Magyar Nemzet, 2016. december (79. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-03 / 284. szám

26 I magazin Tanulságos történetek az amerikai újságírás szégyenfaláról Elgépelt bizalom Hatmillió látogató kereste fel 2008-as megnyitása óta a wa­shingtoni Newseum sajtótörténe­ti múzeumot. A tárlat nemcsak a szakma hőseit vonultatja fel, ha­nem azoknak a munkásságából is ízelítőt ad, akik visszaéltek szer­kesztőségük és közönségük bizal­mával. szégyenfalon jelenleg öt név olvasható: Jack Kelley, a USA Today hajdani tudósítója, Janet Cooke, aki a The Wa­shington Postnak írt, Jayson Blair, a The New York Times egykori munkatársa, valamint Stephen Glass, a The New Republic korábbi leg­ fényesebben, ám hamisan tündöklő csillaga mellett még egy fekete bárá­nyé a közelmúltból. Éi az őszinteségemről - erről beszélt idén év elején Stephen Randall Glass a Duke Egyetemen, ahová egy újság­­íróetika-óra keretében hívták meg előadást tartani. A magyar közönség számára Glass esete lehet talán a leg­ismertebb, ugyanis a hazai televíziók is vetítették az egykori újságíró törté­netéből 2003-ban készült filmet. A Shattered Glass - ami szó szerinti for­dításban széttört üveget jelent - A ha­zugsággyáros címet kapta Magyaror­szágon. Glass mindössze huszonhárom éves friss diplomás volt, amikor 1995-ben felvették a The New Republic című lap­hoz. Bár csak három évvel később de­rült fény rá, hogy cikkei közül a legtöbb részben vagy teljesen fiktív, utólag szá­mos intő jelzés érkezett az írásaival kapcsolatban. A szerkesztőség vezető­sége azonban kiállt mellette egészen addig, amíg egy másik lap újságírója, Adam Penenberg a Forbes digitális rész­legéről rá nem világított, hogy Glass egyik 1998 májusában publikált cikke alighanem a fantázia szüleménye. A szóban forgó történet egy tizenöt éves fiúról szólt, aki informatikai hackerként feltörte egy rangos szoft­vercég védelmi rendszerét, mire a tár­saság munkát ajánlott neki. Penen­­berg eredetileg nem lebuktatni akarta Glasst, hanem a történet folytatása ér­dekelte, ám gyanússá vált neki, hogy a „hatalmas” informatikai cégnek csak kezdetleges honlapja van, mindössze egyetlen telefonszámmal. Amikor ez­zel szembesítették Glasst, először azt állította, hogy az ifjú hacker őt is átver­te. Bár a The New Republic szerkesz­tője, Charles Lane reménykedett, hogy Glass igazat mond, ám amikor el­kezdte ellenőrizni a sztorit, kiderült, abból egyetlen szó sem igaz. A történtek nyomán Glasst azonnal elbocsátották, a The New Republic pe­ dig bocsánatot kért az olvasóktól. Ez­után átvizsgálták a kompromittáló­dott szerző írásait, s arra jutottak, az általa írt 41 nagyobb terjedelmű írás­ból 27 részben vagy teljesen fiktív volt. Glass azóta több interjúban is bo­csánatot kért tetteiért, kiadta az ön­életrajzát, elvégezte a jogi egyetemet, de hiába. Jelentkezését előbb a New York­i (2000), majd később a kalifor­niai (2009) ügyvédi kamara is elutasí­totta morális indokok alapján. Bár nem tudni, Glass azóta miből él, az egykori újságíró állítása szerint az el­múlt években 200 ezer dollárt (57 mil­lió forint) utalt át vezeklésképpen ko­rábbi szerkesztőségének, illetve más lapoknak, amelyek publikálták írásait. Aki negyvennyolc óráig volt Pulitzer-díjas A The Washington Post nagyon büsz­ ke volt, amikor 1981-ben újságírójá­nak, Janet Leslie Cooke-nak ítélték oda a Pulitzer-díjat. Nem sejthették, hogy a rangos elismerést - a mai na­pig egyedülálló módon - hamarosan visszavonják. A szerző tollából 1980. szeptember 28-án jelent meg a Jim­my világa című írás, amellyel kivívta a nívós sajtódíj döntőbizottságának elismerését. A cikk egy Washington­ban élő nyolcéves, heroinista gyer­mek nyomorúságos sorsát mutatta be. A történet a főváros polgármeste­rét is meghatotta, olyannyira, hogy elrendelte, a hatóságok tegyék tűvé a várost a fiúért. Mivel azonban nem