Magyar Nemzet, 2016. december (79. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-03 / 284. szám
2016. DECEMBER 3., SZOMBAT Kelley a történtek után visszavonult, a családot felesége, a USA Today egykori hirdetési igazgatója tartja el, méghozzá igen magas életszínvonalon. Több millió dolláros otthonukban élnek a connecticuti New Canaanban, és Jack Kelley neve csupán jótékonysági akciókban tűnik fel időről időre. Szobamelegben készülő riportok - Hazudtam, hazudtam és hazudtam. Hazudtam arról, hogy hol jártam, hogy honnan szereztem információt - ezekkel a mondatokkal kezdődik a Fragile Trust (Törékeny bizalom) című, Samantha Grant által készített dokumentumfilm. A 2014-ben megjelent alkotás Jayson Thomas Blair, a The New York Times egykori újságírója esetét dolgozza fel. A fiatal zsurnaliszta a Marylandi Egyetemen tanult újságírást, s a hallgatói lapnak volt a főszerkesztője, mielőtt a világ egyik legbefolyásosabb sajtóorgánumához került előbb gyakornokként, majd 1999-től teljes státusban. Négy évvel később a szerkesztőség harminc újságírója levélben követelte az akkor 27 éves férfi elbocsátását arra hivatkozva, hogy több cikkében is jelentős csúsztatások és hibák voltak. Ezek közül az egyik, hogy Blair egy ízben beszámolt egy diákról, aki tudósítása szerint kokaintúladagolásban vesztette életét, miközben a férfi szívbetegségben hunyt el. Azt is állította, hogy West Virginiában interjút készített egy eltűnt katona édesapjával, ám erre a szóban forgó rokon nem emlékezett, és mint kiderült, Blair újságírói terepmunka céljából sohasem hagyta el New York-i apartmanját. Előfordult az is, hogy bűnügyi tudósításaiban nem létező bizonyítékokról számolt be, emellett rendszeresen plagizált. 2003. május 11-én a The New York Times címlapon közölt cikket „A Times lemondott riportere félrevezetések sorozatát hagyja maga után” címmel, amelyben a botrányt a lap 152 éves történetének legmélyebb pontjaként jellemezték. Blair ügye, lévén afroamerikai, heves vitát váltott ki azzal kapcsolatban is, vajon játszhatott-e szerepet a helyzet kialakulásában, hogy bőrszíne miatt pozitív megkülönböztetésben részesíthették a felvételénél. Blair „Gazdám házának felégetése” címen egy évvel a botrány után kiadta a memoárját, de nem volt számottevő sikere. Visszatért tanulmányaihoz, és azt állította, a jövőben inkább a politika felé fordul. Egy idén februárban az Observeren megjelent cikk szerint azonban jelenleg Washingtonban dolgozik, méghozzá életvezetési tanácsadóként. Sőt, újságot is ír, a Surface magazinban legalábbis nemrég publikált egy rövid esszét, amelyben a kétes hitelű egykori szerző a sajtó jelenlegi helyzetéről értekezik. Bírálja többek közt, ahogyan Donald Trumpot, a republikánus elnökjelöltet kezelték a választási kampányban, és felrója a média munkatársainak, hogy nem nevezik nevén a szemenszedett hazugságokat. IjflH H JuS FOTÓ: REUTERS - SHANNON STAPLETON Vállalt szégyen - A Newseum megfogalmazott küldetése, hogy megmagyarázza, hirdesse és megvédje a véleményszabadságot és az Egyesült Államok alkotmányának első módosításában szereplő öt szabadságjogot. Ennek a küldetésnek az is a része, hogy bemutatja azokat a momentumokat, amikor a hírek előállításáért felelős műhelyek felelőtlenek voltak. Ezt már Sonya Gavankar, a Newseum közösségi kapcsolatokért felelős munkatársa mondta a Magyar Nemzet Magazinnak. Kérdésünkre, előfordult-e, hogy a botrányokban érintett újságírók vagy szerkesztőségek kérték nevük eltávolítását a vitrinből, Gavankar azt mondta, tudomása szerint ilyesmi nem fordult még elő. nek hazánkban. Ebből a háromból: cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot. Hogy miért alakult ez így, arra ezerféle magyarázat