Magyar Nemzet, 2016. december (79. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-10 / 290. szám

30 I magazin Csendes magányban rejlik a talentom PILHÁL GYÖRGY amonnó M­ ost, hogy néhány napra legyűrt va­lami divatos vírus, és a szokottnál is jobban beszorultam a maglódi házba, eszembe jutott: nekem szép élményem is van a betegséggel kapcsolat­ban. Ez így kicsit furcsán hangzik, magya­rázom is mindjárt. Húszévesen egy kiadós tüdőgyulladásnak köszönhetően olvastam el Mikszáth Kálmán szerintem legkiválóbb regényét, a Jókai Mór élete és korát. Föl­emelő élmény volt. Ha nem kényszerít egy hétre ágyba a kór, aligha veszem a kezem­be ezt a lebilincselő könyvet. (Mint kerék­páros újságkézbesítő munka közben sike­rült megfáznom egy esős, zimankós haj­nalon - ezt leendő életrajzíróim számára biggyesztem ide, jelezve, én tényleg alul­ról kezdtem a „hírlapos” pályát...) így, visz­­szagondolva azokra az ágyhoz kötött na­pokra a betegszoba tárgyai közül szinte csak arra a bordó borítású, csodás könyv­re emlékszem, semmi másra, lázmérőre, tablettákra, effélékre... Mikor máskor is tudna elmerülni az ember egy historizált csodavilágban, ha nem egy ilyen rendkí­vüli alkalomkor? És ki más írná le neki oly tapintható finomsággal az ifjú Jókait, mint a kortárs Mikszáth? Például így: „A sze­rénységéből nem hullt le egy morzsányi se a tapsok alatt. Szinte csodálatos volt, hogy észre sem látszott venni a saját dicsőségét. Sokan azt hitték, hogy ez tettetés, fölvett színpadias modorral takarja el valódi lé­nyét. Valószínűnek is látszott, de ha ját­szotta ezt, olyan jól játszotta, hogy igaznak kell venni, mert ha a szeg nem bújik ki a zsákból soha, míg a zsák tart, okvetlenül úgy kell venni, hogy nem volt benne szeg.” „Szövődménye” is lett annak a tüdő­­gyulladásnak. Szinte rigolyámmá vált, hogy lábadozó ismerőseimnek azóta rend­re múltba csalogató klasszikus olvasmá­nyokat viszek kedélyjavító gyanánt. Me­rülj el benne, barátom, ez talpra állít! A magába zárkózó, olvasó ember el­mélyült ismeretszerzésének nagyszerű­ségét természetesen nem én fedeztem fel, Kölcsey is hosszan ír róla unokaöccsé­nek, ámbár a veszélyeit sem hallgatja el. „Mindig magányban ülő csak magát hall­ja, és sem ellenmondást tűrni nem tanul, sem a tárgy mások által így vagy amúgy nézett oldalait nem ismeri. A zajban élő­nek önszívét és lelkét mélyen vizsgálni ideje nem marad; s így gyakorlat által ugyan készséget nyerhet, tettlegi, egyes ismereteket szerezhet, de talentumát rendszeres haladásban kifejtenie, s isme­reteit egészítenie nem foghatja. Kettőt köss együvé, s méltasd a költő mondását: ’Csendes magányban fejük a talentom. / Világi zaj közt állandó karakter’.” Persze betegeskedés nélkül is lehetne kiadósokat olvasni. Magasztos pillanatai­ban az ember gyakran eltervezi, feltétle­nül szakít rá időt - de aztán nem lesz be­lőle semmi. Erős elhatározás, szelíd erő­szak vagy - lám! - kiadós tüdőgyulladás kell, hogy visszataláljunk a könyvekhez. Ezt a világot nem az olvasó emberekre formálták. Már az is szép teljesítmény­nek számít, és egyre ritkább, ha a napi verkli végén félórányira könyvet ve­szünk a kezünkbe. Még ritkább, ha az a könyv lelket érintő, szívet melengető szépirodalom, s nem holmi kortermék, száraz, személytelen és agylágyító infor­­mációözön, adatrengeteg. Mennyivel könnyebben épülne belénk bármiféle fontos eszme, gondolat, ha koszorús szerző tollából jutna hozzánk, mint így, hogy ugyanazt élettelen pontokba