Magyar Nemzet, 2010. december (73. évfolyam, 327-355. szám)
2010-12-20 / 346. szám
A KÖZGÉP A sportmelléklet megjelenését támogatta a KÖZGÉP Zrt. Sportfó 2010. december 20., hétfő Válogatott megpróbáltatásaink Nemcsak női kézilabdázóinkon, de a magyar sport egészén is csupán a teljes szemléletváltás segíthetne Előttünk van észak - kezdhetnénk akár az égtájak memorizálására kifundált gyermekmondókával a vasárnap zárult női kézilabda Európa-bajnokságról szóló elemzésünket, hiszen az Eb-finálét Norvégia és Svédország vívta. Úgy azonban már nem folytathatnánk, hogy hátunk mögött dél, ugyanis Románia a harmadik, Montenegró a hatodik, Horvátország pedig a kilencedik helyen végzett, miközben a mieink lehorgonyoztak tizedikként. A valóságban sajnos egyre többen vannak előttünk és egyre kevesebben mögöttünk, sorolhatjuk a magyar válogatott súlyos gondjait, de ezzel csak a felszínt kapargatjuk, mert a bajok forrásáért a magyar kézilabdázás, sőt a magyar sport mélyére kell merülnünk. Aki persze a könnyebb és fájdalommentesebb látszatmegoldás híve, lendületesen elverheti a port a Lillehammerben járt tíz-egynéhány emberen. Bajsai Attila A három győzelmet nem kell magyarázni. Legfeljebb annyi jegyezhető meg, hogy a szlovéneknél és az ukránoknál egyértelműen erősebbek a mieink, a végül ötödik franciáknál viszont talán csak egyetlen napon voltak jobbak, szerencsére éppen ekkor találkoztak velük. A három vereség három külön történet. Norvégia felülmúlása a jelek szerint még jó ideig hiú ábránd marad, a 21 gólos csapás azonban történelmi mélypont. Mintha a mai sportolók nem érzékelnék, hogy vereség és vereség között is ég és föld lehet a különbség, a Fradi futballistái ezért szedhettek be két-három gól helyett hatot az Újpesttől, ez volt az oka ennek a döbbenetes 34-13-nak is, mert játékosaink a maguk részéről mínusz ötnél, hatnál lezárták a mérkőzést. Miközben erre a szituációra éppúgy igaz, mint az Eb számos egyéb pillanatára, aki hivatásszerűen űz bármilyen tevékenységet, az egy adott szint alatt nem teljesíthet. (Erről az alábbiakban egészen más megközelítésből elmélkedünk.) Ha a kamionsofőr a piros jelzés ellenére a sínre hajt a járgányával, és tömegszerencsétlenséget idéz elő, viselnie kell a következményeket, többé valószínűleg kismotort sem vezethet, de vajon ő 34-13 kinek a húsába vágott bele igazán? A hollandokkal szemben mentálisan felkészületlennek tűnt a társaság, így erősen behatárolt képességű ellenféltől kapott arcpirító pofont, a svédek ellen viszont kezdetben elegendő szellemi és lelki muníciót vonultatott fel, ám amint azt felelte, nem volt már miből táplálkoznia. Együttesünk támadó potenciáljáról sokat elárul, hogy a lőtt gólok száma háromszor is húsz alatt maradt, a franciák feletti siker alkalmával is megállapodott 21-nél, és ilyen mutatókkal napjaink kézilabdázásában szinte képtelenség meccset nyerni. A franciák ellen azért sikerülhetett, mert az öt plusz egyesre nyitott védekezés meglepte az ellenfelet, miként átmenetileg a svédeket is. A két meccs között azonban volt egy döntő differencia: Pálinger Katalin, egyetlen világklasszisunk előbbi alkalommal még csodálatosan védett, utóbb már csak magához képest átlagosan, összességében persze még így is jól. Őt ugyanis láthatóan megtörte a norvégok által reánk mért megaláztatás - talán az is, hogy társai éppen sdulttársából, Haraldsenből csináltak királyt, miközben őt odavetették áldozatul ettől hitét veszítette, és ami már nem volt neki, abból a többieknek sem adhatott. Nincs szövetségi kapitány, aki