Magyar Nemzet, 2004. október (67. évfolyam, 259-287. szám)

2004-10-13 / 271. szám

EB r Hmmi • Kultúra 2004. október 13., szerda Rovatvezető: Dippold Pál Újabb díjak a Kontrollnak Fődíjával tüntette ki az aubagne-i nemzetközi filmfesztivál a Kontroll című film zenéjét, és a legjobb forgatókönyvért járó díjat is elhozta a metrófilm - jelentette a Magyar Filmunió. A Dél-Franciaországban a hét végén véget ért fesztivál a film és a zene kapcsolatára össz­pontosító, tematikus verse­nyek egyike. A film zenéjét jegyző Neo együttes a fődíjat elnyerve „a hetedik művészet Mozartja” megtisztelő címet kapta. A film rendezőjét és for­gatókönyvíróját, Antal Nimró­dot a legjobb szövegkönyvért járó díjjal tüntették ki. (N. M.) Elismerés magyar illusztrátornak Rényi Krisztina a Gyermekköny­vek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) Andersen-diplomáját vehette át kiemelkedő gyer­­mekkönyv-illusztrátori tevé­kenysége elismeréseként a szervezet 29. kongresszusán, a dél-afrikai Fokvárosban. A hagyományok szerint a két­évenkénti kongresszusok al­kalmával egy-egy írónak, illet­ve illusztrátornak odaítélt Hans Christian Andersen-díj­­ban Martin Waddell ír re­gényíró és Max Velthuijs hol­land grafikus részesült. A ta­nácskozáson felkerült a Gyer­mekkönyvek Nemzetközi Ta­nácsának ajánló listájára Darvasi László Trapiti című meseregénye és A zöldszakál­­lú király című kötet, amelynek illusztrátori munkáját Vida Győző végezte. (MTI) Az ismert és ismeretlen Capa A magyar születésű híres fotóri­porter halálának ötvenedik év­fordulója alkalmából Az ismert és ismeretlen Capa címmel nyílt kiállítás a párizsi Francia Nemzeti Könyvtárban. A párizsi kiállításon három­száz képet láthat a közönség. Mivel a kiállítók csak a Fran­ciaországban őrzött dokumen­tumokat használták fel, Capa II. világháború előtti, francia­­országi képei láthatók. A kiállí­tás bemutatja Capa 1980-ban talált „munkafüzeteinek” egy részét is. A tárlat december 31-ig látható. (MTI) Lovas népek művészete Az ókori közel-keleti lovas népek művészete címmel nyílik kiál­lítás pénteken tizenegy órakor a Hadtörténeti Intézet és Mú­zeumban (I., Tóth Árpád sé­tány 40.) Kádár István adomá­nyozó gyűjteményéből. Kö­szöntőt mond Lugosi József ezredes, múzeumigazgató, a kiállítást megnyitja Kemenczei Tibor főtanácsos, a történettu­dományok, régészet doktora, illetve szakmai megnyitót mond Záhonyi András kelet­kutató. Kádár István 1980-tól foglalkozik magyar emlékek, pénzek, érmék gyűjtésével, 1990-től ókori lovas népek művészeti emlékeivel is kiegé­szítette gyűjteményét. Ez utób­bi tizennégy év eredménye lát­ható a jelen kiállításon, amely­nek tárgyait a magyar nemzet­nek adományozta. (N. M.) Balázs Péter a korzón Rákay Philip Ketten a korzón című sorozatának ma esti vendége Balázs Péter színművész. Az irodalmi kvaterkázó prog­ram a Szent Imre Gimnázium­ban (XI., Villányi út 27.) kez­dődik este hétkor, Gergely Éva közreműködésével. (P. Z.) ggggggf­swwgBMgffigf­­g§§ Filmstúdió Pomázon Cél, hogy visszaszerezzék a filmes háttérszakma jó hírét IN­ POSA 7.QT­TÁN_______________ ovak Emil operatőr-rendező, többek között a Werckmeis­­ter harmóniák, a Sacra Corona operatőre, a Sobri Jóska című ma­gyar ponyvafilm társrendezője nagy fába vágta a fejszéjét. Vállal­ta az épülő, s a befejezés előtt álló pomázi filmstúdió kivitelezésének irányítását. Az 1989 és 1992 között Ausztráliában élő művésztől meg­tudtuk, hogy a beruházás kivitele­zése késett ugyan, de már célegye­nesbe ért. A három és fél hektáros területen lévő nagyobbik stúdió a tervezett szeptemberi átadásról már lekésett, de a műterem hama­rosan elkészül. Reményei szerint november végén a szükséges ki­szolgálóhelyiségekkel felszerelten várja az első produkciót, amelyről már tárgyalásokat folytatnak. Novák Emil azt szeretné, ha az új esztendő beköszöntését januári forgatási napokkal ünnepelhet­nék. Február végére minden bi­zonnyal tető alá kerül a kisebbik stúdió is. A korszerű technika ma­gyarországi teljes filmforgatások­ra, külföldi bérmunkákra egy­aránt alkalmas lesz. Építtetőinek nem­ titkolt célja, hogy általa visz­­szaszerezzék a magyar filmes hát­térszakma legendás jó hírét-nevét a világban. N Recepció és kreativitás A magyar alkotókészség titka a befogadásban rejlik Is Munkatársunktól.