Magyar Nemzet, 2016. december (79. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-03 / 284. szám
26 I magazin Tanulságos történetek az amerikai újságírás szégyenfaláról Elgépelt bizalom Hatmillió látogató kereste fel 2008-as megnyitása óta a washingtoni Newseum sajtótörténeti múzeumot. A tárlat nemcsak a szakma hőseit vonultatja fel, hanem azoknak a munkásságából is ízelítőt ad, akik visszaéltek szerkesztőségük és közönségük bizalmával. szégyenfalon jelenleg öt név olvasható: Jack Kelley, a USA Today hajdani tudósítója, Janet Cooke, aki a The Washington Postnak írt, Jayson Blair, a The New York Times egykori munkatársa, valamint Stephen Glass, a The New Republic korábbi leg fényesebben, ám hamisan tündöklő csillaga mellett még egy fekete bárányé a közelmúltból. Éi az őszinteségemről - erről beszélt idén év elején Stephen Randall Glass a Duke Egyetemen, ahová egy újságíróetika-óra keretében hívták meg előadást tartani. A magyar közönség számára Glass esete lehet talán a legismertebb, ugyanis a hazai televíziók is vetítették az egykori újságíró történetéből 2003-ban készült filmet. A Shattered Glass - ami szó szerinti fordításban széttört üveget jelent - A hazugsággyáros címet kapta Magyarországon. Glass mindössze huszonhárom éves friss diplomás volt, amikor 1995-ben felvették a The New Republic című laphoz. Bár csak három évvel később derült fény rá, hogy cikkei közül a legtöbb részben vagy teljesen fiktív, utólag számos intő jelzés érkezett az írásaival kapcsolatban. A szerkesztőség vezetősége azonban kiállt mellette egészen addig, amíg egy másik lap újságírója, Adam Penenberg a Forbes digitális részlegéről rá nem világított, hogy Glass egyik 1998 májusában publikált cikke alighanem a fantázia szüleménye. A szóban forgó történet egy tizenöt éves fiúról szólt, aki informatikai hackerként feltörte egy rangos szoftvercég védelmi rendszerét, mire a társaság munkát ajánlott neki. Penenberg eredetileg nem lebuktatni akarta Glasst, hanem a történet folytatása érdekelte, ám gyanússá vált neki, hogy a „hatalmas” informatikai cégnek csak kezdetleges honlapja van, mindössze egyetlen telefonszámmal. Amikor ezzel szembesítették Glasst, először azt állította, hogy az ifjú hacker őt is átverte. Bár a The New Republic szerkesztője, Charles Lane reménykedett, hogy Glass igazat mond, ám amikor elkezdte ellenőrizni a sztorit, kiderült, abból egyetlen szó sem igaz. A történtek nyomán Glasst azonnal elbocsátották, a The New Republic pe dig bocsánatot kért az olvasóktól. Ezután átvizsgálták a kompromittálódott szerző írásait, s arra jutottak, az általa írt 41 nagyobb terjedelmű írásból 27 részben vagy teljesen fiktív volt. Glass azóta több interjúban is bocsánatot kért tetteiért, kiadta az önéletrajzát, elvégezte a jogi egyetemet, de hiába. Jelentkezését előbb a New Yorki (2000), majd később a kaliforniai (2009) ügyvédi kamara is elutasította morális indokok alapján. Bár nem tudni, Glass azóta miből él, az egykori újságíró állítása szerint az elmúlt években 200 ezer dollárt (57 millió forint) utalt át vezeklésképpen korábbi szerkesztőségének, illetve más lapoknak, amelyek publikálták írásait. Aki negyvennyolc óráig volt Pulitzer-díjas A The Washington Post nagyon büsz ke volt, amikor 1981-ben újságírójának, Janet Leslie Cooke-nak ítélték oda a Pulitzer-díjat. Nem sejthették, hogy a rangos elismerést - a mai napig egyedülálló módon - hamarosan visszavonják. A szerző tollából 1980. szeptember 28-án jelent meg a Jimmy világa című írás, amellyel kivívta a nívós sajtódíj döntőbizottságának elismerését. A cikk egy Washingtonban élő nyolcéves, heroinista gyermek nyomorúságos sorsát mutatta be. A történet a főváros polgármesterét is meghatotta, olyannyira, hogy elrendelte, a hatóságok tegyék tűvé a várost a fiúért. Mivel azonban nem sikerült