van. Mert ezekből a világon bárhol tudnak jó borokat készíteni, és a masszából képtelenség kitűnni. Mert ezek a borok - elsősorban a villányiak - egyre drágábbak lettek, sokak számára elérhetetlenekké váltak. Mert a tömöttebb pénztárcájúak rajongása tömegessé vált, és sokan képtelenségnek kilencvenes évek második felében hatalmasakat borozhattunk-beszélgethettünk, háttérbe húzódtak. Vagy munkatársak és hoszteszek kóstoltatják amúgy további minőségjavuláson áteső tételeiket, vagy a második, esetenként a harmadik generáció reprezentánsai. Mint Tiffán Ede pincéjénél, ahol immár a képzett és lelkes unoka vállalja ezeket a feladatokat. Ez abszolút nagyszerű. A borkultúra szerves fejlődésének az az első számú alapfeltétele, avagy Bármit művelnek az új seprők, a régieket se dobjuk félre soha fotó benkó molnár fanni magazin 27 A legnagyobb vörösök GAZDA ALBERT várközép V olt idő, amikor borkóstolóktól borkóstolókig tartott az élet, valamirevaló rendezvény egy sem múlt el nélkülem. A várbeli fesztiválon minden évben ott voltam, és erősen örvendeztem, amikor felbukkantak a színen az olyan tematikus történetek, mint a furmint-február, az olaszrizling-október, a kékfrankos-április meg a többi. Még Bécsbe is nagy kedvvel ruccantam át egy-egy Mondovinóért vagy Welt Wein Festért. Az idő azonban telik és múlik, a preferenciák átalakulnak. Észre sem vesszük, és máshova kerülnek a hangsúlyok. Belefáradunk abba, hogy nagy a tömeg. Megunjuk azt, hogy mindenki ott van, aki nem számít. De azt is, hogy a legunalmasabb, legfeleslegesebb témákbantopikokban zajlanak a legterméketlenebb diskurzusok. Ilyenkor okvetlenül indokolt pihenni kicsit. Igen ám, csakhogy később mégis előjön a régi éhség. Akarom mondani: a szomjúság. Mi mást választhattam volna az óvatos visszatéréshez, mint a november 26-i bordói-november nagykóstolót? Adta magát, és nem csupán azért, mert a rendezvénynaptár jóvoltából épp az volt a képzeletbeli terítéken, hanem mert ha valamit nem kedvelnek a szubkultúrán belüli szubkultúrákban, melyeknek szegről-végről magam is részese voltam, azok a nagy magyar vörösborok. Azok a vörösborok, amelyeket a legnépszerűbb világfajtákból készíteérezték, hogy együtt masírozzanak a yuppie-hadosztályokkal. Amint az radikalizálódás korokban lenni szokott, nem kívánt következményei is lettek ennek. Az egyik, hogy sokan a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyermeket is. Zsigeri-filozófiai ellenérzéseik folytán egy komplett szegmens felmerülhető izgalmainak megtapasztalásairól is lemondtak. Az ő bajuk, vethetnénk közbe, de itt van a másik nüansz is. Az, hogy menet közben teljesen elváltak e szubkulturális szubkultúrák és a szélesebb publikum útjai. Utóbbit a bordói november közönsége is szemléletesen illusztrálta. A több száz fős mezőnyben két embert fedeztem fel, akikkel találkoztam már hasonló körülmények között. Egykori barátaim-társaim közül senkit sem láttam, holott az esemény telt házas volt, elővételben elfogyott az összes belépő. Hiába, erre is igaz lehet többször elővezetett tételem: párhuzamos valóságokban élünk, amelyeknek lazán kapcsolódó pont jaik sem mindig vannak. Nem csupán a publikum, a ter melők összetétele is változott az idők során - ám közel sem annyit. A nagy nevek mind megvannak, a legszuperebb meglepetés is egyikükhöz fűződött. Hogy kihez, a fotóból kitalálható, de ne rohanjunk előre. Előbb időzzünk még el afölött, hogy bár a nevek tehát nem tűntek el - szerencsére -, a mesterek, akikkel a Hogy generációról generációra összegződjenek a tapasztalatok, bővüljönfinomodjon a tudás záloga, hogy generációról generációra összegződjenek a tapasztalatok, bővüljön-finomodjon a tudás. Előzetesen voltak kételyeim a felhozatal