__________ H­ét kötetből álló magyar műve­lődéstörténeti szintézis jelent meg Recepció és kreativitás: Nyi­tott magyar kultúra címmel Palló Gábor szerkesztésében, az Áron Ki­adó gondozásában, amelyet ma ti­zenegy órakor mutatnak be a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) székházában. A könyvek az MTA Filozófiai Kutatóintézete által vezetett multidiszciplináris kutatás eredményeként megszületett ta­nulmányokat gyűjti össze. A nemzeti kutatási és fejlesztési programok részeként 2001 és 2003 között végzett kutatásban az ország különböző pontjain (a határon kí­vül is) dolgozó mintegy negyven kutató vett részt. A vizsgálódások felölelték a filozófia, a természet-, a társadalom- és a bölcsészettudo­mány, továbbá a jog-, a színház- és a nyelvtörténet mintegy kétszáz éves magyarországi történetét, in­tézményi és vallási hátterükkel együtt. Az évekig folyó tudomá­nyos munka nyomán arra a követ­keztetésre jutottak, hogy a magyar kreativitás titka a recepcióban, a befogadásban rejlik. A társadalmi, kulturális jelenségként értelmezett alkotóképesség az egyéni alkotón kívüli, intézményesült tudás köze­gében értelmezhető, és csak a tor­zító hatásokat háttérbe szorító in­tézményi befogadás révén válik élő szellemi alkotássá. A nem kommu­nikált, nem befogadott alkotás ön­ellentmondás. A sorozat hét kötetben jelent meg, amelyek már kaphatók is. Az első kötet a Közelítések a magyar filozófia történetéhez: Magyaror­szág és a modernitás (szerk.: Mes­ter Béla, Perecz László), amely töb­bek közt a magyar filozófia fogal­maival, intézményrendszerének kialakulásával, a filozófiai kreativi­tás témáival foglalkozik. Az Átvilá­gítás: A magyar színház európai kontextusban (szerk.: Imre Zol­tán) című kötetben többek közt a recepció és kreativitás a színház­ban, valamint a nemzeti színház elképzelésének átértelmezéséről olvasható tanulmány. További kö­tetek: A kreativitás mintázatai: Magyar tudósok, magyar intézmé­nyek a modernitás kihívásában (szerk.: Békés Vera); Alkotás és be­fogadás a magyar nyelv 18. század utáni történetében (Tolcsvai Nagy Gábor); A honi Kopernikusz-re­­cepciótól a magyar Nobel-díjakig (szerk.: Palló Gábor); Befogadás és eredetiség a jogban és a jogtudo­mányban (szerk.: Sajó András); Teremtő befogadás: Összefüg­gések, tanulságok (szerk.: Palló Gábor). Antik kincsek Sir Hamilton vitrinjéből Haki­ik Norbert____________ S­ir William Hamilton nem csu­pán külügyérként elért sikerei miatt érdemes arra, hogy emlékez­zék rá az utókor. Az 1730 és 1803 között élt skót diplomata, vulka­­nológus és műgyűjtő ugyanis a brit birodalom nápolyi nagyköveteként nem csupán a két állam közötti kapcsolatok ápolásából vette ki a részét, de Pompei és Herculeneum ásatásait is figyelemmel kísérte, és a Vezúvról szóló első, tudományos igényű tanulmányokat szintén neki köszönhetjük. Ráadásul Sir Hamil­­tonnak mindeközben még arra is maradt ideje, hogy nápolyi tartóz­kodása során összegyűjtse a kor legjelentősebb ókori műtárgykol­lekcióját, amelyet 1772-ben eladott a londoni British Museumnak, a brit birodalmat és önmagát egy­aránt gazdagítandó ezáltal. Mielőtt Hamilton felbecsülhe­tetlen értékű gyűjteményét hajón Londonba szállították volna, egyik jóbarátja, a kalandkedvelő francia műkincskereskedő Pierre-Franç­ois Hugues d’Hancarville (1719-1805) képben és írásban egyaránt meg­örökítette a kollekcióban található vázákat. Soha azelőtt nem ábrázol­tak metszeteken ilyen részletesség­gel ókori műkincseket. A francia műértő Les Antiquités d’Han­carville címmel, négy kötetben adta közre a gyűjtemény katalógusát, amelyből napjainkra már csak né­hány példány maradt fenn, az auk­ciók sztártételeiként. A német Taschen kiadó jóvol­tából azonban már nem kell dol­lártízezreket áldoznia az olvasó­nak, ha otthonában szeretné szemlélgetni Sir Hamilton gyűjte­ményének remekbe szabott da­rabjait. A könyvműhely ugyanis - igen dicséretes módon - kölcsön­vette a weimari Anna Amalia Könyvtártól a katalógus egyik pél­dányát, és The Collection of Antiquities from the Cabinet of Sir William Hamilton (Antikvitás­gyűjtemény Sir William Hamilton vitrinjeiből) címmel közreadta a reprodukcióját. Az 550 oldalas kö­tetet - amelyet szinte lehetetlen egyhuzamban átlapozni, oly sok szépséggel kényezteti a tekintetet - két kiváló művészettörténész, Sebastian Schütze és Madeleine Gisler-Huwhler tanulmányai teszik teljessé. (Sebastian Schütze, Madelaine Gisler-Huwhler, Pierre Francois Hugues d’Hancarville. The Collec­tion of Antiquities from the Cabinet of Sir William Hamilton. Taschen, 2004. Ármegjelölés nél­kül. Magyarországon a Vince Ki­adó forgalmazza.) kultura@magyarnemzet.hu Emléktábla Szendrő Józsefnek B Mr­tz Katal­in______________ A­z idősebb színházlátogató nemzedék még emlékszik ne­vére, alakjára, joviális természetére, messze földön híres színházalapító­rendező személyiségére. Az 1914- ben született, 1971-ben elhunyt szí­nész, rendező Szendrő Józsefnek tegnap állítottak emléktáblát egy­kori lakhelyén, a VII. kerület, Bajza utca 1. számú ház falán. Vannak, akik már csak azért is megjegyezték a nevét, mert ő fedezte föl és szer­ződtette a debreceni színházhoz Latinovits Zoltánt. A háború után a Néphadsereg Színházzá keresztelt Vígszínház igazgatója és főrendező­je lett, később Pécsett és Debrecen­ben vezette a teátrumot. Sokat vál­togatta hivatásának állomáshelyeit, és sok méltánytalanság is osztályré­széül jutott. 1966-tól ismét a Nem­zeti Színház tagja, ’71-ben ott érte a halál. Gálvölgyi János kezdeményezé­sére ugyan utolsó előtti lakhelyén helyezték el az emléktáblát, de Schiffer János főpolgármester-he­lyettes szerint sokszorosítani kelle­ne: Pécs, Debrecen, Szeged is kap­hatna egyet-egyet, ahol a színház volt az otthona. Mint avatóbeszédé­ben mondotta, „igazgató-főrende­zői főszerepében” meg kellett ta­nulnia, mit jelentenek a „hivatal­nak packázásai”. Annak, aki ma kultúrpolitikusként kiáll, hogy em­lékeztessen Szendrő Józsefre, csak annak tudatában teheti: a színház, a művészet nem lehet többé a politi­kusok játékszere - hangoztatta Schiffer János, mielőtt az emléktáb­lát leleplezte, megkoszorúzta volna. Szendrő felejthetetlen művészetére, pályájának kényszerű kanyargóira a színháztörténész Szigethy Gábor emlékezett. A Magyar Színház nevében Téri Tibor koszorúzott. Máté Erzsi, Raksányi Gellért és Zenthe Ferenc, az egykori pályatársak az emléktáblánál fotó: éberling andrás wmbbbbwwí m >n min in iiiiii rmmmmmmmmiMKmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmamrmmmmm TELEFONSZÁMUNK ílíj hétfőtől csütörtökig 9-17 óra, pénteken 8-15 óra **•* k­r/ TM­­ U trO között állunk rendelkezésükre ÜZENETRÖGZÍTŐNK %% aa \ /aho aj no éjjel-nappal fogadja hívását: «*•** Uu” 1/41 0”Z 13­3 a legrövidebb időn belül visszahívjuk Budapest VII., Wesselényi u. 8. sz. alatti OLVASÓSZOLGÁLATUNKNÁL •.«. n» JAM9 Nyitva tartás: hétfőtől csütörtökig 8-17 óra v" 1/ * ■ * * 1 1lT I pénteken 8-15 óra HIRDETÉSFELVÉTELI %•. aa 1/911) IMO/f IRODÁNKBAN V0-1/o4^-0lo4 Nyitva tartás: hétfőtől csütörtökig 8-18 óra pénteken: 8-17 óra 41IR . HITEL IggjBW1® hagyomány

Next