hiba nélkül vezényelne végig világversenyt, ez alól Mátéfi Eszter sem kivétel. Hiszen a hollandok elleni mérkőzés előtt vagy őt is cserbenhagyta a veszélyérzete, vagy ha benne megvolt, azt nem tudta átplántálni a játékosaiba, emellett a belső posztokat bizonyára hatékonyabban is forgathatta volna olykor, mondjuk Sopronyi Anett többszöri bevetésével. Talán kritikaként fogalmazható meg az is, hogy szélsőséges esetekben is tartózkodik a szélsőséges megnyilvánulásoktól, de ez egyrészt a női edzőkre általában igaz, másrészt az időkérések „közhírré tétele” szalonképes viselkedésre kényszeríti a trénereket, ezzel kivéve egy hatékony eszközt a kezükből. Őrületes bakit azonban nem vétett Mátéfi, ami jó hír neki, de inkább rossz kézilabdázásunk egészének. Hiszen nincs egy bűnbakunk, akit fel lehetne áldozni, akinek a kiiktatásától máris azt remélhetnénk, hogy minden jóra fordul. Görbicz Anita és Zácsik Szandra gyógyulásában és visszatérésében természetesen joggal bírunk, velük egyértelműen jelentősen erősödik a keret, de harmadik nevet már nem említhetünk. Sőt ha a tavalyi Eb-ezüstérmes junioralakulatból Zácsikon és Kovacsics Anikón kívül bárkit be kell hívni a nagyok közé, akkor ki is tűzhetjük a fehér zászlót, mert a többiek klubjaikban sem számítanak kulcsfigurának. Az ilyenkor szokásos klisékérdést is feltehetjük: mi lesz Mátéfival? Feltehetőleg semmi különös. Egyelőre, amíg él az esély az olimpiai részvételre. A 2012. májusi londoni kvalifikációs tornára a jövő decemberi brazíliai vb-ről vezethet tovább az út, a vb-re pedig a júniusi, oda-vissza vágós selejtezőről lehet kijutni a németek ellenében. Amíg halad a csapatunk, azt valószínűleg Mátéfival az élen teheti, ha bukik, bizonyára magával rántja a kapitányt is. Sőt az egész sportágat, hiszen 1990 óta először fordulna elő, hogy női csapatunk nélkül zajlik a vb, és 1992 óta az sem esett meg, hogy a mieink hiányában rendezzék meg az olimpiai tornát. Most ennek is, annak is reális a veszélye. Az Eb-szereplés kapcsán született elemzések ennél tovább nemigen hatolnak, e ponton mi is megállhatnánk. Mégsem teszszük, mert mint a bevezetőben említettük, a krízis jóval általánosabb annál, mintsem hogy a válogatott vagy a sportág egésze hatékonyan kezelhesse. A szakmai válságot az egy szem 34-13-as vereség is kínos pontossággal megmutatta. Szomorúan konstatálhattuk, hogy a skandinávok elsősorban nem is a kézilabda megtanulhatatlan, hanem tanulható elemeiben járnak már-már látótávolon kívüli messzeségben előttünk. Mert ők tanulnak, helyesebben mert őket tanítják, képezik. Tudatosan, előre megtervezetten, életkoruknak megfelelően, posztok szerint differenciáltan is. Ez az oka annak, hogy a norvégok a legkevesebb születési adottságot igénylő beállós pozíciójában ontják a legtöbb tehetséget, míg mi ugyanitt folyamatos hiánnyal küszködünk. Egyetlen felzárkózási esélyünk, ha akadémiai rendszerrel vagy másképp, de központosítottan olyan elitképzést szervezünk meg, ahol a relatíve csekély mennyiség is kitermeli a minőséget. Mint a pár száz játékosból is remekül gazdálkodó izlandi férfi kézilabdázás, de hogy ne menjünk olyan messzire, említhetjük a magyar vízilabdát is, amelyben aranygenerációk sora cseperedett fel a Császár uszodában. A nyugati és az északi modellhez ennél hosszabb és bizonytalanabb úton, teljes szemléletváltással juthatnánk csak el. Ott ugyanis életforma a sportolás, a kézilabdázás, nálunk ellenben sokkal inkább pénzkereseti forrás, azaz munka. Ez az oka annak, hogy a norvég vagy a dán játékos akkor is széles