sikerült a nyomára bukkanni, olyan pletykák kaptak szárnyra, melyek szerint a fiú nem is létezik. A polgármester azonban nem akart szégyenben maradni, ezért azt hazudta, hogy a gyermek megkerült, kezelésben részesül, kisvártatva pedig be­jelentették, hogy sajnálatos módon meghalt. Bár a szerkesztőségben is többen kételkedtek a történet hitelességében, a cik­ket a lap társvezető szerkesztője, a Watergate-botrány egyik feltárója, Bob Woodward maga terjesztette fel Pulitzer-díjra. Cooke története azon­ban szétesett, amikor a díj átvételéről szóló tudósításokat korábbi munka­helyén, az ohiói Toledo Blade című lapnál olvasva egykori kollégái ki­szúrták, hogy önéletrajza nem stim­mel. A szerző ugyanis többek között a végzettségével és a nyelvvizsgáival kapcsolatban sem mondott igazat, és arról is hazudott, hogy a Toledo Blade-nél korábban kitüntették. Mi­után ez kiderült, a The Washington Post is kifaggatta az újságírót, és egy hetet adtak neki, hogy bebizonyítsa, Jimmy létezik. A szerző rövid időn be­lül mindent bevallott. Két nappal a Pulitzer-díj átvétele után a szerkesz­tőség bocsánatot kért olvasóitól, Coo­ke pedig felajánlotta lemondását, és visszaadta az elismerést. GYŐR ÁGNES A 1982-ben egy interjúban azzal ma­gyarázta tettét, hogy a szerkesztőség­ben uralkodó jelentős nyomás hatására elvesztette józan ítélőképességét. Állí­tása szerint forrásai valóban utaltak rá, hogy a nyolcéves heroinista létezik, ő pedig, hogy eleget tegyen főnökei elvá­rásainak, erre építve kitalált egy törté­netet. Cooke önéletrajza „feljavításá­val” kapcsolatban arra hivatkozott, hogy afroamerikai nőként úgy érezte, többet kell felmutatnia, mint fehér kol­légáinak, hogy azonos esélyt kapjon az érvényesüléshez. A botrány után a bu­kott újságíró évekre teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, majd 1996-ban adott egy interjút a GQ maga­zinnak. Az akkor negyven­egy éves, elvált nő bolti el­adóként dolgozott Toledó­­ban, és arról beszélt, saj­nálja, amit tett, de nem érzi úgy, hogy arányos lett volna „bünteté­se”. Mint fogalma­zott: „Odalett a fél éle­tem. Jelenleg olyan helyzetben va­gyok, hogy a müzli immár elfogad­ható vacsoralehetőség.” Később a The Washington Post másfél millió dollárért eladta egy cégnek a jogokat, hogy Cooke törté­netét vászonra vigye. Az összeg 55 százalékát a hiteltelenné váló újság­író kapta, a film azonban végül soha­sem született meg. Akinek semmi sem drága a sztoriért - Szenvedélyem a valóság közvetítése. Ez számomra nem munka, hanem hi­vatás - fogalmazott Jack Kelley szak­mája csúcspontján az alma materé­ben, a Marylandi Egyetemen tartott beszédében. A USA Today egykori sztártudósítója két évtizeden át több tucat országból küldött lélegzetelállító beszámolókat életről és halálról. Brain Gallagher, a USA Today akkori vezető szerkesztője azonban 2003 májusában egy név nélküli levelet kapott, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy Kelley nem mindig ragaszkodik a valósághoz. A szerkesztőség elkezdte vizsgálni az újságíró munkáit, és aggasztó felfe­dezést tett. Kelley 1999-ben arról írt, hogy az ENSZ egy apró füzet formájá­ban bizonyítékot talált rá, hogy a jugo­szláv hadsereg parancsot kapott egy koszovói település etnikai alapú „meg­tisztítására”. Az általa hivatkozott for­rás azonban tagadta, hogy valaha is mondott volna ilyet. Kelley a történtek miatt kénytelen volt távozni a laptól, egy sértődött közleményben azonban kijelentette: huszonegy év után azzal a tudattal jön el a laptól, hogy egyetlen esetben sem kellett helyreigazítani vagy visszavonni cikkét. - Akik ismernek, tudják, hogy ez a hiba nem egyeztethető össze újságírói munkásságommal és személyiségem­mel - tette még hozzá. Szavait azon­ban alighanem rövid időn belül meg­bánta. A szerkesztőség ugyanis foly­tatta tudósításainak utólagos ellen­őrzését, több országba is