Magyar Nemzet, 2009. július (72. évfolyam, 178-208. szám)
2009-07-25 / 202. szám
26Magyar Nemzet * Magazin 2009. július 25., szombat ■ Varga Attila____________________________________________ a sokáig aludt az ezredes. Nyűgösen leszól az emeletről, miért nem jeleztem korábban, hogy itt vagyok. Jó kezdet, gondolom magamban a rákoskerti ház előtti padon ücsörögve, mikor kaput nyit a járókerettel is nehezen közlekedő anyós. Magyari Béla űrhajós, első osztályú vadászrepülő amúgy is nehezen állt rá a beszélgetésre. Sőt előtte elment horgászni egy hétre. Nincs már feszített menetrendje, fájlalja, de nem kell bejárnia munkahelyre, úgy érzi, senkinek sem hiányzik a tudása. Nyugdíjas. Augusztusban tölti be a hatvanat, jövőre lesz harminc éve, hogy a Valerij Kubaszov- Farkas Bertalan páros mellett „beugró” űrhajós volt Vlagyimir Dzsanyibekovval. Felkap egy rövidnadrágot és egy NASA-emblémás pólót. Lépkedünk felfelé a lépcsőkön. Előbb egy repülőgépmakettet pillantok meg, majd a fordulótól bekeretezett elismeréseket és fényképfelvételeket. Oklevél arról, hogy születési helye, Kiskunfélegyháza díszpolgárává avatta 1980 novemberében. A Szojuz-Apollo program résztvevőinek fotója dedikálva, majd egy Charlie Duke-tól, az Apolló-16 utolsó előtti holdexpedíciójának tagjától kapott holdra szállási kép. - Csak évek múltán jöttem rá, hogy mekkora jelentőségű felvétel ez. Amerikában óriási vita kerekedett a fényképek alapján arról, hogy van-e egyáltalán árnyékuk a Holdon a felugró és tisztelgő amerikai űrhajósoknak. Volt, aki azt mondta, a képek műteremben készültek. Nos, én pont olyan képet kaptam, amelyiken az űrhajós a Hold felszínén áll, s árnyéka is van. Az üveg alatt filctollal írt szöveg: „To Colonel Béla Magyari.” Felérünk az emeletre. Egymásba nyitik a konyha, az étkező és a nappali. Az egyik falon tüskés hal Kubából, és mert az űrhajós nemcsak a magasságot, hanem a mélységet is szereti, egy személyesen felhozott korall a tengerfenékről. Aztán hatalmas portrékép a hőskorból a repülő alezredesről. Agárdi Gábor színművész festette 1985-ben. - Felhívott azon a nyáron, hogy menjek ki Fótra a műtermébe. Ott folyton a fénybe állítgatott, mint kiderült, a szemem színét akarta látni. Megittunk két üveg borocskát, elbeszélgettünk, és karácsonyra meglepett a képpel - szolgál magyarázattal vendéglátóm. Látni még Magyari űrhajósparancsnokának, Vlagyimir Dzsanyibekovnak a rajzát is, aki bejegyzett festőművész Oroszországban. Dublőrök a grafika címe. - Ha véletlenül mi repülünk, Berci kapta volna - jegyzi meg Magyari Béla. Elővesz a vitrinből egy ezüstből készült, 24 karátos arannyal futtatott nagy serleget. Nem akármilyen vésés látszik rajta, ahogy a fény felé fordítom: „Köszönet a magyar néptől!” A kisasztalon dísztőr, amelyet ötvenedik születésnapjára kapott az akkori honvédelmi minisztertől, valamint „királyi jogar”, azaz szintén egy minisztertől kapott rézbuzogány. A polcokon könyvek magyarul és oroszul. Sok a sci-fi: A csillagok felé, Örök szárnyalás, Küldetés, Menekülés a Naprendszerből, majd szépirodalom: Moldovától Zweigig. A teraszon telepedünk le. Tizenegy sincs még, de rekkenő a meleg. Rágyújt, s egy óriási piros dobókockát imitáló hamutartót húz maga elé. Határozott mozdulattal lenyom egy nyikorgó kart, s légmentesen lezár a szerkezet. A ház melletti síneken időnként gyorsvonat robog el, ilyenkor megtanul az ember szünetet tartani a mondatok között. Viszont a repülők is látszanak - mondja elégedetten a kozmonauta. - Három kilométerre van Ferihegy, ha a szél úgy fúj, behozza még a hangjukat is. Na, az nagyon jó dolog. gyar Honvédelmi Szövetségen keresztül jelentkezett repülőtiszti iskolába, Kecskemétre hívták be a Bács-Kiskun és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei jelölteket, mintegy harminc személyt. Hárman feleltek meg: Széles Béla, „aki szegény már odacsapta magát Taszáron a földhöz”, Farkas Bertalan és Magyari Béla. Tizenhét évesen találkoznak először, s nem gondolták, hogy folytatás is