sűrít­ve rakják elénk! Nehéz azt lenyelni, meg­akad az ember torkán. Az idea átülteté­séhez kellene a költő. Sodródunk a huszonegyedik század­dal. Hová is? Valami ilyesmi szaladt át rajtam most, hogy a betegágyban Kölcsey intelmeit la­pozgatom. „Törekedjél ismeretekre! De is­meretekre, melyek ítélet s ízlés által vezé­reltetnek. E vezérlet híjával sok ismeret birtokába juthatsz ugyan, hanem ismere­teid hasonlók lesznek a szertelen sűrű ve­téshez, mely gazdag növésű szálakat hoz mag nélkül. ítélet által rendbe szedett s keresztülgondolt ismeret ver mély gyöke­ret, s őriz meg a felülegességtől; ízlés pe­dig adja azon kellemetes színt, mi nélkül a tudomány sötét és zordon, mint a cellájá­ba zárkózott remetének erkölcse.” Csak a nyelvezet régi, a mondandó kortalan. Időzített bombák HEGYI ZOLTÁN hegyi részén December 7. Van belőlük jó és borzalmas. Mármint időzített bombákból. Kezdjük a végén. A Nobel-békedíjas Muhammad Yunus azt nyi­latkozta a minap, hogy a gazdagok és sze­gények között egyre növekvő jövedelmi szakadék időzített bomba, amely előbb­­utóbb társadalmi és gazdasági elégedetlen­ségként felrobban, ha a világ nem tesz idő­ben ellene. Yunus ért hozzá, olyan, mint Rejtőnél a kocsmáros, akinél öltek már or­vost is. Nevét az általa alapított szegények bankja kapcsán ismerhette meg a közvéle­mény, amellyel forradalmasította az uzso­rán, hazugságon és csaláson alapuló köl­csönzési, „bankolási” gyakorlatot. Yunus szerint a banki és pénzügyi rendszer „mi­nél több pénzed van, annál több pénzt adok neked” világot teremtett, miközben a föld népességének nagy részét megfosz­tották a vagyonfelhalmozás és egy elégsé­ges életszínvonal fenntartásának lehetősé­gétől. A jövedelmi egyenlőtlenségek pedig növelik a feszültséget a legszegényebbek között, akik a bevándorlókat és a kisebbsé­geket kezdik el hibáztatni saját nyomorú­ságuk miatt, amit aztán a lelkiismeretlen politikai vezetők ki is használnak. Yunus közgazdász és vállalkozó, így aztán vá­lasztékosan fogalmaz. A tömegek viszont nem fognak, amikor kiválasztják majd a javakat a betört kirakatokból, rájuk meg az vesse az első követ, s csőcselékezzen riadtan pislogva, akinél nem szakadna el a cérna a testet-lelket kivégző örökös sze­génységtől és kilátástalanságtól. A brexit és Trump megválasztása csupán egy (két) apró figyelmeztetés az úgynevezett elit­nek, és még bizonyos demokratikus ke­retek között zajlott, de ha a nyár heves és a kasza egyenes, már késő lesz hisztizni. Kellő empátia híján és a kokainnal tele­rámolt, túldimenzionált táskák súlya alatt roskadozva ezt kissé nehézkes felis­merni, pláne előre látni, de a szándék sem igazán tapintható. A hatalom valami miatt mindig azt képzeli magáról, hogy örökké tart, így aztán most éppen az van, hogy a világ leggazdagabb 62 emberének vagyona 44 százalékkal emelkedett 2010 óta, mi­közben a legszegényebb 3,5 milliárd em­ber „vagyona” 41 százalékkal csökkent ugyanezen időszak alatt. És ez csak a jéghegy csúcsa, vagy mi. Stephen Hawking fizikus az emberi életre leselkedő veszélyek között ugyan­erre a csúcsra teszi a klímaváltozást, az élelmiszerhiányt, a túlnépesedést, más fajok tizedelését, a járványokat, az óceá­nok elsavasodását és természetesen a mesterséges intelligenciát, de a legna­gyobb civilizációs problémát az embe­rek közötti egyenlőtlenségben látja. Fe­renc pápánál tett látogatása során ebben aligha volt közöttük nézeteltérés. Jó, tudjuk, Hawking hülye, a pápa komcsi, az óceánokért