Magyar Nemzet, 2002. július (65. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-30 / 176. szám
Leváltási (hő)hullám A frontokon az államigazgatás szakembereivel temetik be az árkokat 11 Tihanyi Örs______________________________ Az MSZP-SZDSZ-koalíció minden jel szerint abban a tévhitben ringatja magát, hogy legalább akkora befolyással bír a közélet fórumain, mint az 1994 és 1998 közötti ciklusban. Számtalan esemény utal erre, ami az utóbbi hónapokban történt. Ilyen például az üzleti élet. A privatizáció eredményeképpen a kilencvenes évek végére kiformálódott egy önszabályozó, a modern piaci viszonyok kívánalmainak megfelelő gazdasági környezet. A szereplők megtanulták, hogyan kell a világgazdaság farkastörvényei között helytállni, és milyen módon lehet helyet szorítani maguknak a szigorú követelményrendszert felállító nemzetközi piacokon. Kitapasztalták azt is, milyen kompromisszumokkal élhetnek együtt a még állami tulajdonban lévő, épp ezért bizonyosfajta hátszelet is élvező vállalati konglomerátumokkal, és hogyan lehet befolyásolni a döntéshozó szerepben lévő törvényhozó és végrehajtó hatalmi szerveket. Az egyik legfőbb kívánalommá a jogbiztonság és a stabilitás lett. Ha van valaki, aki tisztában van ezzel, akkor az Medgyessy Péter, aki az Orbán Viktorral folytatott április 5-i vitában azt vetette a kormányfő szemére, hogy a polgári kormány működése kedvezőtlen a közgazdászoknak. Az akkori közönség egy része tetszésnyilvánítással fogadta Medgyessy szavait. Aki látta a szocialista politikus őszintének ható pislogását, joggal gondolhatta, hogy egy olyan miniszterelnök-jelölt ül a kamerák előtt, akinek esetleges országlása elhozza végre az államnak és az üzleti életnek egy olyan szimbiózisát, amelyben kizárólag a teljesítmény, a szakértelem és a jogbiztonság dominál majd. Nem így történt. A május 27-én hivatalba lépő kormány - bár a rendszerváltozás óta a legkisebb többséggel és így a legbizonytalanabb legitimitással bír - példátlan gyorsasággal kezdte meg a személycseréket a közigazgatásban és az állami tulajdonban lévő vállalatok élén. Néhány céget leszámítva (például a Mahart) szinte mindenütt lecserélték a csúcsvezetőket. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az elnökök és a vezérigazgatók menesztései az alacsonyabb vezetői szinteken is változásokat indukálnak, valamint minden esetben együtt járnak az üzleti stratégia megváltoztatásával. Hasonló tisztogatás indult meg a kormányzati szerveknél, a közalapítványoknál és a kulturális intézményeknél is. Ehhez illeszkedett az a folyamat, amelynek során egyre nyíltabb támadások érték a Legfőbb Ügyészséget, valamint elkezdődött a Magyar Nemzeti Bank szuverenitásának korlátozása. Ez utóbbi két intézményre azért is érdemes odafigyelni, mert olyan vezetők állnak az élükön, akik szintén szálkát jelentenek a kormány szemében, és egyáltalán nem zárható ki, hogy a végcél lemondásuk kikényszerítése. Korábban egyetlen kabinet sem volt ilyen gyors, még az az Antallkormány sem, amelynek pedig éppen ez - mármint a tavaszi nagytakarítás - volt az egyik fő jelszava. Azt se feledjük el, hogy az állam hatóköre és a tulajdonában lévő vállalatok száma ma jóval kisebb, mint a korábbi ciklusokban, ezért értelmetlen egy esetleges számszerű öszszehasonlítás. A négy évvel ezelőtti kormányváltás után kifejezetten lassan, a gazdasági élet