Magyar Nemzet, 2007. november (70. évfolyam, 298-326. szám)

2007-11-02 / 298. szám

D Belföld 2007. november 2., péntek Folytatás az 1. oldalról • V. Ferenc a tanfolyamon elhang­zottakból szintén nem sokat értett, de amikor B. László - akit minden­ki csak „Makó” néven szólított - közölte vele, hogy ez nem is számít, megnyugodott. „Makó” ugyanis arra vette rá V. Ferencet, hogy hagyja a csudába a fémgyűjtést, ne­ki állandó, nagy mennyiségű áruja van, csak annyit kell igazolnia, hogy ez a fém tőle származik. „Ma­kó” el is vitte V. Ferencet egy nyír­­bogáti telephelyre, ahol akkoriban a Bogát-Ferr Kft. és a Bogát-Metál Kft. működött. A fémgyűjtő itt ta­lálkozott először Tácej Zoltánnal, a telephely raktárosával, aki egy Ká­bái Károly nevű régi MÉH-telepve­­zetőnek dolgozott. Az egyszeri V. Ferenc mit sem sejtett arról, hogy a Kábái nevű, ala­csony, pofaszakállas férfi a telepü­lés szocialista alpolgármestere, és a Bogát-Ferr Kft.-t együtt alapította Veres János megyei pártfunkcioná­­riussal, a jelenlegi pénzügyminisz­terrel. Ő csak annyit tudott, hogy ezen­túl nem kell guberálnia, lopnia, ne­héz munkával járó fémgyűjtést folytatnia, egyszerűen csak egy számlatömböt kell aláírnia a „Ma­kó” által szállított fémekről, és a Bogát-Ferr pénztárában meg is kapja a maga jussát a megélhetés­hez. No persze sohasem annyit, mint amennyi a számlán áll, de ez kit érdekelt. „Makó” biztosította arról, hogy soha nem lesz ebből problémája. Hamisítás a pénztár előtt A telephelyre sokan jártak V. Fe­rencen kívül is. Közülük néhányuk­­nak szintén meggyűlt már a baja a törvényekkel. Beszervezték például V. Ferenc egyik rokonát, V. Józse­fet, akit szintén két és fél év felfüg­gesztett börtönbüntetésre ítéltek csalásért és lopásért. De rendszeres látogató volt a telepen F. Attila is, akit 1992-ben két év próbára en­gedtek, miután lopás miatt került a bíróság elé. A „Makónak” számlá­zók között felbukkant B. Pál is, aki egy évet ült lopás miatt, de részt vett közokirat-hamisításban is, va­lamint B. Ferenc, akit csalás és ma­gánokirat-hamisítás vádjával ítél­tek el. Az ellenük 2001-ben meghozott jogerős ítélet szerint ezeknek a sze­mélyeknek mind a „Makó” néven is ismert B. László fizetett, hogy az általa gyűjtött fémet a saját nevü­kön adják le, de sem a hulladék tu­lajdonosa, sem a számlaadók nem fizették meg ez után az áfát, vagyis többrendbeli csalást és okirat-ha­misítást követtek el. Az alkalmanként a Bogát-Ferr Kft. és a Bogát-Metál Kft. pénztára előtt lebonyolított számlagyártással az 1992— 1994-es években összesen 153,6 millió forintot igényelhetett vissza a két befogadó cég az adóha­tóságtól. A nyomozati anyagokban fellelhető dokumentumok alapján egyértelmű, hogy a két társaság ak­kori pénztárosa, Tácej Zoltán és a cégvezető Kádái Károly is ismerte „Makót”, és tudhattak is a kétes ügyeiről, de ezzel nem foglalkoztak. Veres János nem érdekelte a nyomozókat A másik ügyvezetőt, Veres Jánost (aki 1993. decemberben mondott le posztjáról, de a tulajdonrészét még 1995 májusáig megtartotta a Bogát- Ferrben) be sem hívták a bíróságra, vele valahogy senki nem foglalko­zott. Kádái viszont a bíróságon tett tanúvallomásában elismerte: jelez­ték nekik az APEH-tól, hogy „az ál­taluk visszaigényelt áfák esetében a vállalkozók részéről nem történt befizetés”. Tácej Zoltán, a telephely akkori raktárosa is megismerhette a pénz­tárban megjelent személyeket, hi­szen a nyomozati anyagokban fel­lelhető dokumentumok szerint ő írta alá az árubevételezési