyvezető igazgató, a Varga Stúdió egyik alapítója. - Az an­golok először a figurát készíttették el, ezt a ten­dert a londoni Richard Purdum stúdió designer­­csapata nyerte, majd az a­rculati terv kidolgozá­sát követően írták ki a zártkörű pályázatot. A magyar stúdió szakemberei legjobb mun­káikból válogatva bemutatkozó dokumentációt állítottak össze, elkészítették a több mint har­mincoldalas tendert, s egy hirtelen ötlettől ve­zérelve Mr. Bean mozgó tesztfelvételeit is megal­kották. A refenciaanyag, valamint a szokatlan öt­let nagy hatást gyakorolt az angolokra.­­ Mr. Bean a Tiger Aspect egyik legsikeresebb produkciója, ezért a figurát filmen alakító Rowan Atkinson is aktívan részt vesz a mozdulatok kidol­gozásában. Az animáció ugyanakkor nem lehet pusztán az élő mozgás leképezése, hiszen abban a pillanatban, amikor egy rajzfilmalak túlságosan élethűen kezd mozogni, idegenné válik, nem be­szélve arról, hogy akkor már nincs is értelme, hogy a produkciót animációként készítsük el. A mi feladatunk tehát azért nehéz, mert nem egy­szerűen csak Rowan Atkinson zseniálisan egyedi mozgását kell animálnunk, hanem olyan „új” fi­gurát kell teremtenünk, amely a gesztusaival és a testbeszédével felismerhetően Mr. Bean, de még­sem csak egy kockánként átrajzolt élő figura. A rajzfilmesek az animáció sajátosságait adják hozzá Rowan Atkinsonhoz, megtartva az eredeti burleszkelemeket. Tovább nehezíti az animálást, hogy Mr. Bean, miként a filmjeiben, a rajzfilm­ben sem szólal meg.­­­ A sorozat némafilm lesz, tehát nem lehet ab­ban bízni, hogy a dialógus majd úgyis elviszi a történetet. Itt tizenegy percen keresztül csupán rajzolt figurákkal kell lekötnünk a nézők figyel­mét. A Mr. Bean-i humor egészen más, mint pél­dául a Tom és Jerry-féle, kergessük és püföljük egymást típusú szórakoztatás, így rajzfilmesként a lassabban építkező, kevésbé pergő humort kell izgalmassá tennünk. A film elkészítéséhez ezért olyan színészanimátorokra van szükségünk, akik lényegesen többet tudnak annál, mint hogy mi­ként kell a figurát jobbról balra elsétáltatni. Erkel András állítja, hogy a filmen az európai rajzfilmes társadalom krémje dolgozik. Amint az ügyvezető igazgató elárulta: több százan jelent­keztek Magyarországról és külföldről egyaránt, de a kiemelkedően magas követelmények miatt csak kevesen fértek be a csapatba. A stáb döntő részét a Varga Stúdió eredeti gárdája alkotja, ám összességében háromszáznál is többen dolgoz­nak Mr. Bean rajzfilmes megformálásán.­­ A sorozat pénzügyileg és szellemi szem­pontból is koprodukció. Mr. Beant ugyan nem mi találtuk ki, és az animált figura terve is London­ban született, de az epizódok rendezésében, a szereplők mozgásának megalkotásában megha­tározó a részünk. Valamennyi rendezőt mi adjuk, és az irodalmi forgatókönyv alakulásáról is folya­matosan konzultálunk az angol partnerrel, ami óriási eredmény, hiszen kreatívan beleszólha­tunk a produkcióba, miközben az angolszász or­szágokban állandó vita tárgya, hogy kié legyen például a végső vágás joga. Ezért is jelennek meg időnként az úgynevezett rendezői változatok, amelyek nem a producer vagy a kereskedelmi igazgató igényei szerint készülnek. A képernyőn megjelenő Mr. Bean sorozat viszont maga a ren­dezői változat lesz, ezért is állíthatom, hogy a pro­dukció művészi értékéhez a stúdió legalább any­­nyit tesz hozzá, mint a külhoni fél. A Varga Holdings egyébként nem a kelet-euró­pai cégeknél megszokott, legolcsóbb ajánlattal nyerte meg a Mr. Bean-tendert, hanem az általa ga­rantált minőséggel. A tárgyalások során ráadásul kérték és meg is kapták a sorozat összes magyaror­szági jogát. A tárgyalási siker azonban nem jelen­tette automatikusan, hogy Mr. Beán rajzfilmfigura­ként is megjelenhet majd a magyar televíziók kép­ernyőjén, hiszen több hónap telt el, mire az első ho­ni televíziós társaság megkereste az alkotókat. Az érdeklődés ilyenfajta