a nyomára bukkanni, olyan pletykák kaptak szárnyra, melyek szerint a fiú nem is létezik. A polgármester azonban nem akart szégyenben maradni, ezért azt hazudta, hogy a gyermek megkerült, kezelésben részesül, kisvártatva pedig bejelentették, hogy sajnálatos módon meghalt. Bár a szerkesztőségben is többen kételkedtek a történet hitelességében, a cikket a lap társvezető szerkesztője, a Watergate-botrány egyik feltárója, Bob Woodward maga terjesztette fel Pulitzer-díjra. Cooke története azonban szétesett, amikor a díj átvételéről szóló tudósításokat korábbi munkahelyén, az ohiói Toledo Blade című lapnál olvasva egykori kollégái kiszúrták, hogy önéletrajza nem stimmel. A szerző ugyanis többek között a végzettségével és a nyelvvizsgáival kapcsolatban sem mondott igazat, és arról is hazudott, hogy a Toledo Blade-nél korábban kitüntették. Miután ez kiderült, a The Washington Post is kifaggatta az újságírót, és egy hetet adtak neki, hogy bebizonyítsa, Jimmy létezik. A szerző rövid időn belül mindent bevallott. Két nappal a Pulitzer-díj átvétele után a szerkesztőség bocsánatot kért olvasóitól, Cooke pedig felajánlotta lemondását, és visszaadta az elismerést. GYŐR ÁGNES A 1982-ben egy interjúban azzal magyarázta tettét, hogy a szerkesztőségben uralkodó jelentős nyomás hatására elvesztette józan ítélőképességét. Állítása szerint forrásai valóban utaltak rá, hogy a nyolcéves heroinista létezik, ő pedig, hogy eleget tegyen főnökei elvárásainak, erre építve kitalált egy történetet. Cooke önéletrajza „feljavításával” kapcsolatban arra hivatkozott, hogy afroamerikai nőként úgy érezte, többet kell felmutatnia, mint fehér kollégáinak, hogy azonos esélyt kapjon az érvényesüléshez. A botrány után a bukott újságíró évekre teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, majd 1996-ban adott egy interjút a GQ magazinnak. Az akkor negyvenegy éves, elvált nő bolti eladóként dolgozott Toledóban, és arról beszélt, sajnálja, amit tett, de nem érzi úgy, hogy arányos lett volna „büntetése”. Mint fogalmazott: „Odalett a fél életem. Jelenleg olyan helyzetben vagyok, hogy a müzli immár elfogadható vacsoralehetőség.” Később a The Washington Post másfél millió dollárért eladta egy cégnek a jogokat, hogy Cooke történetét vászonra vigye. Az összeg 55 százalékát a hiteltelenné váló újságíró kapta, a film azonban végül sohasem született meg. Akinek semmi sem drága a sztoriért - Szenvedélyem a valóság közvetítése. Ez számomra nem munka, hanem hivatás - fogalmazott Jack Kelley szakmája csúcspontján az alma materében, a Marylandi Egyetemen tartott beszédében. A USA Today egykori sztártudósítója két évtizeden át több tucat országból küldött lélegzetelállító beszámolókat életről és halálról. Brain Gallagher, a USA Today akkori vezető szerkesztője azonban 2003 májusában egy név nélküli levelet kapott, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy Kelley nem mindig ragaszkodik a valósághoz. A szerkesztőség elkezdte vizsgálni az újságíró munkáit, és aggasztó felfedezést tett. Kelley 1999-ben arról írt, hogy az ENSZ egy apró füzet formájában bizonyítékot talált rá, hogy a jugoszláv hadsereg parancsot kapott egy koszovói település etnikai alapú „megtisztítására”. Az általa hivatkozott forrás azonban tagadta, hogy valaha is mondott volna ilyet. Kelley a történtek miatt kénytelen volt távozni a laptól, egy sértődött közleményben azonban kijelentette: huszonegy év után azzal a tudattal jön el a laptól, hogy egyetlen esetben sem kellett helyreigazítani vagy visszavonni cikkét. - Akik ismernek, tudják, hogy ez a hiba nem egyeztethető össze újságírói munkásságommal és személyiségemmel - tette még hozzá. Szavait azonban alighanem rövid időn belül megbánta. A szerkesztőség ugyanis folytatta tudósításainak utólagos ellenőrzését, több országba is elmentek, ahonnan