szereplőinek érdekét maximálisan figyelembe véve történtek személycserék, minden esetben a szakmai felkészültséget helyezve az előtérbe (1998-ban az első három hónapban csak három vállalatnál történt vezetőváltás!). Persze ne tagadjuk, némi politikai szándék akkor is volt a kinevezések mögött, például az egykori MDF-kormány egyes ismert személyiségeinek a pozícióba juttatásával, de ezeket rendkívüli óvatossággal adagolta az Orbán-kabinet. Kivételt a kisgazdapárt protezsáltjai jelentettek, de a koalíciós szempontokat szem előtt tartva sikerült kötőfékre fogni - vagy éppen előbbutóbb eltávolítani - Torgyán József teremtményeit. A magyar társadalom összességében elfogadta az akkor kialakított játékszabályokat, mert az ország későbbi teljesítménye sok tekintetben igazolta a konzervatív kormány lépéseit. Hitelesítette törekvéseiket az is, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok felszámolásával, a Postabank princztelenítésével és a VIP-listák nyilvánosságra hozatalával a személycseréket egy olyan tisztítótűz is kísérte, amelyeket széles társadalmi egyetértés kísért. Ezeket az elveket rúgta fel a Medgyessy-kabinet. Nehéz elképzelni, hogy Európa egyik legdinamikusabb növekedést felmutató országában mi szükség volt a gazdaság állami szektorában a teljes menedzseri elit lefejezésére. Miért kell a gazdasági működés alapos feltárása nélkül, vélhetőleg előre elkészített B listák alapján kirúgni mindenkit, és mindenekfelett álló szemponttá tenni a politikai hovatartozást? Sokan éppen azért várták a kormányváltást, mert Medgyessy Péter személye egyfajta garanciát jelentett arra, hogy az árkok betemetésének jegyében végre a szakmai felkészültség válik perdöntő szemponttá. Nos, a váltás bekövetkezett, és mi történt? Szinte teljes egészében visszatértek az állami szektorba a Horn-kabinet vazallusai, a Medgyessyt hatalomra segítő Altus-birodalom KISZ-titkárból üzletemberré átvedlett prominensei, mi több, mellettük még olyan pártállami őskövületek is újra előtérbe kerültek, mint a Hungexpo Rt. vezérigazgatói székébe szánt Barabás János. Azok, akik négy éve megrökönyödtek Simicska Lajos APEH-elnöki kinevezésén, most azt láthatják, hogy az egykori pénztárnoknál lényegesen nagyobb kaliberű, hellyel-közzel még szociálliberális körökben is megütközéssel fogadott személyek tűnnek fel a pénzes ládikák mellett. Bizonyítékként elegendő, ha végigolvassa valaki a Magyar Fejlesztési Bank új vezérkarának névsorát. Mindehhez társul a pazarlás, hiszen kormánybiztosok, címzetes és egyéb államtitkárok, kreált állami pozíciókat elfoglaló klientúraépítők sora került előtérbe, velük pedig egy olyan mértékű arrogancia és demagógia, amelyhez foghatót még egyetlen kabinet sem engedett meg magának. "Gondoljunk a napilapokat elárasztó, közpénzből fizetett hirdetésekre, amelyek már néhány hét után győzelmi jelentéseket harsognak, vagy a közbeszerzések ügyében bemutatott bohózatra, amelynek egyetlen célja a kormánynak nem tetsző Vegyépszer megalázása volt. Ezek után persze minden üzleti szereplő megkérdezheti, hogy lehet komolyan venni bármilyen állami pályázatot. Kinek lesz ahhoz türelme, hogy kisakkozza: Csillag István vagy Keller László most valóban pályáztatni akar, vagy kampányolásra használja fel a magánszféra szereplőit? Az MSZP és az SZDSZ kockázatos útra lépett. A késő pártállamot idéző monopolisztikus pozíciókkal