aggódók hippik, klíma­­változás nincs is, az Isten neve extra­profit és Zuckerberg az ő prófétája, de azért ha majd a viperafajzatok (Kereszte­lő Szent János) lassan kijózanodnak a za­jos és önfényező adventi adakozó fel­­horgadásukból, nem árt, ha feldereng: a globális-digitális bankárkapitalizmus ugyanolyan szemétdomb, mint a kom­munizmus és a fasizmus, és előbb-utóbb minden kakas a levesben végzi. És ha valaki úgy gondolná, hogy a nyomor bangladesi specifikum, téved. Magyarországon a népesség fele él mél­tatlan körülmények között. Illetve túlél. Az út szélén hagyva. Ezt sikerült össze­­berhelnie az „elitnek” negyedszázad alatt. Ennél még Kádár alattvalójának lenni is tisztább és szárazabb érzés volt. Legalábbis kiszámíthatóbb és biztonsá­gosabb. Ideje lenne már nem is egy har­madik, de rögtön egy negyedik útnak. Hogy egy időzített bomba akár jó is lehet, annak szép példája az észak-ame­rikai indiánok „helyzete”. Ha a háborút nem is, de csatát nyertek egy olajtársa­sággal és a velük szövetséges karhata­lommal szemben. Átmenetileg elhárult a veszélye, hogy egy vezeték hatoljon át még megmaradt földjükön, beszeny­­nyezve vizeiket és szent helyeiket. A po­kolgép kattogását jó ideje már nem is hallottuk a kaszinók zajától, de most új­ra megvillant a szeretet és az összefogás ereje. És közben megjött a híres finn di­­zőz, a Mikulás is. 2016. DECEMBER 10., SZOMBAT Iránytű Ha van tudomása a rovatba illő előadásról vagy rendezvényről, kérjük, az iranytu@mno.hu ímélcímen vagy az(1) 4762173-as telefonszámon ossza meg velünk. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SASHEGYI ZSÓFIA December 10., szombat Kocsis Zoltánra emlékezik a zenekara Fél évszázados, kivételes karrierjé­re reflektáló koncerttel emlékez­nek Kocsis Zoltánra szombaton a Nemzeti Filharmonikusok. A Ko­csishoz közel álló komponisták - Mozart, Rahmanyinov és Bartók - jelentős alkotásai csendülnek fel Kocsis Zoltán fia, kortársai, mű­vésztársai és az általa közel két év­tizeden át vezetett Nemzeti Filhar­monikus Zenekar, valamint a Nem­zeti Énekkar előadásában. MÜPA - BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. 019.30 Magyar képregényesek napja Tizenkettedszer rendezi meg a ma­gyar képregények és képregénye­sek napját, a Hungarocomixot a Magyar Képregényszövetség. A csaknem 30 magyar szerző és ki­adó számos újdonsága mellett kap­ható lesz a világ egyik legismer­tebb kultképregénye, a Blacksad most megjelenő magyar kiadása is. K11 MŰVÉSZETI ÉS KULTURÁLIS KÖZPONT 1075 Budapest, Király u. 11. 010-17 óráig Adakozzunk a Bohócdoktoroknak! Édes álmok pitesütő versenyt és jótékonysági vásárt rendeznek a Forralt Bor és Hamburger Feszten, ahol a kóstolással a Piros Orr Bo­hócdoktorok Alapítványát támo­gathatjuk. BUDAPEST IX., RÁDAY UTCA 015-19 óráig December 12., hétfő Hazánkban a Bolsoj szólistái Oroszország legnagyobb opera- és balettszínházának szolistái adnak koncertet, élükön a világhírű Jele­­na Zelenszkaja, Szvetlána Silová, Andrej Grigorjev, Roman Muravic­­kij operaénekesekkel. ERKEL SZÍNHÁZ 1087 Budapest, II. János Pál pápa tér 30. 019 óra Gondolatok hitről, tudományról A Budavári Evangélikus Sza­badegyetemen dr. Falus András immunológus tart előadást Kreá­ció és evolúció. Gondolatok hitről és tudományról címmel. A részvé­tel ingyenes. BÉCSI KAPU TÉRI EVANGÉLIKUS TEMPLOM KÁPOLNÁJA Budapest­­, Táncsics Mihály u. 28. 