hiánya korántsem új keletű jelenség Vargáék számára. Varga Csaba, a stúdió névadója két esztendővel ezelőtt fejezte be Don Quijote című bábfilmjét, amelyet a BBC 1999 karácsonyán óriási nézettséggel vetített, az HBO pedig Oscar-díjra jelölt, Magyarországon még­sem jutott tovább a díszbemutatónál. Az egyik kereskedelmi televízió vezetése csak most, két év múltán kezdett érdeklődni, és ajánlotta fel, hogy a Don Quijotét esetleg más filmekkel egységcso­magban megvásárolná. Téves elképzelés tehát, hogy a honi közönség azért nem láthat magyar rajzfilmeket, mert nem készülnek - véli Erkel András, aki szerint elérke­zett az ideje, hogy a szakemberek újragondolják a magyar rajzfilm fogalmát. - Ma már nincs tisztán magyar produkció, ha­csak nem kap valaki teljes állami támogatást. Ma­gyarország a tízmilliós lakosságával nem tudja el­tartani a filmipart, és erre az állam sem képes, hi­szen manapság már Európában is két-három or­szág összefogásával, koprodukcióban készülnek a filmek. Az anyagiak csak abból a szempontból ér­dekesek, hogy milyen jogokat képes megszerezni magának egy-egy ország. A tisztán magyar alkotás ráadásul azért is idejétmúlt fogalom, mivel az elis­mert alkotók a produkciókhoz igazodva vándorol­nak a világban, s válnak egy-egy csapat tagjává. A Varga Holdings ügyvezetője állítja, hogy ke­vés az igazi tehetség, nincs elegendő szakember, holott az animáció területén bekövetkezett rob­banásszerű fejlődés miatt sok ezer, magasan kép­zett rajzfilmesre lenne szükség. A rajzfilmezés ugyanis nagykorú lett.­­ A televízióknál évtizedekig gyermekműfaj­ként kezelték az animációt. A hetvenes évek ele­jén a Flintstone család próbálta átlépni ezt a ha­tárt, ám ez végül a Simpson család című sorozat­nak sikerült. Simpsonék új képi világot vezettek be: furcsa, sárga arcú, égnek álló hajú figurák mászkáltak a képernyőn, szakítva az addigi kon­zervatív ábrázolással. Amikor pedig néhány epi­zód levetítése után kiderült, hogy a reklámszem­pontból legfontosabb réteg, vagyis a tizennyolc és negyven év közötti felnőttek vevők a produkció­ra, a televíziós társaság is megnyitotta a pénztár­cáját. A Simpson család epizódjait az utolsó idő­szakban már egymillió dolláros költségvetéssel készítették, ám mivel a sorozat reklámbevételei is legalább ekkorák voltak, a rajzfilmet végre „fel­nőttként”, a nagy mozifilmekkel egyenrangú mű­fajként kezdték kezelni. Erkel András szerint a magyar rajzfilm gond­jainak egyik oka, hogy a honi csatornák - dacol­va az uralkodó irányzatokkal - az animációban rejlő lehetőségeket­ csakis a gyermekműsorokban hasznosítják. További probléma, hogy az alkotók egy része állami beavatkozásra vár, s csak a köz­ponti támogatásban látja a továbblépés lehetősé­gét, mégpedig azért, mert - amint a Varga Stúdió ügyvezető igazgatója vallja - Magyarországon sem a televíziós, sem a filmes iparban nem tör­tént igazi váltás. - A szakmában ugyanazok sírnak és károm­kodnak, mint tíz évvel ezelőtt. Elmaradt a gene­rációváltás, s a piaci felfogás helyett a többség to­vábbra is az államra vár. Ehhez kiváló adu a nosz­talgia, így minden fórumon el is hangzik, hogy a nagy múltú magyar rajzfilm a magyar kultúra szerves része, amely több állami figyelmet érde­mel. Csakhogy akkor is a magyar kultúrát képvi­seljük, amikor olyan filmet gyártunk, amelyet külföldön is el lehet adni. Ilyen alkotás lehet Pál Balázs új munkája is. A Lilly tehén és Edmund elefánt kalandjait bemuta­tó sorozat kizárólag a Rambó 13 című alkotással ismertté vált fiatal rajzfilmes koncepciója, a ké­szülő tinédzsersorozat szereplőinek mégis világ­sztárok kölcsönzik majd a hangjukat. S hogy nem érdemes a magyar animációt elsiratni, azt jól mu­tatja a Lilly sorozat több mint kétmillió dolláros költségvetése. Erkel Ferenc: Ma már nincs tisztán magyar produkció A valódi Mr. Bean, Rowan Atkinson is részt vett a figura kidolgozásában

Next