ruházták fel a gyökerekig összefonódó klientúráikat. Mi több, túl a gazdasági racionalitáson a legaljasabb politikai játszmákra használják fel a nyilvánosság fórumain a közpénzek kezelésének ügyét, miközben elég megtekinteni, hogy a közeljövőben kik fogják ezeket kezelni. Ez nem csupán a demokrácia elveivel áll szöges ellentétben, hanem a választási ígéreteikkel is. Még néhány személyi döntés, és az állami cégeknél megszűnik a pluralizmus. Csak egyetlen klientúra maradhat, csak egyféle akarat szabályozhatja ezt, mindenki másnak mennie kell, így viszont nem lehet az árkokat betemetni, ehelyett inkább tovább fognak mélyülni. Az MSZP és az SZDSZ kockázatos útra lépett. A késő pártállamot idéző monopolisztikus pozíciókkal ruházták fel a gyökerekig összefonódó klientúráikat. Mi több, túl a gazdasági racionalitáson a legaljasabb politikai játszmákra használják fel a nyilvánosság fórumain a közpénzek kezelésének ügyét (...) ÉN NEM TUDOM... B Kristóf Attila____________________________________________________ / •shogy a gubanc (mi a gubanc...) SZó mikor jött divatba. De az biztos, hogy jelenleg virágkorát éli. Ilyen kérdések hangzanak el a legnagyobb természetességgel: „Van valami gubanc? Mi a gubanc? Gubanc van?” Emlékezve a régi, tán szocialista (lenini? sztálini?) aranyköpésre, miszerint „a problémák arra valók, hogy megoldjuk őket”, most azt mondhatjuk: „a gubancok arra valók, hogy kibogozzuk őket”. (A gubanc ugyanis bogozható.) Ez a szó egyébként egészen bonyolult dolgokat tesz átláthatóvá. Például: az egész szocialista regnálás lényegét emígy sűríthetjük egy mondatba: Medgyessynek volt valami három per kettes gubanca, de a magyar populáció emeszpéstül és eszdéeszestül rá se bagózott. Ez így szép, tömör és népies, de nem populáris. Ámde akinek akadt már dolga összegubancolódott horgászzsinórral, az tudja, hogy gubanc és gubanc között óriási a különbség. Van ilyen, Medgyessy-féle, ami némi bogozással és rángatással eltüntethető, s van olyan is, ami miatt biz’ el kell vágni a damilt. (Mint fentebbi példákból látjuk, gubanccal is lehet horgászni, de a csomós zsineg könnyen szakad.) Na már most a kérdés az, hogy valójában mekkora lehet egy gubanc. A minap csopaki magányomban felhívott egy távoli barátom. Beszéltünk erről-arról, amint nyelvünkre jött (v. ö. Petőfi), ő hozta szóba közös ismerősünket, Elemért emígy: „Hát nem tudom, hallottad, hogy Elemérrel elég komoly gubanc van.” „Micsoda?” - kérdeztem affélére számítva, hogy Elemér sokat iszik, nem nyert a lottón, vagy az idegeire ment a felesége. Ám ez a válasz érkezett: „Meghalt. Szerdán temetik.” Annyit tudtam csak kinyögni, hogy ez tényleg elég komoly gubanc. Távoli barátom nem viccelt, adekvát módon használta az inkriminált kifejezést. Ezt a zsinórt már tényleg nem lehet kibogozni. Ehhez képest Medgyessyé sötétben, bal kézzel is kibogozhatónak látszik. Sőt nem is tekinthető gubancnak. Inkább feszesnek és egyenesnek. Most jut eszembe: némelykor Natasa szőrében is van gubanc. Különösen szép, lompos fülén. Azt én fésűvel bogozgatom. Óvatosan. Mert ha rángatom, Natasa sikolt, s félő, hogy megharagszik rám, mintha én csináltam volna a gubancot. (Miként Medgyessy, a saját gubancáért a Magyar Nemzetre neheztel.) Ennyit a politikáról. Térjünk át a sündisznókra. Számos gubancom volt velük. (Sajnos nekik is velem.) Úgy tizenöt évvel ezelőtt