019 óra December 13., kedd Úton a visszafordíthatatlan félé Veress József közgazdászprofesz­­szorral beszélget a Kairosz Kiadó­nál megjelent új, Úton a visszafor­díthatatlan felé című könyvéről Kondor Katalin. POLGÁROK HÁZA 1089 Budapest, Visi Imre u. 6. 018 óra December 14., szerda Szájharmonikás Szombathelyen A Pribojszky Mátyás Band koncer­tezik a Lamantin Klubban. WEÖRES SÁNDOR SZÍNHÁZ, KRÚDY BÁR 9700 Szombathely, Akacs Mihály u. 7. 0­20 óra December 15. csütörtök Kós Károly és Sepsiszentgyörgy A Magyar Építőművészek Szövetsé­gének Kós Károly Köre ünnepi em­lékestet rendez, amelyen Anthony Gall Kós Károly és Sepsiszent­­györgy című könyvét Hadik And­rás mutatja be. A konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet törté­netéről Kenyeres István tart elő­adást, Juhász Orsolya pedig kalota­szegi dalokat énekel. ÉPÍTÉSZPINCE Budapest Vili., Ötpacsirta u. 2. 017.30 December 16., péntek Petőfi, újratöltve „Petőfi egy, a miénknél sokkal nyersebb korban védelmezte azo­kat az értékeket, amelyekért ma nekünk egyet kattintani is fáradsá­got jelent. Közben megalkotta az újjáéledő magyar nyelv legna­gyobb hatású életművét. Szóval gyere, elmondok neked pár Pe­­tőfi-verset zenére, lesz félhomály, muzsika, vetítés és költészet” - írja Horváth Kristóf, alias „Színész Bob”, a Kortársunk, Petőfi című est rendezője a PIM Klasszikusok kortárs hangszerelésben című so­rozat következő előadásáról. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM 1053 Budapest, Károlyi utca 16. 017 és 20 óra December 12. Élő Biblia Megnyugtattam és elcsöndesítet­­tem lelkemet címmel bibliaórán vehetünk részt Csillag Péter diakó­nus vezetésével. MOLNÁR­ C. PÁL MŰTEREM MÚZEUM 1118 Budapest, Ménesi út 65. 017-18 óráig FOTÓ:VÉGH LÁSZLÓ magazin A Magyar Nemzet Magazint szerkeszti: Wekerle Szabolcs, György Zsombor, Szathmáry István Pál, Csécsi László, Gazda Albert Képszerkesztő: Végh László Olvasószerkesztő: Szita János, Szekeres István Tördelőszerkesztő: Esztergás Tibor tat­ta el HIRDETÉS RICHARD HARVELL: A KASZTRÁLT A kasztrált egy angyali hanggal megáldott ember magával ragadó, érzéki vallomása. Mózes Proben az opera színpadán elbűvöl mindenkit, hangjáért ezrek lelkesednek. Mesél anyjáról, a kirekesztve élő süketnéma nőről, akinek egyetlen feladata a harangozás, s akinek a templom papjától születik gyermeke. Mesél az apjáról, aki papként retteg az igazság napvilágra kerülésétől, ezért fiát egy hegyi patakba veti. Mesél a két szerzetesről, akik megmentik, s az apátságba viszik. Itt a kórus remek énekese válik belőle, és kivételes énekhangjának megőrzése érdekében titokban kasztrálják. Mesél Bécsről, mely megnyitja számára az utat Európa nagy operaházai felé. Mindenekelőtt azonban a múlt titkairól mesél, megválaszolva egy kérdést, mely egész életében árnyékként követte őt: Hogyan lehe­tett fia Mózes Frobennek, a világhírű kasztrált énekesnek? TYPOTEX KIADÓ 384 oldal, 3900 Ft ROBERTO BOLANO: 2666 Fordította: Kutasy Mercédesz „A latin-amerikai irodalom Kurt Cobainjének” mesterműve. Roberto Bolanót generációja leg­bámulatosabb spanyol nyelvű regényírójának tartotta sokakkal egyetértésben Susan Sontag is. A 2666 pedig a chilei szerző életművének vitathatatlan ékköve, amely a korai halála utáni évben, 2004-ben jelent meg, és máig a 21. századi világirodalom talán legnagyobb hatású regénye. Az öt könyvből álló mű minden része külön kaland, melyek egy meghatározott hely, a mexikói­­amerikai határhoz közel fekvő, kitalált város, Santa Teresa felé vezetnek. JELENKOR KIADÓ 828 oldal, 5999 Ft / I /

Next