Magyar Nemzet, 2001. október (64. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-27 / 251. szám

Az oldalt szerkeszti: Margittai Gábor A mesealkotás kézikönyve G­yakorló szülők, óvónők, tanítók figyelmébe B F F. R C H___________________________________________________________________ Dániel Pennac tüneményes művét, a Nem kötelező olvasmányt azzal a felkiáltással ismertettük: legszíve­sebben azt mondanánk, ezt a kötetet mindenkinek el kellene olvasnia. De nem mondhatjuk, látva a címet. Az a kis könyv arról szól, hogyan lehet megszerettet­ni, újra megkedveltetni a gyerekkel az olvasást. Ho­gyan lehet visszavezetni őket a mesék világába, ráéb­resztve, hogy minden könyv, minden történet meg­annyi csoda. Ilyesmire vállalkozott az olasz Gianni Rodari, aki a harmincas évektől általános iskolákban tanított, majd elkezdett gyerekeknek írni. „Minden járt a fejemben, az iskola kivételével. De talán nem voltam unalmas tanár. Mesélgettem a gye­rekeknek... a történeteket, amelyeknek a legcseké­lyebb közük sem volt a valósághoz, sem a jó ízléshez, én találtam ki, a Breton által ajánlott és ugyanakkor elítélt »technikák« felhasználásával” - írja. Történe­teit először egy római napilapban közölte a hatvanas években. A mesekitalálás kézikönyve címmel, „tisz­tes távolságból” szemlélve a témát. Később arra buz­dította a szülőket, hogy maguk találjanak ki „esti me­séket” apróságaiknak. A hetvenes években Reggio Emíliában, a városvezetők meghívására pedagógu­sokkal ismertette „mesterfogásait”­­ beszélgetéseik szövegét adta közre 1973-ban A képzelet grammati­kája című könyvecskében, amelynek magyar fordítá­sa néhány évtizednyi késéssel jelent meg. „A »fantázia nyelvtana«, amit a kezükben tartanak, nem a gyermeki képzelet elmélete (isten ments!), még csak nem is receptgyűjtemény, inkább kísérlet arra, hogy megpróbálja a gyerekek iskolai és otthoni kör­nyezetét ingerekben gazdaggá tenni”, s mivel minden mindennel összefügg, ha meglódítják a gyerek képze­letét, az hozzásegíti, hogy „felhasználja a tapasztalatait más területen is, és létrehozza saját kreativitását” - ér­vel a szerző. Pontosan tudja: ahhoz, hogy a „rosszul megcsinált” világ megváltozhasson, alkotó emberekre van szükség, nem hűséges végrehajtókra. Alkotó lény márpedig nem létezik gazdag képzelőerő nélkül. A kreativitás ma divatos, lépten-nyomon használt szó. De értjük-e mindig, mit jelent valójában? (Gianni Rodari: A képzelet grammatikája. Beveze­tés a gyermeki történetalkotás művészetébe. Pont Ki­adó, Budapest, é. n. Ára: 1740 forint) A lázadó ember újra közöttünk In memóriám Nagy Lajos : Balkó Ágnes___________________________________________________ Kevés szó esik mostanában Nagy Lajosról, méltatla­nul kevés; úgy látszik, a sarkított véleményformálás, az egynemű jelzőkkel való minősítés kárhozata őt is elérte. Milyen jó, hogy a Nap Kiadó szívósan és minő­séget teremtve gondozza az In memóriám sorozatot, amelyben most a „szürke nevű”, ám az „írásértők fémjelzett írója” kapott helyet. Szenvedélyes igazságkereső volt, ítélete megbíz­ható, értékrendje kikezdhetetlen, inkább ostorozott, mint dicsért. Hiányzik belőle a művészi jelleg, ezért fanyalogtak némelyek, hogy nincs benne „nemesség és szépség”. Különös, de talán ezért lettek időtállóak az írásai, ezért tisztelte és értékelte Kosztolányi és Vas István. Fájdalmas személyes élmények, csikorgó pu­ritanizmus, önmarcangoló szatíra - nehezen elvisel­hető jelenségek, ha érzelmi feloldódást, a költészet ígéretét keresi az olvasó. De meggyőző különvéle­mény a többség sorsáról annak, akinek füle van hoz­zá - és ezt Schöpflin vagy Bálint György szigorú kriti­kája sem tagadja meg tőle. A kötetet válogató, szerkesztő és összeállító Tar­ján Tamás korrekten, körültekintően szemelgetett az író személyére, munkásságára vonatkozó kritikai és memoárirodalomból, valamint Nagy Lajos mű­veiből. Nem rajta múlik - mint ezt a