Magyar Nemzet, 2017. június (80. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-17 / 139. szám

4, belföld Fejlesztés helyett lerohadtak a turistaházak • A Nemzeti Sportközpontok nem árulja el, mi lett az eddigi kétmilliárd forinttal • Révész Máriusz koncepciótlanságról beszél • Folytatás az 1. oldalról Mivel sehol sem eldöntött, hogy ki és mi­lyen formában fogja működtetni a felújí­tott ingatlanokat, milyen vendégszám­mal terveznek és milyen szolgáltatá­sokkal, így végleges tervekig sem jutott el az NSK - tudtuk meg a program szak­mai partnereként közreműködő Magyar Természetbarát Szövetség (MTSZ) mun­katársaitól azzal kapcsolatban, hogy mi állhat a késedelmek hátterében. Például a Dreher-villa esetében a felmérés kide­rítette, hogy nincs vezetékes víz, emel­lett a falakat könnyező gomba támadta meg, így könnyen elképzelhető, hogy le kell bontani mindent. Eközben a Va­sas Síháznál minden folyamat áll, ugyan­is sok szálláslehetőség van a környéken, és nem lenne gazdaságos az üzemelteté­se. Hogy miért pont ezeket a házakat vá­lasztották ki, azt Révész Máriusz sem tud­ta megmondani. ► milliárd forintot biztosítottak eddig öt turistaház meg­újítására is. A pénz sorsáról keveset tudni A már említett Kisgyón esetében a kormánybiztos is meggyőződött róla, hogy csak romlottak az állapotok a tu­ristaegyesületek távozása óta. Érthetet­lennek nevezte, hogy miért vette el az NSK a kulcsokat. - Mi lett a már koráb­ban megítélt forrásokkal? - kérdeztük a kormánybiztost, de nem tudott választ adni, csak azt erősítette meg, hogy je­lenleg egymilliárd forintos a keretük. Kerestük az NSK-t is a hiányzó több mint 1350 millió forint kapcsán, azon­ban nem ez volt az első ügy, amelyben válaszra sem méltatták lapunkat. Azt sem árulták el, mi alapján választották ki a turistaházakat. A témára rálátó for­rásaink úgy vélik, azért sem haladtak a projektek, mert a Nemzeti Turisztikai Ügynökség számára túlságosan kis hal a természetjárás, a programért felelős Nemzeti Sportközpontoknak is sokad­­rendű feladata, hogy a turistaházakkal haladjon, hiába állnak rendelkezésre milliárdok. A fejlesztések hatalmas csúszása kap­csán Révész Máriusz párhuzamot vont azzal, hogy a kormány 2014-ben szak­mai szervezetekkel a stratégiai kerék­­párút-fejlesztéseket is meghatározta, amelyek közül alig valósult meg valami. Eközben közel ezer kilométer kerékpár­út épült vidéken uniós forrásokból az önkormányzatok által, de nem a kon­cepció szerint. A turistaházak eseté­ben az állami erdészetek is rengeteg házat újítottak fel, de a főprojekt nem haladt. A kormánybiztos abban bízik, sikerül elérnie az érintett felekkel, hogy legalább idén megkezdődjön a munka Rodostó, Kisgyón és a hidegkúti turis­taház esetében. A Vasas Síházat ki sze­retnék venni a programból, mert nem lenne gazdaságos az üzemeltetés - tet­te hozzá. - Ha úgy működne minden, mint a spanyol El Caminón, akkor meg­érné, de nincs túrázó - mondta Révész Máriusz. Az egyik kisgyóni kulcsoshá­zat korábban fenntartó egyesület tag­ja lapunknak elmondta, hogy „ez a faj­ta turistaszolgáltatás üzleti alapon nem működtethető”. Bár a jogszabályok értelmében a Ma­gyar Természetbarát