fogtam egyet a kertünkben. Bevittem a házba, és kicsit játszottunk vele Luca lányommal. Aztán beraktam a kisszobába. Reggel a paplanhuzatba rejtőzve találtam meg, sajnos ott ment ki nagyvécére. Kenőszappannal mostam az ágyneműt fél napig. Ez volt az első gubanc. A második: a kertünkben van egy kicsi, kétszer három méteres fürdőmedence. Ebbe egyszer éjszaka belemászott egy süni, és megjavította a távúszás világrekordját, mire sikerült kimentenem. Idén ezt a medencét bővítettem és kicsinosítottam, nagy és áldozatkész munkával, amiről e hasábokon már hírt adtam. A vizet úgynevezett termőtakaróval borítom, hogy jobban felmelegedjen, s ne hordjon bele mindenféle gizgazt a szél. Ebben a medencében (még termotakaró nélkül) javított világrekordot egy újabb süni. Kihalásztam. Két órán át reszketett, de túlélte. A harmadik gubanc azonban gyászgubancnak tekinthető. Az egyik legjobb barátomat hívtam meg a kisfiával együtt, hogy nézzék meg és próbálják ki a vízi létesítményt. (Ahol már vízforgató berendezés is működött.) Gyönyörű napsütés volt. Minden ragyogott. Kissé teátrális mozdulattal emeltem le a takarót az égszínkék medencéről. És ott feküdt egy süni, elég nagy gubancban, holtan. A vízforgató forgatta szegényt. Ezek után sokáig nem fürödtünk. Túl nagy volt a gubanc. Eltemettem a sünit a macska mellé. Hatórányi munkával leeresztettem, kitisztítottam és fertőtlenítettem a medencét. Hogy hány süni lehet még a kertünkben, és ha sok, akkor mekkora a gubanc, én nem tudom... Én nem tudom. 2002. július 30., kedd Nézőpont * Magyar Nemzet 0 Kettős mérce at IJr.Rö Mikt.ö.s________________________.______ K eller László nem tartja hiteles embernek Csurka Istvánt. A „Magyar Szocialista Párt ökle” olyasformán nyilatkozott az ATV-ben, hogy Csurkának homályos a múltja, s az előző rendszer ajnározott kedvence volt, az ilyen embert ő nem tartja hitelesnek. Távol álljon tőlünk, hogy beleszóljunk Keller László ítéletalkotó tevékenységébe, ha nem szereti, lenézi, megveti a MIÉP elnökét, az a legbensőbb magánügye, s az sem vitatható, jogában áll effajta véleményét a legszélesebb nyilvánosság elé tárni. Amúgy sem volt a leghaloványabb kétségünk sem, miként vélekedhet Keller akár Csurkáról, akár más jobboldali politikusokról, miként azt is sejtjük, hogy Kellerről miféle képet alakítottak ki a jobboldalon. Hogy mégis szóvá tesszük ezt az ügyet, annak egyszerű oka van: ha Kellernek a fenti kritériumok alapján hiteltelen valaki, akkor vajh’ mit gondolhat D-209-ről? Hiszen a miniszterelnök múltja sem teljesen makulátlan, s az előző rendszernek is kedvence volt, bár egyetlen drámáját sem mutatták be. (Igaz, pénzügyi zsonglőrként szerzője s szereplője volt az országban játszódó gazdasági, politikai, morális tragédiának.) Szóval ha Keller valóban olyan következetes ember, miként azt híresztelik róla, akkor Medgyessy Pétert sem tarthatja hiteles embernek, ám bizonyos jelek arra utalnak, hogy hősünk inkább rögeszmés (monomániás), mint következetes. Ugyanis néhány perc elteltével arról beszélt a kamerák előtt, hogy feleslegesnek tartja az egykori ügynökök körüli felhajtást, nem kellene foglalkozni a múlttal, az már nem érdekli az embereket. Furcsák az emberek. Kizárólag Csurka István múltja foglalkoztatja őket, abból vonnak le messzemenő következtetéseket, D-209 viselt dolgaival nem törődnek. A Keller- és pártjaféle álláspont