jegyeket. A bíróság előtt tett tanúvallomásá­ban Tácej beismerte, hogy minden esetben ott volt „Makó” is, amikor színesfémet adtak le Nyírbogáton. Az egyik hamis számlát adó fém­gyűjtő a bíróság előtt határozottan azt állította, hogy a Bogát-Ferr Kft. és a Bogát-Metál Kft. pénztárában soha nem neki fizettek személye­sen, hanem annak, aki vele volt, pedig a számlán az ő neve szere­pelt. E verzió szerint tehát a Veres- Kabai-cég raktárosának is tudnia kellett, hogy valami nem tiszta. A cégek pénztárosa, Mikó Sándorné ezt úgy próbálta szépíteni a tárgya­láson, hogy mindig csak annak fi­zettek ki pénzt, akinek a nevére szólt a bemutatott vállalkozói iga­zolvány. Természetesen Tácej Zoltán is úgy emlékezett a bíró előtt állva, hogy minden papírt megvizsgáltak, és csak legálisan vettek át fémet a cégeknél. A nyírbogáti fémtelepen tehát ott sétálgattak időnként a lo­pásért, kifosztásért és csalásért el­ítélt, hamis számlákat helyben kiál­lító „vállalkozók”, akik egy „Makó” néven ismert személlyel érkeztek, és pénzt kaptak nagy mennyiségű, értékes fémhulladékért. A cég rak­tárosa, pénztárosa és vezetői - akik ismerték „Makót” - mégis úgy lát­ták, hogy minden szabályos volt. Mindezt a bíróság és a rendőr­ség is elhitte a Bogát-Ferr Kft. és a Bogát-Metál Kft. képviselőinek. Egyedül az APEH engedett meg magának némi kritikát, és hamvá­ba holt vizsgálatot kezdeményezett a fogyasztóvédelmi felügyelőség is. Az adóhatóság 1995-ben tett felje­lentést a rendőrségen a fiktív szám­­lázók miatt. Már ez év februárjában megállapította, hogy a számlák mö­gött nem volt áru- és pénzmozgás, és ez „valószínűleg áfa-visszaigény­­lés igazolásának céljait szolgálta, vagy illegális úton behozott fém legalizálására szolgált”. Mint arról már több lap is beszámolt, a rend­őrség ennek ellenére nem nyomo­zott a cégek után, csak a fémgyűj­tőkre sújtott le. Lapunk a mai napig nem kapott választ arra a kérdésre a megyei rendőrkapitányságtól, hogy miért tettek így. A rendőrség helyi szóvivője a megyei ügyészség­hez irányított bennünket, az ügyészségről pedig a bíróságra passzolták a labdát, mondván, a tíz évvel ezelőtti ügy nyomozati részle­tei ma már csak az ottani iratanyag­ban találhatók. A dokumentációban viszont nincs egyetlen utalás sem arra, hogy miért nem fogalmazott meg senki vádat a számlákat befogadó cégek ellen. Ismeretes, ebben az ügyben csak a számlaadó romákat találta végül bűnösnek a bíróság, miközben a befogadó Veres-Ka­bai-cég egyetlen tisztviselőjét sem marasztalták el. Az „Arany Margarétától” a „Sztár-Goldig” A nyírbogáti számlagyár ügye talán a köd homályába veszett volna, ha az első adóellenőrzések után Kádái Károly nem teszi a számlagyárat a „saját iparágává”. Esetleg ezt érez­hette meg az üzlettárs, Veres János, aki 1993-tól lemondott az ügyveze­tői posztról, majd 1995-ben ötven­százalékos tulajdonáról is a Bogát- Ferr Kft.-ben. Kabaival azonban továbbra is tartotta a kapcsolatot, a nyírbogáti szocialista hulladékkereskedő tá­mogatta például Veres országgyű­lési választási kampányát. A Bogát- Ferr Kft.-nél és partnerénél, a Bo­gát-Metál Kft.-nél pedig komoly méreteket kezdett ölteni a hamis számlák tömeges befogadása. A már említett V. Ferenc pél­dául Kádái egyik fő bűnsegéde lett az élettársával, J. Zoltánnéval együtt. Létrehozták az Arany Mar­garéta Bt.