várható színvonalával kapcsolatban. A belépőjegyek nem voltak olcsók - közelebb a tíz-, mint az ötezer forinthoz -, viszont a presztízscabernet-k, merlot-k, házasítások nemritkán drágábbak palackonként. Ehhez képest majd mindenki a szortimentje legjavát hozta. Épp Tiffánéknál nem is lehetett mást kóstolni, csak franc-t, Carissimae-t A legüdvözítőbb, ha ugrándozunk a stílusok között, masszívra lazát, lazára masszívabbat, és Grande Selectiont, de hasonló stratégiát választottak a többiek is. Az egyik kedvencem e téren Günzer Zoltán volt, aki az Ördögárok három évjáratával kedveskedett nekünk, melyek közül a 2007-es volt a legöregebb. Ez olyan tiszta, száraz, energikus és fiatalos volt egyébként, hogy a fülem kettéállt. A másik, amitől egy ilyen buliban tarthatunk, hogyan tudunk megbirkózni a rengeteg csersavval és alkohollal. Ezek tényleg nagy borok. Többnyire. Méretesek. Koncentráltak, testesek, tanninosak. Szerencsére villámgyorsan rájöttünk a megoldásra. Soha semmilyen szabott sorrenddel nem szabad törődni. Korántsem kötelező a könnyedebbektől a súlyosabbak felé haladni. A legüdvözítőbb, ha ugrándozunk a stílusok között. Masszívra lazát, lazára maszszívabbat és a borbarát boldog lesz. Igenis jólesett csúcstételek közé illeszteni a Linbrunn Pince visszafogottabb-gyümölcsösebb dolgait, a Matias 2013-as Prózáját - csavarzáras, fahordót sem látott -, Bakonyi Péter 2015-ös franc ját. Vagy egy olyan pompás balatonit, mint a Kato na Borház 2012-es franc-sauvignon ja. Ebben is megvolt az egyensúly: amennyire tehettük, végigmentünk a nagyokon, de a kevésbé sztároktól sem tagadtuk meg a figyelmet. A már jelzett csúcsmeglepetést mindazonáltal egy olyan termelőnek köszönhettük, aki valaha nagy-nagy kedvenceink szűk köréhez tartozott, ám később oldalra sodródott. Hiába, muszáj még jobban figyelni. Még nyitottabbnak, érdeklődőbbnek lenni. A noszvaji Thummerer Vilmos 2012- es Rebusa és 2007-es francia kapásból levett bennünket a lábunkról. Csak ámultunk-bámultunk az összetettség, a gyümölcsösség, az elegancia perfekt megtestesülését kortyolgatva. Hiába, bármit művelnek az új seprők, a régieket se dobjuk félre soha. Ez a tanulság. Van egy másik is. Ez inkább tanács. Annak az olvasónak, aki hasonló rendezvények látogatására adná a fejét. Ezek délután kettő körül szoktak kezdődni, este tízkor végződni. Mindenkinek azt javasoljuk, legyen ott a startnál, és este hat körül meneküljön, amerre lát. Később szinte oda sem lehet férni az asztalokhoz. Mi is így tettünk. Hiszen ha évek maradnak is ki, a rutin nem kopik el nyomtalanul. HIRDETÉS ZIEMOWIT SZCZEREK: JÖN MORDOR, ÉS FELFAL MINKET avagy a szlávok titkos története A könyv hősei lengyel hátizsákos turisták, akik „hardkort” és kalandot keresve utaznak Keletre. Csavargásaik fő úti célja Ukrajna. Vonattal, zörgő busszal járják be a vidéket, sztorikat gyűjtenek, amelyeket aztán - kellően felturbózva - eladnak hasonló tartalmakra éhes honfitársaiknak. A lengyel szerző úgy tekinti Ukrajnát, mint a tudatalatti terepét a lengyelek - tudatosan nyugati - mentalitásában. Mindamellett azonban a könyv a lengyelekre jellemző és a mai Közép-Kelet-Európában kivételesnek mondható mobilitás és kíváncsiság apológiájaként is olvasható. TYPOTEX KIADÓ 242 oldal, 2900 Ft JÓSIKAVÁ EIDZSI: TAIKÓ A XVI. századi Japán az ellenséges tartományok vértől áztatott földje, ahol feltörekvő hadurak folytatnak kegyetlen harcot a hatalomért. Jósikava Eidzsi - a népszerű Muszasi regények írója - lebilincselő történelmi tablójában egy tehetséges ifjú felemelkedésén keresztül mutatja be Japán újraegyesítését és azt a kort, amelyet a rivális klánok közti háborúk, cselszövések és szövetségek jellemeznek. HELIKON KIADÓ 514 oldal, 3999 Ft