lesz. Párhuzamosan futott a karrierjük. Mindketten vadászpilóták lettek, a Szovjetunióban tanultak, majd idehaza első osztályú piótává váltak. - Éjjel-nappal, minden időjárási körülmények között őriztük kis hazánk légterét, hogy nyugodtan tudjanak aludni az emberek - mondja még ma is teljes komolysággal. És hogy nem volt eseménytelen ez a munka, emlékezik arra az esetre, amikor egy magyar katona Zalaegerszegen elkötött egy tankot, s elindult az osztrák határ felé. Magyari Béla gépét fegyverezték át légi oltalmazási rakétákról szárazföldi célpontok ellen alkalmazható rakétákra, de mire felszállt volna, a tankos fának ütközött. Rendszeresen startoltak kisgépes berepülésekre és madárrajos vonulásokra, hiszen a lokátor jelezte a foltot, de nem látta, hogy mi az, kevésnek bizonyult az első diploma. Fiatal diáktársaik először csodabogárként néztek rájuk, de aztán látták, hogy ugyanúgy járnak órára, tanulnak, záródolgozatot írnak, puskáznak, mint bárki más, így befogadták őket. Magyari harmadév után anyagtechnológiával kezdett foglalkozni, a világűrben megolvasztott ötvözeteket vizsgálta, s gépészmérnöki diplomát szerzett. Később, 1994-ben űr-anyagtechnológiából doktorált Miskolcon, disszertációja a Farkas Bertalan által végzett űr-anyagtechnológiai kísérleteken alapult. Magyari Béla a nyolcvanas években nyaranta 25-30 órát repült még MIG-21-es vadászgéppel úgy, hogy a háta mögött is ült valaki. 1972-ben egyébként egyedül repülve egy pápai átképzésen szinte egyedülálló dolgot tett: füstölgő, égő vadászgépet hozott le a földre. Az volt a feladata, hogy vigye fel a gépet a statikus magasságig, az úgynevezett csúcsmagasságig. Ilyenkor gyakorlatilag 1,7-1,8 machra gyorsítva addig emelkedik a géppel (18-20 kilométer magasságig), amíg a sebessége nem csökken Magyari Béla Kiskunfélegyházán született 1949. augusztus 8-án. 1967- től a magyar, 1970-71-ben a szovjet repülő műszaki főiskola növendéke volt, 1972-től repülőtiszt, 1977-ben első osztályú vadászrepülői minősítést kapott. A magyar űrrepülés története valójában úgy kezdődött, hogy a szovjetek az Interkozmosz Tanácsának 1976-os moszkvai ülésén közös űrrepülésre invitálták a szocialista országokat. Kizárólag vadászpilóták lehettek esélyesek az útra. Magyarország akkoriban több mint száz olyan pilótával rendelkezett, akik korlátozás nélkül repülhettek MIG-21-es vadászgépen. Közülük 39 pilóta jelentkezett a kiképzésre. Az alapos szűrésen átesett hét legjobb pilóta közül négyet a Moszkva melletti Gagarin Űrhajóskiképző Központban közösen választottak ki a szovjet és a magyar szakemberek. Ketten - Elek László és Buczkó Imre itthon maradtak „vésztartalékként”, Magyari Béla és Farkas Bertalan azonban 1978. március 20-án családostul kiköltözött Csillagvárosba, és ott folytatta a felkészülést. Már ekkor tudott volt, hogy ki repül. Két évvel később mindkét pilóta kiváló minősítésben részesült. Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan a Szojuz-36 fedélzetén 1980. május 26-tól június 3-ig tartó, nyolcnapos űrrepülést hajtott végre. Az űrben orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérleteket folytattak. Az expedíció célja pedig a Szaljut-6 űrállomással való összekapcsolódás volt. Egyhetes útjukon több magyar kísérleti programot is végrehajtottak. Az egyik legnevezetesebb az interferon elnevezésű sejtbiológiai kísérlet volt, amely az immunrendszer interferonsejtjeinek működését vizsgálta súlytalanságban. A Dóra-kísérletben a Pille nevű eszközzel mérték az űrhajósokat érő sugárzást. A Balaton nevű műszerrel pedig az űrhajósok szellemi munkavégző képességét vizsgálták. Farkas Bertalan elmondta egyszer a kozmoszból a televízió Esti meséjét. A Magyar Posta méltóképpen emlékezett meg a nagy eseményről. A start másnapján, május 27-én ötforintos bélyeget adott ki. A rajzon két, a beszállás előtt integető, felismerhetetlen űrhajós látszik. Az ok egyszerű: mivel a bélyegtervet és a nyomdai munkákat jó előre el kellett készíteni, nem tudhatták, hogy végül