Magyar Nemzet, 2001. október (64. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-27 / 251. szám
sa Magyar Nemzet • Magazin 2001. október 27., szombat Lilly tehén és Edmund elefánt világraszóló kalandjai Rajzolt Beán Siratják mostanában a magyar rajzfilmgyártást: csökkenő támogatásról, a közönség érdeklődésének hiányáról szól a panasz, miközben a budapesti Varga Stúdióban világszenzációra készülnek az alkotók. B D£y£ny.i István__________________ Macskafogó vagy a Mézga sorozat már a múlté, hasonló nagyszabású honi produkciókra egészen biztosan nem kell számítanunk a közeljövőben. Talán épp ezért lehet egyre több panaszt hallani, miszerint az egykoron világszínvonalú magyar animáció * haldoklik, s az alkotók végérvényesen leszakadtak az élvonaltól. A multiplex B *• mozik műsora, illetve a televíziós csatornák kínálata valóban alátámasztja ezt a vélekedést, hiszen az elmúlt években szinte csak amerikai filmeken, illetve sorozatokon szórakozhatott a közönség. Hosszú ideig hasonló problémákkal küszködött az európai és a japán animáció is, ám a külhoni stúdiók felvették a harcot az amerikai rajzfilmiparral. A japán kormány és a cégóriások rövid idő alatt a legmodernebb technológiát felvonultató infrastruktúrát hoztak létre, közben pedig több ezer rajzfilmes szakembert képeztek ki. Európában pedig, az unió Media programjának köszönhetően, több mint háromszáz új rajzfilmstúdió alakult, továbbá a rajzfilm- és a multimédia-szektor fejlesztésével foglalkozó speciális csoportok jöttek létre. Eközben Magyarországon - a szakemberek egy részének véleménye szerint - a stúdiók a rendszerváltáskor a valódi piac kihívásaival szembesültek, s a túlélés érdekében gyakran a külföldi vállalkozások bérkihúzójává és színezőjévé mentették át magukat. A budapesti székhelyű Varga Holdings műtermeiben azonban semmi sem érezhető a világvége-hangulatból: a moszkvai, szófiai és londoni részleggel is rendelkező rajzfilmes cégnél készül a világszerte népszerű Mr. Bean sorozat rajzfilmváltozata. A Varga Holdings a Tiger Aspect meghívásos tenderén tucatnyi céget megelőzve nyerte el a megbízást - mondja Erkel András ügyvezető igazgató, a Varga Stúdió egyik alapítója. - Az angolok először a figurát készíttették el, ezt a tendert a londoni Richard Purdum stúdió designercsapata nyerte, majd az arculati terv kidolgozását követően írták ki a zártkörű pályázatot. A magyar stúdió szakemberei legjobb munkáikból válogatva bemutatkozó dokumentációt állítottak össze, elkészítették a több mint harmincoldalas tendert, s egy hirtelen ötlettől vezérelve Mr. Bean mozgó tesztfelvételeit is megalkották. A refenciaanyag, valamint a szokatlan ötlet nagy hatást gyakorolt az angolokra. Mr. Bean a Tiger Aspect egyik legsikeresebb produkciója, ezért a figurát filmen alakító Rowan Atkinson is aktívan részt vesz a mozdulatok kidolgozásában. Az animáció ugyanakkor nem lehet pusztán az élő mozgás leképezése, hiszen abban a pillanatban, amikor egy rajzfilmalak túlságosan élethűen kezd mozogni, idegenné válik, nem beszélve arról, hogy akkor már nincs is értelme, hogy a produkciót animációként készítsük el. A mi feladatunk tehát azért nehéz, mert nem egyszerűen csak Rowan Atkinson zseniálisan egyedi mozgását kell animálnunk, hanem olyan „új” figurát kell teremtenünk, amely a gesztusaival és a testbeszédével felismerhetően Mr. Bean, de mégsem csak egy kockánként átrajzolt élő figura. A rajzfilmesek az animáció sajátosságait adják hozzá Rowan Atkinsonhoz, megtartva az eredeti burleszkelemeket. Tovább nehezíti az animálást, hogy Mr. Bean, miként a filmjeiben, a rajzfilmben sem szólal meg. A sorozat némafilm lesz, tehát nem lehet abban bízni, hogy a dialógus majd úgyis elviszi a történetet. Itt tizenegy percen keresztül csupán rajzolt figurákkal kell lekötnünk a nézők figyelmét. A Mr. Bean-i humor egészen más, mint például a Tom és Jerry-féle, kergessük és püföljük egymást típusú szórakoztatás, így rajzfilmesként a lassabban építkező, kevésbé pergő humort kell izgalmassá tennünk. A film elkészítéséhez ezért olyan színészanimátorokra van szükségünk, akik lényegesen többet tudnak annál, mint hogy miként kell a figurát jobbról balra elsétáltatni. Erkel András állítja, hogy a filmen az európai rajzfilmes társadalom krémje dolgozik. Amint az ügyvezető igazgató elárulta: több százan jelentkeztek Magyarországról és külföldről egyaránt, de a kiemelkedően magas követelmények miatt csak kevesen fértek be a csapatba. A stáb döntő részét a Varga Stúdió eredeti gárdája alkotja, ám összességében háromszáznál is többen dolgoznak Mr. Bean rajzfilmes megformálásán. A sorozat pénzügyileg és szellemi szempontból is koprodukció. Mr. Beant ugyan nem mi találtuk ki, és az animált figura terve is Londonban született, de az epizódok rendezésében, a szereplők mozgásának megalkotásában meghatározó a részünk. Valamennyi rendezőt mi adjuk, és az irodalmi forgatókönyv alakulásáról