Magyar Nemzet, 2016. november (79. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-03 / 258. szám

Magyar Nemzet 2016. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Bányasors: fecseg a felszín, hallgat a mély 2014-ben a vájárképzés beindításával teljesítette a kormány egyik ígéretét • Két oktatási központ már nem működik VELKEI TAMÁS Háromból két helyszínen, Komlón és Bátonyterenyén lényegében megszűnt a két éve nagy csinnadrattával újrain­dított vájárképzés. Nem csoda, hiszen Magyarországon abban az évben bezárt az utolsó nagy mélyművelésű szén-, idén az utolsó ércbánya is. Egyetlen hely maradt az országban, ahol még leszállnak a vájárok a föld mélyére: odautaztunk a kicsiny bakonyi falu ha­tárába, hogy megtudjuk, mi a vélemé­nyük az értelmetlenül elindított képzés­ről, kikkel tudnák pótolni nyugdíjba vo­nuló munkatársaikat, s miért lát valaki fantáziát 2016-ban a mélyművelésű bá­nyászatban. - Az egész vájárképzés egy nagy humbug volt - fejti ki velősen vélemé­nyét a kormány által tető alá hozott kur­zusokról Lukács Lóránt, a bakonyosz­­lopi szén- és bauxitbányát működtető Eoszén Kft. üzemvezető-helyettese. Né­mi éllel teszi hozzá, hogy ő még nem ta­lálkozott Magyarországon olyan fiatal­lal, aki azt mondta volna, hogy vájár akar lenni. Pedig két évvel ezelőtt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter még büsz­kén jelentette be, hogy „ismét telje­sült egy kormányzati ígéret: a vájárkép­zés újraindításával nagyon fontos lépést tettünk annak érdekében, hogy egy régi szakma ne tűnjön el Magyarországon”. Odrobina László, a tárca szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes ál­lamtitkára még tavaly is azt mondta: más szakmákkal egyetemben keresett mesterség a vájár. Keresett, csak nem itthon. Nyugat-Európában ugyanis sok­szoros pénzért alkalmaznak bányák­ban, alagúthajtásoknál magyarokat. - Hittem benne, hogy az állam való­ban felkarolja a bányászatot, a tovább­élés lehetőségeit. Nem gondolom, hogy a képzés csak „reklámfogás” lett vol­na a részükről, bár ettől még lehetett az is - csatlakozik munkatársához Feke­te István, az Eoszén ügyvezetője, a ba­­konyoszlopi bánya (amelynek mélye bauxitot és barnaszenet egyaránt rejt) irodájában. Elmondta: Komlóval még együttműködést is kötöttek, hogy majd hozzájuk jönnek gyakorlatra a tanulók, akik - csökkenő létszámban - mindössze két alkalommal jártak Bakonyoszlopon, akkor is inkább bányalátogatáson. Aztán soha többé nem jelentkezett az iskola. Nincs szakmai utánpótlása a bányá­szatnak, s nem csak vájárt, technikust sem lehet találni, néhány bányászmér­nök még végez ugyan, de csak külfejté­­ses kő-, kavics- vagy homokbányákban tudnak elhelyezkedni. Vagy elhagyják a pályát, az országot. Lukács Lóránt szerint pedig a szén­ben rejlő lehetőségeket számos új terüle­ten aknázzák ki. A tiszta széntechnológia (amikor úgy égetik el a szenet, hogy ala­csony az úgynevezett környezetterhelési emissziós érték) mellett sok helyen me­tanolt gyártanak a szénből, Ausztráliá­ban pedig emulziós eljárással üzemanya­got is képesek belőle előállítani. Szénből igen jól áll az ország, a Me­csekben több száz millió tonna feke­teszén található, barnakőszénből is hasonló mennyiséget rejt a föld Ba­­konyoszlop környékén Dudaron, Balin­kán és Márkushegyen, ahogy a Szom­bathely melletti Torony községnél is fél­­milliárd tonna lignitkészlet található. Milliárd tonnás nagyságrendű lignitva­­gyon nyugszik a föld mélyén Miskolctól Bükkábrányig. A szén mellett az ország bauxitvagyona sem lebecsülendő, csak amiről tudunk, eléri a 80 millió tonnát. A bakonyoszlopi bauxit kilencven szá­zaléka azonban exportra megy. Jó tíz éve még volt igény a hazai bauxitra, tulajdonképpen ezért nyitott meg az itteni bánya, amely Halimbá­­val együtt látta el nyersanyaggal az aj­kai Mal Zrt.