-t, hogy ezentúl ez a cég adjon hamis számlát a hulladékte­lepnek. A korábbi ügyletek révén a nyírbogáti telephelyen már koráb­ban ismert F. Attila pedig B. István­nal hozott létre céget a számlagyár­táshoz Travel-Color Bt. néven. Az adócsalásokban részt vett egy har­madik társaság is, a demecseri Sztár-Gold Rt. F. László és P. Zsolt alkalmi vállalkozásaként. Ezek a társaságok a bírósági iratok szerint 1997 és 1999 között már folyama­tosan adtak le valótlan tartalmú számlákat, amelyekért az igazi ár két-három százalékát vehették fel Kábáitól. A piramis kövei azonban ezúttal szélesebb talapzatra épül­tek, a környékbeli családok tagjai egymás után jelentkeztek, hogy számlázzanak. E. János, B. József, A. András és F. Lászlóné például az Arany Margaréta Bt.-nek és a Sztár- Goldnak adtak hamis számlákat, mintha fémet szereztek volna be ezeknek a cégeknek. Jutalomjáték Kabaiék 1999-ig tartották életben a hamis számlákat befogadó két tár­saságot, majd felszámolták ezeket. Maga Kábai Károly is sejthette azonban, hogy ezt nem ússza meg szárazon, mert 1997 októberétől az ügyvezetői posztot Márta Károly­­nak, egy betegsége miatt felelőssé­get igazán nem viselő rokonának adta át. Különös kapaszkodókhoz ju­tott Tácej Zoltán, Kádái korábbi raktárosa és cégtársa is az üzleti ranglétrán. Gödöllőn - ahol diplo­mát szerzett - csak arra lettek fi­gyelmesek az emberek, hogy „a szabolcsi felnőtt diák” hatalmas villát építtet a kertvárosi övezet­ben. A gyarapodás talán azért le­hetett gyanús a Nyírségben is, mert a hamis számlákkal lefedett bevételi jegyeket aláíró Tácej, aki ügyvezetője is volt a Bogát-Metál Kft.-nek, Kabaival együtt egy új társaságot kezdett működtetni Nyír-Uncia Kft. néven. A volt rak­táros egy idő után ebből a cégből és a Bogát-Metál Kft.-ből is ki­szállt, mert a főnöke nagyobb sze­repet szánt bizalmi emberének. Vezérhelyettes a raktárosból Kádás megyei párttársának, Juhász Ferencnek ugyanis a Medgyessy­­kormány hatalomra kerülésével sikerült megkaparintania a honvé­delmi miniszteri pozíciót, és ebbé­li minőségében igen sok gondja akadt a honvédségnél kiszuperált harci járművek értékesítésével. A szaktárca nem tudott mit kezdeni azokkal a raktáraiban porosodó tanklőszerekkel sem, amelyek az­zal fenyegettek, hogy bármikor fel­robbanthatnak egész laktanyákat. Akadt azonban pályázó, aki kapó­ra jött Juhásznak, hiszen olcsón megoldotta a hadsereg mindkét gondját. A Honvédelmi Miniszté­rium (HM) tulajdonában lévő har­ci járművekkel foglalkozó céghez, a Currus Rt.-hez ekkoriban nevez­ték ki Tácer Zoltánt vezérigazgató­helyettesnek azzal a feladattal, hogy oldja meg a páncélozott esz­közök bontásából származó fémek értékesítését. Ennek a fémnek egy részét pedig nem másnak, mint a Kádái Károly rokonainak érdekelt­ségébe tartozó UD Stahl Recycling Kft.-nek adták el a pályáztatást kö­vetően. Jól járt Kádái is a honvédelmi tárca tendereivel. Az érdekeltségé­be tartozó Nyír-Uncia Kft. annak ellenére 292 millió forintos megbí­zást kapott a HM-től tanklőszerek hatástalanítására, hogy Kábái ellen már eljárást folytatott az adóható­ság és a rendőrség. Mindezek ismeretében az már csak egy mellékes szelete a való­ságnak, hogy később Kábái hűtő­­gépszerelő szomszédja - aki Veres János rokona, és egykor fémet is értékesített a hulladékkereskedő vállalkozónak - ötvenmillió forin­tos vissza nem térítendő támoga­tást kapott a megyei területfejlesz­tési tanácstól és a munkaügyi köz­ponttól. A nyírbátori bíróság raktárá­ban porosodó iratokban közöltek tükrében azonban kétségkívül az a leginkább megdöbbentő fejle­mény, hogy a Nyír-Uncia Kft. a napokban 164 millió forintos tá­mogatást nyerhetett el