is folyamatosan konzultálunk az angol partnerrel, ami óriási eredmény, hiszen kreatívan beleszólhatunk a produkcióba, miközben az angolszász országokban állandó vita tárgya, hogy kié legyen például a végső vágás joga. Ezért is jelennek meg időnként az úgynevezett rendezői változatok, amelyek nem a producer vagy a kereskedelmi igazgató igényei szerint készülnek. A képernyőn megjelenő Mr. Bean sorozat viszont maga a rendezői változat lesz, ezért is állíthatom, hogy a produkció művészi értékéhez a stúdió legalább anynyit tesz hozzá, mint a külhoni fél. A Varga Holdings egyébként nem a kelet-európai cégeknél megszokott, legolcsóbb ajánlattal nyerte meg a Mr. Bean-tendert, hanem az általa garantált minőséggel. A tárgyalások során ráadásul kérték és meg is kapták a sorozat összes magyarországi jogát. A tárgyalási siker azonban nem jelentette automatikusan, hogy Mr. Beán rajzfilmfiguraként is megjelenhet majd a magyar televíziók képernyőjén, hiszen több hónap telt el, mire az első honi televíziós társaság megkereste az alkotókat. Az érdeklődés ilyenfajta hiánya korántsem új keletű jelenség Vargáék számára. Varga Csaba, a stúdió névadója két esztendővel ezelőtt fejezte be Don Quijote című bábfilmjét, amelyet a BBC 1999 karácsonyán óriási nézettséggel vetített, az HBO pedig Oscar-díjra jelölt, Magyarországon mégsem jutott tovább a díszbemutatónál. Az egyik kereskedelmi televízió vezetése csak most, két év múltán kezdett érdeklődni, és ajánlotta fel, hogy a Don Quijotét esetleg más filmekkel egységcsomagban megvásárolná. Téves elképzelés tehát, hogy a honi közönség azért nem láthat magyar rajzfilmeket, mert nem készülnek - véli Erkel András, aki szerint elérkezett az ideje, hogy a szakemberek újragondolják a magyar rajzfilm fogalmát. - Ma már nincs tisztán magyar produkció, hacsak nem kap valaki teljes állami támogatást. Magyarország a tízmilliós lakosságával nem tudja eltartani a filmipart, és erre az állam sem képes, hiszen manapság már Európában is két-három ország összefogásával, koprodukcióban készülnek a filmek. Az anyagiak csak abból a szempontból érdekesek, hogy milyen jogokat képes megszerezni magának egy-egy ország. A tisztán magyar alkotás ráadásul azért is idejétmúlt fogalom, mivel az elismert alkotók a produkciókhoz igazodva vándorolnak a világban, s válnak egy-egy csapat tagjává. A Varga Holdings ügyvezetője állítja, hogy kevés az igazi tehetség, nincs elegendő szakember, holott az animáció területén bekövetkezett robbanásszerű fejlődés miatt sok ezer, magasan képzett rajzfilmesre lenne szükség. A rajzfilmezés ugyanis nagykorú lett. A televízióknál évtizedekig gyermekműfajként kezelték az animációt. A hetvenes évek elején a Flintstone család próbálta átlépni ezt a határt, ám ez végül a Simpson család című sorozatnak sikerült. Simpsonék új képi világot vezettek be: furcsa, sárga arcú, égnek álló hajú figurák mászkáltak a képernyőn, szakítva az addigi konzervatív ábrázolással. Amikor pedig néhány epizód levetítése után kiderült, hogy a reklámszempontból legfontosabb réteg, vagyis a tizennyolc és negyven év közötti felnőttek vevők a produkcióra, a televíziós társaság is megnyitotta a pénztárcáját. A Simpson család epizódjait az utolsó időszakban már egymillió dolláros költségvetéssel készítették, ám mivel a sorozat reklámbevételei is legalább ekkorák voltak, a rajzfilmet végre „felnőttként”, a nagy mozifilmekkel egyenrangú műfajként kezdték kezelni. Erkel András szerint a magyar rajzfilm gondjainak egyik oka, hogy a honi csatornák - dacolva az uralkodó irányzatokkal - az animációban rejlő lehetőségeket csakis a gyermekműsorokban hasznosítják. További probléma, hogy az alkotók egy része állami beavatkozásra vár, s csak a központi támogatásban látja a továbblépés lehetőségét, mégpedig azért, mert - amint a Varga Stúdió ügyvezető igazgatója vallja - Magyarországon sem a televíziós, sem a filmes iparban nem történt igazi váltás. - A szakmában ugyanazok sírnak és káromkodnak, mint tíz évvel ezelőtt. Elmaradt a generációváltás, s a piaci felfogás helyett a többség továbbra is az államra vár. Ehhez kiváló adu a nosztalgia, így minden fórumon el is hangzik, hogy a nagy múltú magyar rajzfilm a magyar kultúra szerves része, amely több állami figyelmet érdemel. Csakhogy akkor is a magyar kultúrát képviseljük, amikor olyan filmet gyártunk, amelyet külföldön is el lehet adni. Ilyen alkotás lehet Pál Balázs új munkája is. A Lilly tehén és Edmund elefánt kalandjait bemutató sorozat kizárólag a Rambó 13 című alkotással ismertté vált fiatal rajzfilmes koncepciója, a készülő tinédzsersorozat szereplőinek mégis világsztárok kölcsönzik majd a hangjukat. S hogy nem érdemes a magyar animációt elsiratni, azt jól mutatja a Lilly sorozat több mint kétmillió dolláros költségvetése. Erkel Ferenc: Ma már nincs tisztán magyar produkció A valódi Mr. Bean, Rowan Atkinson is részt vett a figura kidolgozásában