-t. 2010-ben azonban be­következett a vörösiszap-tragédia, be kellett fejezni a hidrátgyártást, mert a továbbiakban nem volt hová lerakni a vörösiszapot. A katasztrófa után két év­vel vette meg az Eoszén Kft. a bányát, az emberek és gépek egy részét is átvették a Maitól. Jelenleg nagyjából negyvenen dolgoznak az utolsó mélyművelésű ma­gyar bányában. Az udvaron felhalmozott szénhegyek mellett parkolunk le, majd bányászru­hát öltünk. Kilencszáz métert zötyö­­günk lefelé az aknában egy olyan szűk üregben, amelyben épphogy elfér a kis­méretű haszonjármű. Az akna mélyén jellegzetes savanyú szag fogad bennün­ket­­ a belobbant, majd kialudt szén utó­­párlati szaga. Az aknába ezer köbméter friss levegő kerül le percenként, a szel­lőzőnek iszonyatos a hangja, de szellőz­tetni muszáj, ugyanis csizmaszárig érő porban gázolunk. Felettünk száznegy­ven méternyi kőzet. A szénfalról kisebb darabok hullnak (ahogy a bányászok mondják, „potyorásznak”), ami azért elég félelmetes egy civil számára. - Figyelni kell, ha potyog a szén - mondja Kovács András csillés, aki 1990 óta dolgozik bányában, de még mindig elfogja olykor a félelem a mélyben, ha megcsapja az orrát a kénszagra hason­lító, említett savanykás ájer. Ennek elle­nére tetszik neki a szakma, változatos­nak találja még ma is. A bányászok 25 évnyi kemény munka vagy ötezer mű­szak után mehetnek bányajáradékra, ám addigra rendkívül igénybe veszi a mesterség a szervezetüket. A bauxitbá­nyászoknál a vibrációs terhelés a legne­hezebb, amelyet a nehéz gépek okoz­nak, az ízületek tönkremennek, a szén szilikózist válthat ki. Csillag László azt meséli, kevés nyugdíjat kap, ezért foly­tatja a munkát nyugdíjasként is. Ha itt megszűnne a bányaművelés, külföld­re menne, nem akar ötvenévesen leáll­ni. Csak egy harminc év alatti dolgozik a cégnél - szükség volna az utánpótlás­ra, állapítjuk meg közösen. A cikk teljes terjedelmében az MNO.hu oldalon olvasható. Száznegyven méternyi kőzet a bányászok felett. Kilencszáz métert kellett megtenni az aknában a lejutáshoz fotó nagy Béla Új madárfajok követhetik a farkasokat VECZÁN ZOLTÁN A 80-as évek óta folyamatosan költöznek hazánk területére nagyragadozók, köz­tük farkasok is. Félni nem, tartani azon­ban érdemes tőlük, ugyanis nem babus­gatni való házi kedvencek - ezt mond­ják a Kossuth Rádió által megkérdezett szakemberek. A Bükkben mindenesetre bőséges zsákmányt találnak maguknak, és főleg éjszaka mozognak, így nem va­lószínű, hogy túránkon összefussunk a ragadozókkal - olyannyira, hogy Szabó Ádám, az Aggteleki Nemzeti Park mun­katársa szerint kivételes szerencse kell ahhoz, hogy valaki lencsevégre kaphas­son egy farkast. A Természetvédelmi Vi­lágalap (WWF) erdővédelmi program­­vezetője, Gálhidy László arról beszélt, hogy a visszatérő szürke farkasok, hiú­­zok és barna medvék jelenléte kifejezet­ten hasznos, ugyanis színesítik az erdők ökoszisztémáját: a tőlük félő növény­evők bizonyos területeket elkerülnek, ahol dúsabb növényzet alakul ki, ami új rovar- és madárfajokat vonz. Szabó Ádám szerint a környékbeli gazdák nem örülnek a nagyragadozók­nak, mert attól tartanak, hogy a farkasok megtámadják állataikat. A nemzeti park munkatársa szerint ez azonban kellő sze­mélyzet vagy villanypásztor segítségé­vel megelőzhető lenne. Szóbeszéd alap­ján előfordulhat, hogy haszonállattartók olykor elejtenek egyet-egyet - sokat koc­káztatnak ezzel, ugyanis a kilőtt ragado­zó eszmei értéke 250 ezer forint, elejtése pedig bűncselekménynek számít. Rejtély, hová tűnt Sápi Attila Kivár, de közös jelöltben gondolkodhat a baloldal Zuglóban LŐRINCZ TAMÁS Továbbra sem tudni, hol van a janu­árban eltűnt Sápi Attila, aki a 2014-es önkormányzati választáson az MSZP, Együtt-DK, PM, Összefogás Zugló kö­zös jelöltjeként szerzett mandátumot a XIV. kerületben. Ha a politikus január 21-ig nem kerül elő, akkor időközi vá­lasztásokat kell tartani, a választási tör­vény ugyanis kimondja, hogy megszű­nik annak az önkormányzati képviselő­nek a megbízatása, aki egy éven át nem vesz részt a képviselő-testület ülésein. A szabályok alapján az időközi válasz­tást a mandátum megszűnését követő 120 napon belül kell kiírni, azaz - ha ja­nuárig nem kerül elő Sápi