Magyar Nemzet, 2017. március (80. évfolyam, 51-76. szám)
2017-03-01 / 51. szám
Magyar tantet 2017. MÁRCIUSI, SZERDA Százmilliókat keresett a kormánykedvenc Az átláthatatlan, ciprusi és máltai hátterű Hunguard közműszolgáltatók kényes adataihoz is hozzáférhetett KATONA MARIANN Bőven több mint 600 millió forint értékben köthetett szerződést a - mai napig átláthatatlan tulajdonosi hátterű - Hunguard Kft. azután, hogy a kormánypártok által hozott szabályok értelmében a közszolgáltatók kénytelenek voltak ezt a céget megbízni számlázási rendszerük auditálásával. Ráadásul ez az összességében sok száz milliós megbízás csak azoktól a társaságoktól érkezett, amelyekben legalább többségi tulajdonos az állam vagy valamelyik önkormányzat. A számok azután derültek ki, hogy az érintett több mint ötven közműszolgáltatónak - Tóth Bertalannak, az MSZP frakcióvezetőjének közérdekűadat-igénylésére válaszolva - ki kellett adnia szerződését. A Hunguard tulajdonosa 2016 előtt még négy magánszemély volt, tavaly azonban ciprusi és máltai szereplők is beléptek a körbe. Még a Népszabadság derítette ki, hogy a máltai bejegyzésű Javelin cég lett a többségi tulajdonos, a bonyolult, offshore-szerű céghálóban pedig fellelhető a nemzetközi offshore-botrány kirobbanásához vezető Panama-iratokban is többször felbukkanó Hrisztosz P. Kinanisz (Christos P. Kinanis). A társaság végső tulajdonosai azonban nem ismerhetők, ám nem kizárt, hogy a cég valódi haszonélvezői kormányközeli körökben keresendők. A Hunguardot ugyanis a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter köréhez köthető ügyvédi iroda képviseli, ráadásul Rogán Antal közös informatikai szabadalmat jegyez a vállalat két kisebbségi tulajdonosával, Csík Balázzsal és Lengyel Csabával. Az Országgyűlés kormánypárti többsége még 2013-ban és 2014-ben - a rezsicsökkentések idején - úgy módosította a törvényeket, hogy az áram-, gáz-, hírközlési és víziközmű-szolgáltató társaságoknak előírta az úgynevezett számlaaudit-kötelezettséget. Az ezzel foglalkozó tanúsítócég esetében viszont olyan feltételeket határozott meg, amelyeknek csak a Hunguard felelt meg. Tóth Bertalan idén januárban kérte ki a szektor vállalatainak szerződéseit: negyven víziközmű- és csatornaszolgáltató cégtől, az MVM-csoport tíz tagjától és más energetikai, illetve hírközlési társaságoktól. Ezekből az derült ki, hogy az értékelési és tanúsítási díjak szerződés szerinti öszszege meghaladta az 538 millió forintot. Sok esetben a megbízási díj 30 százalékát előre kellett kifizetni. Emellett évente úgynevezett felügyeleti díjat is le kell róni a felülvizsgálatokért, ezek együttes összege még további 107 millió forint. A szerződések egyenként általában tízmillió forint körüli összegről szóltak, egykét ettől lényegesen eltérő példa akadt csak. A legmagasabb összeg meghaladta a 29 millió forintot, ezt a szerződést a Hunguard az MVM Partner Energiakereskedelmi Zrt.-vel kötötte. Miután nemzetbiztonsági szempontból is releváns szolgáltatókról van szó - az MVM-csoport tagjaként például a paksi erőműről -, a tanúsítócégnek, vagyis a Hunguardnak rendelkeznie kell telephelybiztonsági tanúsítvánnyal, illetve megfelelő biztonsági garanciákkal. Ezért érdekes, hogy a 2014-ben és 2015-ben megkötött szerződések után a tulajdonosi háttér - a nyilvánosság és a sajtó számára legalábbis - teljesen átláthatatlanná vált, így lényegében azt sem tudni, kik birtokolják végső soron azt a céget, amely hozzáfér fontos közműszolgáltatók egyes adataihoz. A Tóth Bertalan által elküldött adatigénylés ép► millió forintért