Kelley a cikkeket küldte, és arra jutottak, hogy 1400 írásából húsznál az újságíró részben vagy teljes egészében saját kútfőjéből dolgozott. Rendszeresen plagizált, olyan helyekről küldött beszámolókat, ahol nem is járt, és hogy ne bukjon le, a céggel általa soha ki nem fizetett utazási, szállodai és fordítási költségeket számoltatott el. 1991-ben meghamisította egy agyonlőtt iraki katona naplóját, 1999- ben pedig beszámolt róla, hogy találkozott a Koszovói Felszabadítási Hadsereg katonáival annak dacára, hogy az nem történt meg. Hazudott akkor is, amikor azt állította 2001-ben, hogy felkereste Oszama bin Laden terroris tatáborát Afganisztánban. A kínos botrány miatt egyébként Kelley-n kívül a USA Today több vezetője is lemondott. A vizsgálatok ugyanis rámutattak, már évekkel korábban voltak olyan intő jelek, amelyeknek egy megfelelően működő szerkesztőségben fel kellett volna tűnniük. FOTÓ: METROPOLITAN MÚZEUM Régmúlt idők újságolvasója Donald Trump és kísérete távozik a The New York Times épületéből egy megbeszélést követően A közbizalom törékeny jószág Legutóbb tavaly bővítették a skarlátbetűs tárlatot Sabrina Rubin Erdély történetével, aki a Rolling Stone magazinnak írt botrányba torkolló cikket 2014- ben. A beszámoló a Virginiai Egyetem campusán elkövetett tömeges nemi erőszakról szólt, kiderült azonban, a szerző egyetlen forrása - aki maga az áldozat volt - nem megbízható. Ebben az ügyben jelenleg is folyamatban vannak kártérítési perek, a többi botrány viszont már több mint egy évtizede aknázta alá a társadalom sajtóba fektetett bizalmát. A szerkesztőségek természetesen hitelességük helyreállítása érdekében valamennyi esetben megragadták a szóba jöhető eszközöket, vagyis bocsánatot kértek az olvasóktól, érintett kollégáikat eltávolították, és a megszégyenült munkatársak kontárságait és hazugságait maguk igyekeztek feltárni minél gyorsabban és alaposabban. De mi történt a hitelüket vesztett újságírókkal? Aligha meglepő, hogy rettenetes indulatok célpontjaivá váltak, eredeti szakmájuk berkein belül többé nem volt helyük, sőt akadt közülük, akinek azon kívül sem. A közbizalom sérülékeny és helyreállíthatatlan, akár az üveg. A hazugsággyáros, aki jogásznak is hiteltelen Nem hibáztatom az embereket, amiért még ma, húsz évvel újságírói karrierem vége után is gyanúsan méregetik valamennyi lépésem. Én mindenesetre igyekszem őket meggyőz 2016. DECEMBER 3., SZOMBAT Map' tant A HÉT KÖNYVEI ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN TÖRTÉNŐ MEGJELENÉS ESETÉN, KÉRJÜK, HÍVJÁK A 216 8817-ES TELEFONSZÁMOT. HIRDETÉS ***** Egy Széchényi varázsa EGY SZÉCHÉNYI VARÁZSA SZELE GYÖRGY Egy fiatal diák sorsán keresztül élhetjük át a második világháború borzalmait, a náci és a kommunista terror iszonyatát, majd a már orvossá lett ifjú történetében megismerhetjük az 1956-os forradalom eseményeit. E megrázó történelmi regény által szembesülhetünk azzal az egyszerű ténnyel, hogy a szeretet, a szerelem és a hit erejével a történelem legsötétebb pillanataiban is van remény. A regény eredeti, angol nyelvű változata From Hungary’ With Love címmel jelent meg az Egyesült Államokban. PÜSKI ÉS SZENT GELLÉRT KIADÓ ÉS NYOMDA 380 oldal, 3800 Ft BUDAI ZSANETT - TONTÉ BARBARA: ROMANI GASTRO 50 recept - Hagyományosan. Másképp A két gasztroblogger elsődleges célja, hogy megismertessék és újraértelmezzék a cigány konyhát. Egyszerre élik meg a roma és a magyar tradíciót úgy, hogy közben próbálják az otthonról hozott értékekből a lehető legtöbbet megtartani. A hagyományos ételeken túl azt is megmutatják, hogyan lehet ezeket a fogásokat egészségesebb és fenntarthatóbb módon elkészíteni. Hisznek abban, hogy az étel összetartó erővel bír, közelebb hozza az idegeneket, és képes hidat teremteni a kultúrák között. UBRI KIADÓ 132 oldal, 3999 Ft