Attila - legké­sőbb május közepéig szavazniuk kell a helyieknek. „Őszintén remélem, hogy előke­rül Sápi Attila január 21-ig, addig nem szeretnék foglalkozni az utódlásának a kérdésével” - mondta lapunk érdek­lődésére Karácsony Gergely, Zugló pol­gármestere, aki szavainak megfelelően egyelőre nem tudta megmondani, kit indítanának egy esetleges időközi vá­lasztáson. A Magyar Nemzetnek nyilatkozó he­lyi baloldali politikusok ugyanakkor le­szögezték, továbbra is közös jelöltben gondolkodnak. Az összefogás azért is elkerülhetetlen, mert a körzetben leg­utóbb igen szoros volt az eredmény, egy szétaprózódott baloldal pedig szin­te esélytelen lenne a kormánypárti je­lölttel szemben. Sápi Attila 2014-ben­­ mindössze hét szavazattal szerzett töb­bet fideszes ellenfelénél, Szatmáry-Jähl Angélánál. A képviselő-testület összetételéből adódóan azonban hiába kerülne sor időközi választásra, a kerületben ural­kodó patthelyzet nem oldódna meg. Jelenleg ugyanis a baloldalnak és a Fi­desznek kilenc mandátuma, a Jobbik­nak, az LMP-nek és a CivilZugló Egye­sület nevű formációnak egy-egy helye van a képviselő-testületben. Az irányí­táshoz azonban 12 támogató szavazatra van szükség, ennek megfelelően hiába nyerne a baloldal, Karácsony Gergely­nek továbbra is meg kellene szereznie még egy képviselő támogatását. Információink szerint időközi vá­lasztásra készül a Fidesz és a Jobbik is, konkrét jelöltjeik azonban még nincse­nek. A Fidesz esetében több időt vesz igénybe a jelöltek kiválasztási eljárá­sa, a helyi szervezeteknek ugyanis csak ajánlási joguk van, a végső szót a köz­pontban mondják ki. Lapunk úgy tud­ja, a Jobbik egyelőre kivár, a pártnak az az álláspontja ugyanis, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a baloldal közös em­berben gondolkodik, ebben az esetben pedig más lehet az ő jelöltjük is. Sápi Attila eltűnéséről egyébként a helyi politikusoknak sincs semmilyen információjuk, a rendőrség pedig folya­matban lévő ügyre hivatkozva nem vá­laszolt kérdéseinkre. Korábban elter­jedt a hír, hogy a hatóságok megvizs­gálják a képviselő politikai és gazdasági kapcsolatait is. Korábban átvilágították Sápi időközben felszámolt, magánnyo­mozással is foglalkozó cégét is, amely százmillió forintos köztartozást hagyott hátra. Az egykori cég ügyfélkörét is egyenként végigvizsgálták, nincs-e köz­tük olyan megbízó vagy éppen megbí­zás, amely kiválthatta Sápi Attila eltűné­sét. Rendőrségi forrásaink korábban azt mondták, hogy egy éven belül kell va­lamilyen nyomra bukkanni, ennyi idő alatt ugyanis akkor is keletkezik vala­milyen információ, ha külföldre ment vagy vitték. Az eltűntnek látszólag nem voltak haragosai. 1 szavazattal nyert 2014-ben Sápi Attila a fideszes Szatmáry- Jähl Angélával szemben belföld 5 Nyílt levélben tiltakozik Pruck Pál lánya HÍRÖSSZEFOGLALÓ Dózsa László ne kegyeleti okokból mond­jon le arról, hogy az ő neve szerepeljen a fővárosszerte kiplakátolt, tűzfalakra fes­tett 1956-os fegyveres fiú képe alatt - írta nyit levelében Csőkéné Pruck Erika, aki lánya a Pruck család szerint a képeken valójában szereplő Pruck Pálnak. A 168 Óra által közölt levélből kiderül: Csőké­né föl van háborodva, amiért nem édes­apja neve, illetve születési és halálozá­si dátuma van föltüntetve a plakátokon. „Mielőtt önök ezt a fotót felhasználták, egyáltalán utánajártak annak, hogy ki van a képen?” Ezért azt kéri az 1956-os Emlékbizottság­tól, javítsa ki az adatokat. „Mielőtt önök ezt a fotót felhasználták, egyáltalán utá­najártak annak, hogy ki van a képen? Ezt a fotót a keletkezése óta ismeri a család, és mi, Pruck Pál gyerekei, születésünk óta. Én száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a fotón az én édesapám van. Maga a fotós is odaírta. De ha ez nem lenne elég, 1986-ban, a forradalom 30. évfordulóján még riportot is készítet­tek vele” - olvasható a levélben. Dózsa az RTL-nek elmondta: továbbra is meggyő­ződése, hogy ő van a képen, de kegyele­ti okokból lemond róla, hogy az ő neve szerepeljen rajta.

Next