elmentek, ahonnan Kelley a cikkeket küldte, és arra jutottak, hogy 1400 írásából húsz­nál az újságíró részben vagy teljes egé­szében saját kútfőjéből dolgozott. Rendszeresen plagizált, olyan helyek­ről küldött beszámolókat, ahol nem is járt, és hogy ne bukjon le, a céggel ál­tala soha ki nem fizetett utazási, szál­lodai és fordítási költségeket számolta­tott el. 1991-ben meghamisította egy agyonlőtt iraki katona naplóját, 1999- ben pedig beszámolt róla, hogy talál­kozott a Koszovói Felszabadítási Had­sereg katonáival annak dacára, hogy az nem történt meg. Hazudott akkor is, amikor azt állította 2001-ben, hogy felkereste Oszama bin Laden terroris­ tatáborát Afganisztánban. A kínos botrány miatt egyébként Kelley-n kívül a USA Today több veze­tője is lemondott. A vizsgálatok ugyan­is rámutattak, már évekkel korábban voltak olyan intő jelek, amelyeknek egy megfelelően működő szerkesz­tőségben fel kellett volna tűnniük. FOTÓ: METROPOLITAN MÚZEUM Régmúlt idők újságolvasója Donald Trump és kísérete távozik a The New York Times épületéből egy megbeszélést követően A közbizalom törékeny jószág Legutóbb tavaly bővítették a skarlát­betűs tárlatot Sabrina Rubin Erdély tör­ténetével, aki a Rolling Stone magazin­nak írt botrányba torkolló cikket 2014- ben. A beszámoló a Virginiai Egyetem campusán elkövetett tömeges nemi erőszakról szólt, kiderült azonban, a szerző egyetlen forrása - aki maga az áldozat volt - nem megbízható. Ebben az ügyben jelenleg is folya­matban vannak kártérítési perek, a többi botrány viszont már több mint egy évtizede aknázta alá a társadalom sajtóba fektetett bizalmát. A szerkesz­tőségek természetesen hitelességük helyreállítása érdekében valamennyi esetben megragadták a szóba jöhető eszközöket, vagyis bocsánatot kértek az olvasóktól, érintett kollégáikat eltá­volították, és a megszégyenült mun­katársak kontárságait és hazugságait maguk igyekeztek feltárni minél gyor­sabban és alaposabban. De mi történt a hitelüket vesztett újságírókkal? Aligha meglepő, hogy rettenetes indulatok célpontjaivá vál­tak, eredeti szakmájuk berkein belül többé nem volt helyük, sőt akadt kö­zülük, akinek azon kívül sem. A köz­bizalom sérülékeny és helyreállítha­­tatlan, akár az üveg. A hazugsággyáros, aki jogásznak is hiteltelen­ ­ Nem hibáztatom az embereket, amiért még ma, húsz évvel újságírói karrierem vége után is gyanúsan mé­regetik valamennyi lépésem. Én min­denesetre igyekszem őket meggyőz­ 2016. DECEMBER 3., SZOMBAT Map' tant A HÉT KÖNYVEI ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN TÖRTÉNŐ MEGJELENÉS ESETÉN, KÉRJÜK, HÍVJÁK A 216 8817-ES TELEFONSZÁMOT. HIRDETÉS ***** Egy S­zéchényi varázsa EGY SZÉCHÉNYI VARÁZSA SZELE GYÖRGY Egy fiatal diák sorsán keresztül élhetjük át a második világháború borzalmait, a náci és a kommunista terror iszonyatát, majd a már orvossá lett ifjú történetében megismerhetjük az 1956-os forradalom eseményeit. E megrázó történelmi regény által szembesülhetünk azzal az egyszerű ténnyel, hogy a szeretet, a szerelem és a hit erejével a történelem legsötétebb pillanataiban is van remény. A regény eredeti, angol nyelvű változata From Hungary’ With Love címmel jelent meg az Egyesült Államokban. PÜSKI ÉS SZENT GELLÉRT KIADÓ ÉS NYOMDA 380 oldal, 3800 Ft BUDAI ZSANETT - TONTÉ BARBARA: ROMANI GASTRO 50 recept - Hagyományosan. Másképp A két gasztroblogger elsődleges célja, hogy megismertessék és újraértelmezzék a cigány konyhát. Egyszerre élik meg a roma és a magyar tradíciót úgy, hogy közben próbálják az otthonról hozott értékekből a lehető­ legtöbbet megtartani. A hagyományos ételeken túl azt is megmutatják, hogyan lehet ezeket a fogásokat egészségesebb és fenntarthatóbb mó­don elkészíteni. Hisznek abban, hogy az étel összetartó erővel bír, közelebb hozza az ide­geneket, és képes hidat teremteni a kultúrák között. UBRI KIADÓ 132 oldal, 3999 Ft

Next