Szövetségnek kel­lene átvennie és üzemeltetnie az elké­szülő turistaházakat, a szervezet épp azt kívánja kezdeményezni, hogy ez ki­kerüljön a kapcsolódó kormányren­deletből. A szövetség „nem arra való”, hogy turistaházakat üzemeltessen, eh­hez sem megfelelő tapasztalat, sem erő­források nincsenek - mondták lapunk­nak az MTSZ munkatársai. Beszédes a Galyatetői Turistacentrum helyzete is, ami az egyetlen MTSZ által üzemeltetett szálláshely: 2015-ben indult működése óta stabilan veszteséges, tavaly 18 millió forintot bukott rajta a szövetség. A turis­ták nem ott keresnek szállást, inkább az étterem miatt fordulnak meg a helyen - tették hozzá az természetbarátoknál. - Nem kell a turistaházaknak nyere­ségesnek lenniük - hangoztatta több al­kalommal is a TÖP kapcsán Révész Má­riusz. Tette ezt legutóbb egy hónapja Kisgyónon is, ahol egyeztetést tartottak a házak helyzetéről. Kérdésünkre, hogy akkor ez bombaüzlet-e, hiszen a veszte­ség nem az üzemeltetőt terhelné, már óvatosabban fogalmazott: - Ha szüksé­gét látom, akkor a színházak támoga­tásához hasonlóan a turistaházaknál is sor kerülhet ennek előterjesztésére. A kormánybiztos hangsúlyozta, hogy a cél a turistaházak hosszú távú, önfenntartó működési kereteinek bizto­sítása, aminél inkább csak az induláshoz adnának állami segítséget. A szolgáltatá­sokat olyan árszínvonalon tartaná meg­felelőnek, hogy egy többgyerekes alsó középosztálybeli család akár havonta egyszer elmehessen. Különösen a ki­ránduló gyerekek számát szeretnék nö­velni, akik elköteleződhetnek a túrázás iránt, így felnőttként is visszatérnének. Munka akad bőven, ugyanis még egyet­len közbeszerzést sem tudtak kiírni. A kisgyóni turistacentrumot is az állami Nemzeti Sportközpontok vette birtokba. Környékét felveri a gaz­fotó balogh Dávid Magasra tört volna Orbán „Ha egyszer már felmásztunk egy magas csúcsra, akkor legközelebb ne a lanká­kat akarjuk megmászni” - mondta Orbán Viktor 2013-ban, amikor Dobogókőn megállapodást írt alá Garancsi István MTSZ-elnökkel a turistaházak felújításáról és az Országos Kéktúra útvonalának fejlesztéséről. Ez a mentalitás jól szemlél­teti: mintha a megállapodáshoz próbálták volna igazítani az ezerarcú hazai tu­risztikai fejlesztési igényeket. Orbán azt ígérte, hogy a „kötélbarátja” által veze­tett MTSZ az állami tulajdonban lévő területeket, létesítményeket megkaphatja (ebből azóta nem kérnek), valamint azok felújítását, karbantartását is támogatja a kormány (ez pedig négy éve nem realizálódott). Hozzátette azt is, amit Révész Máriusz is hangoztat: nem az a lényeg, hogy a turizmusban minél nagyobb gaz­dasági haszonra tegyünk szert, hanem az, hogy erdőink mindenki számára be­járhatók és hozzáférhetők legyenek. (MN) „Nekünk a tejesdoboz is egy reménysugár” A tizennyolc évesen eltűnt Ackermann Dávid szülei még mindig hazavárják fiukat HERCZEG SZÓNJA A tejesdobozokon szereplő eltűnt gye­rekek egy része már egy ideje előkerült vagy el sem veszett - erről írt a Magyar Narancs e heti számában. Vecsési ker­tes házuk belsejében fogadnak bennün­ket Dávid, az egyik, a dobozokon látha­tó fiatal szülei. - A tejesdobozügyről nem is szeretnénk sokat beszélni, nem az