gesztusokkal ünnepli tizedik gólját, ha hússzal vezet a csapata, a magyar pedig ezt az egész „műsort” érthetetlennek, esetleg visszatetszőnek tartja. Mert a mieink - tisztelet a kivételeknek - több vagy kevesebb tehetséggel és elhivatottsággal elvégzik a munkájukat, részt vesznek az edzéseken és a meccseken, amiért jobbára nem is teljesítmény-, hanem „órabért” kapnak, és ezzel az ügy befejezettnek tekinthető. A norvégok, a dánok, de már a svédek minden gesztusáról is lerí azonban, hogy imádják és élvezik ezt a játékot. Ebből az indíttatásból rögtön világos, hogyan válhat az amúgy is szuperklasszis Heidi Lökéből szezonról szezonra egyre kiválóbb beállós. A csúcsok csúcsán járva miként lehet még biztosabb a labdafogása, hogy színesedhet a lövőrepertoárja? Úgy, hogy a kézilabdázás az élete. Ha csak a munkája lenne, bőven beérhetné már a tegnapi szintjével is. A fent említett szemléletváltás Magyarországon ráadásul nem csak szakmai, legalább annyira anyagi kényszer. Mert a sportág nem termel annyi jövedelmet, amennyit szétoszt a belőle élőknek. A klubok többsége így egyirányú utcában halad a csőd felé. Ha már a most finalista svédekkel is példálózunk, érdemes felidézni azt az 1992-es beszélgetést, amelyet a litvániai B vb-n elért döntetlen után folytattunk velük. Azt az eredményt akkor inkább mi értékeltük sikerként, egészen addig, míg meg nem tudtuk, Svédországban hány női játékos él a kézilabdából. Mint kiderült, egyetlen, Mia Hermansson (ma már Högdahlként a norvégok másodedzője), de ő is a norvég Byasen Trondheim légiósaként. Nálunk akkoriban tucatnyi első osztályú csapat küszködött professzionálisnak hirdetett alapon. A helyzet azóta annyiban változott, hogy a svédek most már egy egész klubot (a Sävehofot) működtetnek a hivatásosok számára a mi tizenkettőnkkel szemben. Ha az eredmények jönnének, ez a rendszer akkor is változtatásra szorulna. Hiszen az egyesületek többsége az idény elején nem szerződésekben garantált bevételeihez igazítja a büdzséjét, hanem kiadási költségvetést készít, magához csábítja a kiszemelt játékosokat, összeadja, ez mennyibe kerül neki, majd e százmilliós nagyságrendű tétel fedezetét megkísérli előteremteni. Legkésőbb tavaszra kiderül, hogy sikertelenül, az edző álnaivan széttárja a két karját, mondván, a pályán ők mindent megtettek, a nagy tervek év végére füstbe mennek, a piacképes játékosok pedig továbbállnak, engedve az újabb ígéretnek. Ahol csodálkozni fognak azon, hogy két-három hónapja megint nem kaptak fizetést, lassan elegük lesz mindenből, elsősorban a kézilabdából. Erre az alapra nehéz sikersportágat építeni. Vagy inkább lehetetlen. Akkor is az, ha a lányok júniusban leigázzák a németeket, a brazíliai vb-n odaérnek az olimpiai selejtezőre, ezen kivívják a londoni részvétel jogát, majd az ötkarikás játékokon is erőn felül teljesítenek. Hát még, ha már valamelyik alsóbb lépcsőfokban elbotlik a társaság. Az átalakulást akkor még nehezebb lesz levezényelni. Viszont kötelező. Vérten Orsolyától is több gólt vártunk FOTÓ: MTI/EPA/GORM KALLESTAD EREDMÉNYEK. Elelő döntők Norvégia-Dánia 29-19, Svédország-Románia 25-23, az 5. helyért: Franciaország-Montenegró 23-19, a 3. helyért: Románia-Dánia 16-15, döntő: Norvégia- Svédország 25-20. Az Eb végeredménye: 1. Norvégia, 2 Svédország, 3. Románia, 4. Dánia, 5. Franciaország, 6. Montenegró,... 