melyik legénység utazik majd a Szojuz-36 űrhajóval. Később ugyanerre az eseményre készült egy bélyegblokk, amely 1980. július 12-én került forgalomba. Ezen már kivehetőek voltak az arcok is. Magyari Béla magában úgy fogalmaz, hogy három teljes életfejezete volt, s néhány éve belekezdett a fél életbe is. Az első élete a vadászpilótaság volt. Gyermekkorától az szeretett volna lenni, repüléssel szerette volna megkeresni a kenyerét. Csak érdekesség, hogy amikor 1966-ban a MaAkarat és beteljesedett álom - így jellemzi ezt az első időszakot. A második életszakasz kezdetén, 1978-ban, 28 évesen lehetőséget kapott rá, hogy űrhajóskiképzésen vegyen részt, és űrhajós legyen. Attól fogva nem ment készültségbe, nem került beosztásba. Feladott minden vadászpilótás törekvést az új célért. De már a kezdet kezdetén megmondták a két jelöltnek, hogy egyikük nem repül. Ezt a korszakot, bár csak két évig tartott a felkészülés, egészen 1988-ig datálja. Farkas Bertalan űrrepülése után egy évig járták a hazai termelőszövetkezeteket, gyári klubokat, pártbizottságokat, és élménybeszámolókat tartottak a felkészülésről, a követelményekről s az űrrepülésről. Magyari Bélát őrnaggyá léptették elő, és megkapta a Magyar Népköztársaság Űrhajósa, valamint a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje kitüntetést. - Gyakorlatilag 1988-ig élt bennem a remény, hogy ha egészséges vagyok, és lesz második magyar űrrepülés, akkor én is utazhatok. És 1986- ban nagyon közel kerültem ehhez. A könyörtelen igazság: a szovjetek Mars-szondákat küldtek fel sok magyar műszerrel, s úgy tűnt, barterként emberes űrrepülésen vehet részt Magyari is, de közben megalakult az orosz űrügynökség, s végül csak tízmillió dollárért mehetett volna fel. Erre nem volt pénze a magyar államnak. Ebben az időszakban Farkas Bertalan és Magyari Béla nappali tagozaton, egy iskolapadban 18-19 éves fiatalokkal a Műegyetemre járt. Bár katonai főiskolát végeztek, nem volt matematikai felkészültségük, ezért a kritikus szintig, majd visszafordítja.A Mach-szám a repülő objektum sebessége és a hangsebesség viszonyszáma a levegőben. A hangsebesség 11-20 kilométer magasságban 1062 kilométer/óra. Tehát a hangsebesség 1,7-1,8-szeresével haladt.) - Visszaúton négyezer méter magasan a Balaton fölött felemeltem a sisakom rostélyát, hogy már a rendes kabinlevegőt szívhassam, de szúrós szagot éreztem. Aztán a kerozinét is megéreztem, s füstölt már a kabinban is valami. Visszatettem a sisakrostélyt, s rádiókapcsolatot létesítve egyből le tudtam szállni. A kifutópályán már az egész gép füstben volt, mint kiderült, a tüzelőanyag olajradiátora elrepedt, s az olaj bekerült a hajtóművészbe is. A szakértők később megmondták, hogy másfél percig repülhettem volna még, majd leállt volna a hajtómű, s katapultálnom kellett volna. Magyari Béla vadászpilótaként kedvező légköri feltételek mellett 24 kilométer magasra tudott felmenni. Mikor laikusságomat hangoztatva azt a kérdést teszem fel, hogy gyakorlatilag hol kezdődik a sötétség, felnevet, s tréfálkozva mondja: látja, még Anettkából is felkészültem. Tiltakozom, mire ő „de, de, de, de” rohammal fojtja belém a szót, aztán: „látom, utánaolvasott, nincs ezzel semmi gond”. (A bulvármédia-szereplő és botrányhős Anettka 2006 késő őszén egy Nyizsnij Novgorod melletti katonai támaszpontról startolt speciális MiG típusú repülőgéppel, amely elméletileg feljuttathatta 30 kilométeres magasságba is, ám ez mégsem tekinthető űrutazásnak. A technikai részletekre nem derült fény, mert az oroszok mindezt kísérleti repülésnek, azaz titkosnak minősítették.) Magyari Béla három és fél élete, valamint a magyar űrhajózás elfeledett fejezetei Széljárás Végül nem ő járta meg a világűrt, hanem Farkas Bertalan. Később, 1986-ban úgy tűnt, ő következik, ám ekkor is szertefoszlottak álmai: Magyari Béla nem lett „a második magyar űrhajós” Mára pedig szinte elfeledtük. Abeugró űrhajós most és a róla alezredes korában festett portrén. .A korosztályomra már nincsen szükség