a lé­nyeg - mondja Ackermann József. - Sze­retném, ha mindenki tudná, azért érint érzékenyen, mert nekünk ez reménysu­gár, hátha valaki valahol felismeri a fiun­kat. Nincs üzleti vagy rokoni kapcsolat a kezdeményezés vezetőivel, mi csak nem szeretnénk, ha az emberek szemében hi­teltelenné válna a tejesdoboz-akció. Dávid 18 éves volt, amikor eltűnt. Épp­hogy leérettségizett és elkezdett környe­zetvédelmet és vízgazdálkodást tanulni. Az a bizonyos nap, 2009. szeptember 11-e átlagosnak indult. Ackermannék tud­ták, hogy Dávid a Margitszigetre készül, hogy találkozzon barátnőjével, Ágival, aki több hónapos külföldi tanulmányútra indult Új-Zélandra a rákövetkező héten. Dávid elmondása szerint az volt a tervük, hogy a szigetről majd elmennek megnéz­ni az ARC-kiállítást. A beszámolók alapján Dávid három­negyed hat és hat óra között ért a sziget mólójára. Meglepődött, mert csak ba­rátnőjére számított, ám a lány nem volt egyedül. Hatan ültek és söröztek, ami­kor Dávid megérkezett. A fiú egyiküket sem ismerte. Az este további részéről nagyon ellentmondásos történetek szü­lettek. Dávid barátnője a szülőknek azt mondta: a fiú ittasan, vagy valamilyen szer hatása alatt érkezett a Margitsziget­re, egy flakont szorongatott és alig is­merte meg őt. Egy palackot emlegetett a társaságból másik két fiatal is, Ági egyko­ri barátja, a náluk idősebb Gábor és Ági egyik barátnője is. A csapattal lévő másik három fiatal viszont azt állította, a fiúnál semmiféle flakon nem volt, teljesen ma­gánál volt, sőt az este során körbeadott füves cigarettából sem szívott. Ezek a fia­talok számoltak be arról is, hogy a tár­saság még Dávid megérkezése előtt fent volt az idősebb fiú, Gábor lakásán, ahol sört és vodkát is ittak. Onnan vitték ma­gukkal a füves cigarettát a szigetre - az információkat a család és az őket segítő magánnyomozó derítette ki később. Miután beesteledett, és telefonon nem érte el, az édesanya a fiú barátait kezdte el hívogatni, de senki sem tud­ta, merre lehet. A megrémült szülők úgy döntöttek, nem tudnak mit tenni, vár­nak másnap reggelig, aztán elmennek a helyi rendőrkapitányságra. - Szombat reggel rögtön ott kezdtem, de elküldték, hogy jöjjek vissza hétfőn, mert csak 72 óra múlva tudják elindítani a keresést A térfigyelő kamera merev­lemezét csak másfél hónap múlva foglalták le, addigra a felvételek törlődtek - mondja Jolán, aki ekkor már saját el­mondása szerint az őrület határán volt. A szülőknek nem maradt más válasz­tásuk, mint hogy feltörték fiuk számító­gépét, és kikeresték a chatek közül barát­nője, Ági számát, aki közölte, ő azt hitte, Dávid már rég otthon van. - Azt mond­ta nekünk, hogy a villamoson, amikor elindultak a kiállításra, vette csak észre, hogy Dávid nincs velük - mondta értet­lenkedve az édesapa. Ági ezután eluta­zott Új-Zélandra, és a telefonja már nem élt. Dávid szülei ezért megkeresték a lány családját, hogy kapcsolatba léphes­senek vele. - Nem akart többször beszél­ni velünk. Azt mondta, hogy már „agyá­ra megy az egész”.