szerkesztői utó­szóban is megjegyzi hogy sajnálatos módon mind a mai napig késik az író Naplójának közreadása. A fejezetek élén Nagy Lajos műveinek címe áll, rá kö­vetkezik egy-egy írói korszak szemléletes és szub­jektív körüljárása, olykor kísérlet is annak megfo­galmazására, hogy ez a rettenthetetlenül erős ember és jellem mitől válik mégis olyan kiszolgáltatottá, magányossá. Az oktatási segédkönyvként is jegyzett mű tarta­lomjegyzéke pontos bibliográfiai utalásokat tartal­maz, és segít az életműben való eligazodásban. (Kopaszok és hajasok világharca. In memóriám Nagy Lajos. Nap Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 2200 fo­rint) A Helikon Könyvesház sikerlistája Ismeretterjesztő 1. A kenyér és a kenyérsütés enciklopédiája - Glória Kiadó 5790 Ft 2. Korszerű lakberendezés - Perfekt Kiadó 4990 Ft 3. Molnár Gál Péter: A pesti mulatók - Helikon Kiadó 2980 Ft 4. Heller Ágnes: A történelem elmélete - Múlt és Jövő Kiadó 2300 Ft 5. Benedek István: Ady Endre szerelmei és házassága - Magyar Könyvklub 1680 Ft Szépirodalom 1. Faludy György: Versek, 2001 - Magyar Világ Kiadó 3990 Ft 2. M. Hrabovszky Júlia: Ami elmúlt - Egy polgárasszony vallomásai - Helikon Kiadó 2480 Ft 3. Márai Sándor: Napló, 1976-1983 - Helikon Kiadó 1580 Ft 4. Szerb Antal: Naplójegyzetek (1914-1943) - Magvető 2490 Ft 5. Andrei Makine: A francia hagyaték - Ab Ovo 1600 Ft Napokig ott hevert a könyv az éjjeliszekrényen, és a címre pillantva egyre bosszúsabb lettem. Micsoda kér­dés! Már hogyne lenne a nőknek történelmük! Hisz van a svábbogaraknak, a moszatoknak, a majmoknak. Már miért éppen a nők lennének történelem nélküliek? Első gondolatunk tehát az, hogy a Balassi Kiadó szerkesztői azért választották ezt a címet, hogy fel­bosszantsák az olvasót. Pedig rá kell ébrednünk, va­lószínűleg nem szellemi provokációról van szó, csu­pán arról, hogy hiányzik a fordító nyelvérzéke. A kö­tet eredeti címe: Feminism and History, amelynek szó szerinti fordítása, meglehet, magyarul nem lenne oly hangzatos, mégiscsak pontosabban fedi a tartal­mat. S nagy az esély arra, hogy a tanulmánygyűjte­ményt nem épp a bestsellerrajongók veszik le a köny­vesboltban a polcról. E kis bosszantást még elnéznénk a szerkesztők­nek, ha nem folytatódna a rossz sorozat. A Joan Wallach Scott által nagy műgonddal összeállított könyv ugyanis olyan fordító - Greskovits Endre - ke­zébe került, aki nagyszerűen tudhat angolul, de ke­vésbé van birtokában a magyar nyelvnek. Emiatt pél­dául Denis Riley tanulmánya, amelyet a bevezető alapvető munkának ítél, gyakorlatilag olvashatatlan­ná válik a nyakatekert, rossz logikai sorrendbe állított összetett mondatok, valamint a felesleges, bár két­ségkívül mutatós idegen szótömeg miatt. A fordító­nak pedig nem az lenne a feladata, hogy tükörfordí­tást végezzen, hanem hogy maga mindenekelőtt el­mélyedjen a szöveg értelmében. E probléma feloldása valószínűleg nem csak Greskovits Endrének nem szokott sikerülni. A Van-e a nőknek történelmük? című tanulmány­­kötet arról szól, hogy a kiemelt és rendkívüli történel­mi nőalakokat leszámítva - akikről könyvtárnyi iro­dalom készült, s akik a feministák fő hivatkozási pontjai - vajon készültek-e értékelhető tanulmányok az eltelt évszázadokban a nők helyzetéről, társadalmi szerepéről és jelentőségéről. Ezt vizsgálják a szerzők Indiától Kínáig, Európától a fekete női lét dialektiká­jáig. Végeredményben megtudhatjuk, hogy léteznek ugyan ilyen igényű munkák, ám sem ezek, sem a fe­minista mozgalom irodalma nem adott kielégítő vá­laszt a nyitott kérdésekre. A nőknek természetesen anélkül is van történel­mük, hogy azt okos tudósok megírnák. A történet­­írásban pedig előbb-utóbb elfoglalják az őket megil­lető helyet. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a történelem jeles férfiúi nem úgy cselekedtek, aho­gyan azt otthon az asszony megmondta! (Van-e a nő­knek történelmük? Balassi Kiadó, Bu­dapest, 2001. Ára: 2500 forint) B Hanthy Kint, a________________________________________________ Szerelmeim V­incze István önéletrajzi regénye B Divi­nyi István_____________________________ Ha ütnek-vernek, kínoznak és szidalmaznak, ráadá­sul ok nélkül és jogtalanul, egyetlen érzést, az igaz szerelmet akkor sem tudják kiölni belőled - tanítja Vincze István Szerelmeim című regénye. De nem klasszikus értelemben vett regényre kell gondolnunk, mivel a Szerelmeim önéletrajzi alkotás. „ Vincze István rossz korban született. Érettségiző diákként a második világháborút megelőző években eszmélt közéleti öntudatra, s vált a viharos magyar po­litika résztvevőjévé. Akkor lépett be a Szociáldemokra­ta Pártba, amikor ezért a tettért meghatározatlan idejű raboskodás dukált. S bár a gyűjtőtábort szerencsétlen társainál hamarabb - már ha ebben az esetben lehet hamarról beszélni - hagyhatta el, megbélyegzett múlt­ja miatt húszévesen munkaszázadba került. Mindezen szenvedések közvetlen elindítója egy cserkésztábor, ahova az egyébként kiváló képességű cserkészvezető fiú zsidó származása miatt nem utazhat el. Apróság - mondhatnánk -, ám a történelem né­hány év múlva igazoja, hogy ilyen semmi kis ügyekből világraszóló borzalmak születhetnek. Vincze István is a zsidóüldözés áldozata. Le kell mondania minden ál­máról, nem lehet újságíró, egyetemre sem mehet. Las­san csak a családja iránti szeretete és a szerelmei ma­radnak. S ez emeli ki az önéletrajzi alkotást a szomorú második világháborús visszaemlékezések sorából. (Vincze István: Szerelmeim. C. E. T. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 2001. Ára: 990 forint) Magyar Nemzet Magazin 2001. október 27., szombat Mítosz és identitás­ ománia története R . Keresztes Lajos________________________________________________ Különösen fontos számunkra a szomszédos országok történetének és nemzeti mítoszainak ismerete, hiszen ezen keresztül könnyebben érthetjük meg a magyarság­gal, Magyarországgal szemben eddig folytatott politiká­juk mozgatórugóit és céljait. E mítoszok egyik meghatá­rozó eleme, hogy nemzeti identitásukat részben a ma­gyarsággal szemben fogalmazzák meg. Így van ez Ro­mánia esetében is, amelynek XX. századi történetén vé­gigvonul az erdélyi és kelet-magyarországi román ura­lom bebetonozásának szándéka. S e logika szerint azt is feltételezi, hogy a mindenkori budapesti kormányt, összetételétől függetlenül, a „trianoni trauma” befolyá­solja a magyar külpolitika irányának meghatározásá­ban. A status quo véglegesítésében - ha a felhasznált eszközökben voltak is eltérések - nem véletlenül mutat szembeszökő folyamatosságot a királyi, a szocialista és a mai köztársasági Románia. Ezért is figyelemre méltó és rendkívül aktuális Balogh László könyve. A munka érdekessége, hogy a szerző nem köz­történetet írt, hanem elsősorban a politológia és a szociológia szempontjából elemzi a romániai társa­dalom folyamatait. Részletesen felvázolja mind a szocialista, mind a köztársasági Románia alkot­mányjogi alapösszefüggéseit. Csak sajnálhatjuk, hogy elmarad annak bemutatása, hogy az állami in­tézmények a gyakorlatban igen gyakran csak külső formájukban tesznek eleget a jogállamiság követel­ményeinek. A mű elsődlegesen a kommunista diktatúra kiala­kulását és hatalomgyakorlási mechanizmusait mu­tatja be, ahol a súlypont a Ceausescu-diktatúra. Igen hangsúlyos az a rész is, amely az 1989 decembere óta eltelt időszak történéseinek, parlamenti és pártpoliti­kai mozgásainak rövid összefoglalását adja. Az egyébként jól adatolt könyv néhány megállapítása ugyanakkor vitára ösztönöz, mint például a szerző azon forrásmegjelelölés nélküli kijelentése, misze­rint: „Kádár János és hatalmi csoportjának... kisebb­sége... burkoltan valóban ezt (Trianon revízióját) szorgalmazta”(346. oldal). (Balogh László: Románia története. Aula Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 3500 forint)

Next