a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség európai uniós támogatásaiból. Igaz, ennek a cégnek hivatalosan már Kádái Károly lánya az ügyvezetője, mert a nyírségi hulladékbárót börtönbe csukták. MMI Veresék fémtelepén működött a számlagyár Nehéz elhinni hogy a pénzügyminiszter nem tudta: ipar­szerűen folyt az adócsalás az általa vezetett cég székhelyén Kádái Károly (képünkön) 2003-ban kezdhette meg a honvédségi lőszerek hatástalanítását fotó: burger Zsolt Régi recept: drágán pártszékházat, olcsón állami irodaházat Jutányos áron, zárt körben értékesítették a volt MSZP-központ mellett álló épületet • A kettőt együtt adták tovább Mindössze 373 millió forintot fizetett ki egy MSZP közeli vállal­kozás az államnak azért az irodaházért, amely a szocialisták Köztársaság téri pártszékházának szomszédjában áll - értesült a Magyar Hírlap. Az értékesítést Veres János pénzügyminiszter hagyta jóvá. A cég nemrég az MSZP székházát is megvásárolta, majd a két épületet együtt - a Népszabadság tudomása szerint - 1,6 milliárd forintért adta tovább. 18 Zsi­bők Csaba__________________ T­ avaly szeptember 5-én brut­tó 540 millió forintért érté­kesítette a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) a tulajdoná­ban álló, Köztársaság tér 27. szám alatti ingatlant a Horizont Zrt.-nek - mondta a napilapnak Kocsis Tamás, a KVI jogásza. A cikk szerint mivel a KVI vezér­­igazgatója csak 250 millió forin­tig dönthet a kincstári vagyon ér­tékesítéséről, így a döntés a pénz­ügyminiszter hatáskörébe tarto­zott. Veres János 2006 márciusá­ban jóváhagyta az előterjesztést, így vásárolhatta meg az ingatlant a szocialistákhoz több ponton is köthető Horizont Zrt. A társaság azonban csak vala­mivel több mint bruttó 373 millió forintot fizetett ki készpénzben a Köztársaság tér 27.-ért, mivel a kincstár elfogadta, hogy a cég még bérlőként bruttó 195,69 mil­lió forint „értéknövelő beruhá­zást” hajtott végre, ebből 166,3 milliót az adásvételig nem számí­tottak be. (Kérdéses, hogy a Horizont Zrt. ezt az összeget addig miért nem érvényesítette a bérleti díjban.) A Köztársaság tér 27. esetében zártkörű értékesítés történt, ezt azzal indokolták, hogy a bérlőnek elővásárlási joga van; a Horizont amúgy 2003 vége óta vette ki az épületet. Az ingatlan és a vele szomszédos exportszékház a kö­zelmúltban a szintén a Horizont Zrt. közvetítésével a Parkview Hotel Ingatlanfejlesztő Kft.-hez került. Az ír hátterű vállalkozást egyébiránt júniusban alapították, s a hírek szerint négycsillagos szállodává alakítják az épületet. A Népszabadság egyébként jú­liusban azt írta, hogy körülbelül 1,6 milliárd forintért értékesítet­ték a 26-os és 27-es szám alatt lé­vő épületeket. Ebből - kalkuláció­juk szerint - kilencszázmillióba került a szocialisták tulajdonolta pártszékház és hétszázmillióba a Köztársaság tér 27. A két ingatlan műszakilag összetartozik, a víz- és a fűtőrendszerük is közös.­­ A nagy értékű állami ingat­lanok eladását a pénzügyminisz­ter hagyja jóvá, ez az MSZP-szék­­házzal szomszédos épület eseté­ben is így történt, amelyet tavaly 255 egyéb állami ingatlannal együtt értékesítettek - közölte Daróczi Dávid kormányszóvivő szerdán az MTI kérdésére. A kor­mányszóvivő szerint nem jó gya­korlat, ha az állam funkció nélkü­li ingatlanokat tart fenn az adófi­zetők pénzéből.­­ A cég az éppen aktuális, szakértők által megálla­pított piaci áron vásárolta meg az ingatlant - állította a kormány­­szóvivő. A Köztársaság tér 27. (balra) és a volt pártszékház FOK): nagy BÉLA

Next