­­ Dávid tárcáját már eltűnése más­napján megtalálták a szigeten, a körze­ti megbízotti iroda előtti padon, sértet­lenül. Telefonját egy hajléktalan találta meg a mólótól ötven méterre, darabok­ban. Ennyi - mondja széttárt karokkal az apa. - A Margitszigeten több térfigyelő kamera is van, de nem jutottunk előbbre velük. Ugyanis a térfigyelő kamera me­revlemezét nem az első napokban, de­ S­tekben, hanem csak másfél hónap múl-­­ ra foglalta le a rendőrség, és csak akkor­­ nézték meg. Addigra azonban a felvéte­­e­lek két-háromszor törlődtek, visszaállít­­­tásuk pedig állítólag nem hozott ered­­­­ményt. Az eltűnést követő időszakban Acker­mannék teleplakátolták az országot fi­uk fényképével. Ekkoriban rengeteg te­lefonhívás érkezett hozzájuk, sokan lát­ni vélték Dávidot. De édesanyja csak pár hónapig bírta, majd teljesen összeom­lott. Azóta is orvosi kezelés alatt áll. Az édesapán is nyomott hagytak a meg­próbáltatások. Egy évvel Dávid eltűnése után tumort találtak a szervezetében. Ők azt mondják minderről, hogy a remény az, ami gyilkolja is őket. - Legutóbb ápri­lisban jött egy hívás a nyíradonyi rendőr­­kapitányságról, hogy egy előállított fiatal Ackermann Dávidként mutatkozott be. Hajnali három óra harminchárom perc volt, és amilyen gyorsan csak tudtunk, öltözni kezdtünk - meséli Jolán. - Épp in­dultunk volna, amikor az elküldött fény­képek alapján már gyanítható volt, hogy mégsem a mi Dávidunk az, a fiatalem­berért pedig jelentkezett is az édesapja. Mint kiderült, pszichiátriai betegről volt szó, aki már többször elszökött, és min­dig másnak adta ki magát. Szeptember tizenegyedikén lesz nyolc éve, hogy Dávid eltűnt. A szülei még mindig hazavárják, és addig nem nyugszanak, amíg ki nem derítik, mi is történt pontosan azon a zavaros nyári napon. Ha valaki felismeri a képen látható fiatalembert, Ackermann Dávidot, kér­jük, lépjen kapcsolatba a rendőrséggel vagy a családdal. Az édesanya Ackermann Dávid képe előtt 2017. JÚNIUS 17., SZOMBAT Magyar Nemzet Éles vita lett a jó szándékú kezdeményezésből HORVÁTH CSABA LÁSZLÓ Éles vitába torkollt tegnap az ATV-ben az eltűnt gyerekeket bemutató tejesdo­­bozkampány miatt kezdeményezett stú­dióbeszélgetés. A konfliktust a Magyar Narancs cikke váltotta ki, a lap ugyanis megvizsgált négy eltűnt fiatalt, akik fény­képe az Alföldi tejesdobozok oldalán lát­ható, ám kiderült, hogy közülük három gyerek valójában nagyon is megvan, egyikük pedig el sem tűnt. Kárász Róbert, a kampányt és az Ezer lámpás éjszakáját is szervező Gap Média tulajdonosa a műsorban arról beszélt, az akció során a rendőrség hivatalos olda­lán szereplő adatokat használták fel, és nem az ő hibájuk, ha ez valamiért pon-KARÁSZ RÓBERT ha nehezen is, de bocsánatot kért azoktól, akiket téve­sen eltűntként mu­tattak be tatlan. A lap újságírója ugyanakkor mél­tatlannak nevezte a kampány tévedését, és kínosnak az egyébként jó szándékú kezdeményezésre nézve. Nagy Gergely Miklós felrótta Kárász Róbertnek, mi­ért nem kért nyivánosan bocsánatot a tévesen eltűntként bemutatott fiatalok­tól, amit a szervező - sokadik kérésre - végül megtett. Az is elhangzott, hogy a fényképes tejesdobozoknak köszönhető­en eddig 30 gyereket sikerült megtalálni. A lappal a rendőrség azt közölte, hogy adataikat rendszeresen frissítik, a válto­zásokat ott lehet nyomon követni.

Next