szerint Csurka minden írását hitelteleníti egyetlen, fenyegetések, zsarolások, ütlegek árán kikényszerített aláírás, míg D-209-nek nincs múltja, ő együtt született a száznapos alamizsnálkodás ötletével. Tíz év alatt semmilyen adat, gyanú, bizonyíték nem került elő arról, hogy Csurka besúgott valakit, érdekes módon mégis sokak szemében elveszítette a hitelét. Ha D-209-ről bebizonyosodik, hogy spicliskedett, még hitelesebb lesz. Legalábbis ez következik a Keller által is követett szocialista doktrínából. Ebből a szempontból valóban teljesen felesleges a múlt kutatása és feltárása. Az egyetemes emberi normák szerint nem jutunk semmire, ilyesmiből mindig a szocialisták jönnek ki jól. Egyáltalán, mi lehet a hitelesség mércéje? MSZP-s kormányzás idején ennek a kérdésnek nincs értelme. Állítottak már ők olyan miniszterelnököt is, aki 1956-ban fegyveres testület tagjaként védte a kommunizmust a magyar nép forradalma, szabadságharca ellen. Hozzá képest D-209 egy kispályás filantróp, hiszen csak vamzerkedett erre-arra. Az MSZP szerint mindketten hiteles demokraták, sőt a leghitelesebbek és a legdemokratábbak, már azok közül, akiket a szocialisták kitenyésztettek a saját politikusi állományukból. A tendencia lehet biztató is, legközelebb már olyan miniszterelnök-jelöltet találhatnak, aki nem fogott fegyvert a választóira, nem árulkodott rájuk a szerveknél, éppen csak az apparátuson belül fúrt és könyökölt, persze kizárólag a nemzet érdekében. Akár még Keller László is lehet miniszterelnök-jelölt. Hiteltelen ember, de hiteles szocialista. ftMHHSMMBnaHMMMMMaaNMHMMMMMMMMI TOLLHEGYEN M Pu hái. Györcy_________________________________________________________ Piknikeztek Politikai pikniket rendezett szombaton Kisgyónbányán a Magyar Szocialista Párt székesfehérvári szervezete. Főképpen fiatalok mentek el a buliba, mondta is Warvasovszky Tihamér MSZP-s országgyűlési képviselő, Fehérvár polgármestere, jaj, de jó, hogy ennyi fiatal szocialista képviselője van az MSZP-nek. Ugyanezt mondotta Gál J. Zoltán kormányszóvivő (az idősb Gál fia), mire a piknik közönsége egyhangú örvendezésbe kezdett. A felszólalók közül a legfigyelemreméltóbb szamárságot Újhelyi István, a Fiatal Baloldal - Ifjú Szocialisták szervezetének vezetője mondta ezen az emlékezetes napon, ez pedig így hangzott: „Az ellenzék komoly váltágban van. ” Fordulj háziorvosodhoz, kedves István, vidd magaddal a taj-kártyádat is. Válság az ellenzéknél? Szocialista vágyálom ez, nem egyéb. Egységesebb, szervezettebb nemzeti oldal nem volt még itt negyvenöt óta. És ez még csak a kezdet. Mi lesz a folytatás? Azért, mert öt mandátummal többet szereztetek, még nem kell a másik halálhírét költeni... Komoly válság ott van, ahol megrettennek a szavazatok újraszámlálásának még a gondolatától is. Ahol rendőrrohammal vernek szét békés tüntetést. Ahol egy teljes pártapparátus dolgozik a hajdani ügynök tisztába tételén. Nálatok van a pánik, kedves pajtás, nem ideál. Visszatérve az elejére: attól, hogy valahol sok a fiatal, még nem kell hanyatt esni, nem jelent az semmit. Megjegyzem, a Fiatal Demokraták Szövetségénél is vannak fiatalok, meg fogsz lepődni. Egyébként pedig a fiatal életkor nem érdemiállapot. Ha nem figyelsz oda, te is megöregedhetsz, pajtás. A piknikező Újhelyi Pityunak még annyit, tényleg nézesse meg magát. Az orvostudomány ma már csodákra képes.