értékelte a Hunguard többek között 40 víziközmű- és csatornaszolgáltató cég számlázási rendszeréten ezért kitért arra is, hogy a szerződéskötés előtt meggyőződtek-e a Hunguard valódi tulajdonosi hátteréről, illetve kaptak-e tájékoztatást az időközben beállt változásokról. Itt nem mindenkinek volt nehéz dolga, hiszen sokan, főleg a víziközmű-szolgáltatók, lényegében ugyanazt a választ küldték, mintha kaptak volna erről egy iránymutatást. A társaságok általában arról tudtak, hogy a szerződéskötéskor magánszemélyek voltak a tulajdonosok, bár akadt olyan informatikai cég is, amely megelégedett azzal, hogy a tulajdonosi háttérről az Alkotmányvédelmi Hivatalnak és a Nemzeti Akkreditáló Testületnek kellett meggyőződnie, nem nekik. Arról pedig szinte senki nem tudott tájékoztatást adni, hogy a Hunguardnál milyen változások mentek végbe, hiszen - mint sokan írták - nekik nem feladatuk ezt vizsgálni. Vagyis hivatalos információjuk arról sem volt, hogy a társaságok bizonyos rendszereit vizsgáló cég tulajdonosi háttere tavaly már Máltán keresztül Ciprusra vezetett. A szocialisták frakcióvezetője arra is kíváncsi volt, mi a biztosítéka, hogy a tanúsítás közben a Hunguard által megismert személyes és üzleti információk, adatok nem kerülhetnek illetéktelenekhez. Erre a válasz jellemzően csak annyi volt, hogy a Hunguarddal kötött szerződésben szerepel a titoktartás. De volt olyan társaság is, amely - mint fogalmazott - jóhiszeműen feltételezi, hogy a Nemzeti Akkreditáló Hatóság vagy éppen a Belügyminisztérium által kiadott tanúsítások elég garanciát adnak. A Hunguard által kiállított tanúsítványok rendszerint idén év végén járnak le, a legtöbb esetben december 31- én. Akkor pedig a társaságoknak újabb szerződéseket kell majd kötniük, a jelenlegi szabályok alapján pedig ismét a Hunguarddal. A kormány által helyzetbe hozott cég egyébként tavaly ősszel egy újabb zsíros megbízást is elnyert. Lapunk is megírta, hogy egy jogszabállyal a kormány ismét monopolhelyzetet teremtett nekik, így a teljes magyar bankszektor informatikai auditálását egyedül végezhetik. Először a Népszabadság írt róla, hogy a szakma egyöntetű tiltakozását váltotta ki az akkor még csak tervezett rendelet. Később lapunknak nyilatkozott az előzetes egyeztetéseken részt vevő egyik érdekképviseleti szervezet, az Informatikai Vállalkozások Szövetsége biztonsági munkacsoportjának vezetője. Hirsch Gábor tételesen kritizálta a rendeletet, s mint mondta: indokolatlanul szűk azoknak a cégeknek a köre, amelyek megfelelnek a kormányrendeletben megadott kritériumoknak. FELESLEGES. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a számlaauditálás előtt is képesek voltunk feladatainkat ellátni - ezt a megjegyzést az egyik fideszes vezetésű vidéki önkormányzat víz- és csatornaszolgáltatója fűzte hozzá az MSZP-s képviselő adatigénylésére adott válaszához. Azt írták, hogy az auditálás a társaságoknak „indokolatlan költséges, fölösleges procedúrát” okozott, de tevékenységeik egy részét csak a számlázási rendszer auditálását követően folytathatták, ezért azt „kénytelenek voltak” a piacon lévő egyetlen szereplővel elvégeztetni. Ha ezt nem teszik, a működési engedélyük került volna veszélybe. (K. M.) A paksi atomerőmű szétbontott ll-es blokkja. A létesítmény nemzetbiztonsági szempontból kiemelten védett, a Hunguard a számlázási rendet ellenőrizte fotó: mti/tóth gyula OLAF-jelentés Nem mentek el a meghívottak Ha nem lenne rejtegetnivalója, akkor eljött volna az Országgyűlés gazdasági bizottságának metróügyet tárgyaló ülésére Gy. Németh Erzsébet, a Fővárosi Közgyűlés MSZP-frakciójának korábbi vezetője, illetve Hagyó Miklós és Horváth Csaba volt szocialista főpolgármester-helyettesek - mondta Bánki Erik (képünkön), a testület fideszes elnöke. A bizottság a Csalás Elleni Európai Hivatalnak (OLAF) a 4-es metró beruházásról készült jelentése miatt hallgatta volna meg a politikusokat. Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára elmondta, 166 milliárd forintot loptak el az adófizetőktől, megeshet, hogy még további 59 milliárd forint bírságot is kiszabnak Magyarországra. Kifejtette, a baloldali politikusok a büntetést meg tudnák akadályozni, de közülük senki sem vállalja az üléseken való részvételt. Bánki hozzátette, jövő hétfőn Tarlós Istvánt hallgatják meg. A főpolgármester 2006 és 2010 között a Fővárosi Közgyűlés Fidesz-frakciójának vezetője volt, de a kifogásolt szerződések zömét még a korábbi ciklusban kötötték. Csepreghy kijelentette, minden rendelkezésükre álló dokumentumot átadtak a hatóságoknak. Tóth Csaba, a bizottság MSZP-s alelnöke kiemelte, az OLAF 28 esetben jelezte korrupció gyanúját. A politikus szerint ezeket az ügyeket mind ki kellene vizsgálni. (MN) Meghallgatás Lázár: Kisebbségben vagyunk Amit Magyarország és a közép-európai országok képviselnek a nemzeti szuverenitás kérdésében, az inkább ellenzékben, mint többségben van az Európai Unióban - többek között erről beszélt Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter éves meghallgatásán az Országgyűlés európai ügyek bizottságában. A politikus kifejtette, ezen országokat hátrányosan érinti a brexit, mert Nagy-Britannia azok közé az országok közé tartozott, amelyek fontosnak tartották a nemzeti önrendelkezést. Úgy látja, „a baj jele”, hogy az EU-t elhagyja egy ország. Annak, hogy mikor és hogyan távozik Nagy-Britannia, vannak költségvetési és politikai konzekvenciái, és egy másik nem tisztázott kérdés, hogy az EU jelenleg hatályos költségvetésére milyen hatása lehet a brit kilépésnek. Takács Szabolcs Ferenc európai uniós ügyekért felelős államtitkár az ülésen elmondta: egyelőre nem látni a migrációs válság végét, de a tavaly októberi kvótaellenes népszavazás után (amely egyébként eredménytelenül zárult) szó sem lehet arról, hogy mások döntsék el, kivel éljünk együtt Magyarországon. A nyugat-balkáni útvonalon ugyan csökkent a migrációs nyomás, hiszen a menedékkérők most elsősorban Líbián, majd Olaszországon keresztül jönnek, de ez a helyzet - szavai szerint - bármikor változhat. (M. Cs.) Szerződés előtt már vizsgálat? Néhány érdekesség is fellelhető az MSZP adatigénylésére kiadott, már megkötött szerződések, illetve a kiállított tanúsítványokat megelőző vizsgálatok dátumait vizsgálva. A pécsi Tettye Forrásház Zrt. például - legalábbis az átküldött adatok szerint - 2014. december 3-án kötött szerződést a Hunguarddal, miközben a cég által folytatott vizsgálat már napokkal korábban lezajlott. Az interneten is megtalálható az a dokumentum, amely alapján a Hunguard tanúsítja, hogy a Tetytye Forrásház által működtetett, a „díjak hibátlan kiszámítását végző rendszerelemek 2014. november 21-én vizsgált állapota, mint zárt informatikai rendszer, megfelel”. Ehhez egészen hasonló eset figyelhető meg a Nemzeti Infokommunikációs Zrt.-nél. Ott is úgy tűnik, hogy a szerződéskötés előtt már vizsgálódtak az auditorok, hiszen a tanúsítvány szerint két nappal a megbízás aláírása előtt már mindent rendben találtak. Ezek után értelemszerűen adódik a kérdés, hogy aláírt megállapodás hiányában hogyan férhettek hozzá az auditorok a cégek rendszereihez. (K. M.)