10. Magyarország. Az Európa-bajnok kijutott a londoni olimpiára, a három érmes - a vb-címvédő oroszokhoz hasonlóan - részvételi jogot szerzett a jövő évi brazíliai világbajnokságra. Az Eb második és harmadik helyezettje az olimpiai kvalifikációs torna biztos indulójának tekinthető, bár ez az információ nem hivatalos. Angliában a hó, a spanyoloknál a Barca az úr le Munkatársunktól K özbeszólt a havazás, és a mostoha időjárási körülmények miatt a hét végén csupán két mérkőzést játszottak le az angol labdarúgás élvonalában. Bár a pályák zöme alkalmas lett volna a találkozók lebonyolítására, az ország jelentős részében megbénult a közlekedés, a szurkolók utazása, a stadionok megközelítése túlságosan kockázatossá vált, így a Premier League 18. fordulójának rangadóját, a Chelsea-Manchester United összecsapást is el kellett halasztani. A Sunderland hazai pályán egy góllal nyert a Bolton ellen, a vendégeknél a kapus Bogdán Ádám nem jutott lehetőséghez. Premier League, 18. forduló: Sunderland-Bolton 1-0, Blackburn-West Ham United 1-1. Élcsoport: 1. Manchester United 34 pont/16 mérkőzés, 2. Arsenal 32/17 (34-19), 3. Manchester City 32/17 (24-13), 4. Chelsea 31/17,5. Tottenham 27/17. A német élvonal 17. fordulójában a listavezető Dortmund 1-0-ra kikapott Frankfurtban, a hazaiaktól a 87. percben Gekasz volt eredményes. A Hajnal Tamást ezúttal is nélkülöző vendégeknek ez volt az első idegenbeli vereségük a mostani szezonban. A dortmundiak győzelmük esetén megdöntötték volna a Bundesliga-rekordot: a Bayern München a 2005/2006-os idényben 17 forduló alatt 44 pontot gyűjtött, most a Dortmundnak maradt a 43. A Schalke hazai pályán Raül triplájával győzte le a Kölnt. A Mainz 4-2-re nyert az újonc St. Pauli otthonában, a vendégek soraiban Szalai Ádám végigjátszotta a találkozót, a 41. percben gólt lőtt - ezzel lett 3-1 -, s egy gólpasszt is adott. Bundesliga, 17. forduló: Mönchengladbach-Hamburg 1-2, Eintracht Frankfurt-Dortmund 1-0, Nürnberg-Hannover 3-1, Schalke-Köln 3-0, Wolfsburg-Hoffenheim 2-2, Werder Bremen-Kaiserslautern 1-2, St. Pauli-Mainz 2-4, Bayer Leverkusen-Freiburg 2-2, Stuttgart-Bayern München 3-5. Élcsoport: 1. Dortmund 43, 2. Mainz 33 (30-19), 3. Leverkusen 33 (35- 25), 4. Hannover 31/16,5. B. München 29. ■ Az olasz élvonal 17. fordulójában a vendég Roma idegenben 1-0-ra legyőzte a listavezető Milant, a 68. percben Boriello vette be korábbi csapata kapuját. A már őszi bajnok milánóiak hét veretlenül megvívott mérkőzés után kaptak ki ismét a bajnokságban. Serie A, 17. forduló: Milan-Roma 0-1, Cesena-Cagliari 1-0, Lazio-Udinese 3-2, Bari-Palermo 1-1, Catania-Brescia 1-0, Chievo-Juventus 1-1, Napoli-Lecce 1-0, Parma-Bologna 0-0. A Sampdoria-Genoa mérkőzést a havazás miatt elhalasztották, a Fiorentina-Internazionale találkozót pedig azért, mert a BL-címvédő Inter az Abu- Dzabiban rendezett klubvilágbajnokságon szerepelt. S meg is nyerte, a döntőben 3-0- ra verte a kongói Mazembét. Élcsoport: 1. Milan 36, 2. Napoli 33 (26-17), 3. Lazio 33 (24-16), 4. Juventus 31,5. Roma 29. ■ A listavezető FC Barcelona 5-1-re hengerelt az Espanyol otthonában a Primera División 16. fordulójában. A Barca ebben a bajnokságban ötödik alkalommal szerzett öt gólt, idegenben továbbra is százszázalékos, és sorozatban tizedik győzelmét aratta. Primera División, 16. forduló: Deportivo-Gijón 1-1, Levante-Bilbao 1-2, Villarreal-Mallorca 3-1, Espanyol-Barcelona 1-5, Real Sociedad-Valencia 1-2, Almería-Getafe 2-3, Osasuna-Zaragoza 0-0. A Málaga-Atlético Madrid és a Real Madrid-Sevilla találkozókat lapzárta után játszották, a Santander-Hércules mérkőzést ma vívják. Élcsoport: 1. Barcelona 43, 2. Real Madrid 38/15, 3. Villarreal 33, 4. Valencia 28 (24-19), 5. Espanyol 28 (18-22).