Magyar Nemzet, 2018. február (81. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-24 / 47. szám
MjULVtk Kaizet 2018. FEBRUÁR 24., SZOMBAT sabb hátrányt jelentett, hogy az Újvilág felfedezéséből származó előnyöket helyzeténél fogva Magyarország nem élvezhette, sőt a tengerentúlról beáramló olcsó arany és ezüst következtében a korábban prosperáló nemesfémbányászatunk is veszített rentabilitásából. Egyes korszakokban ennek ellenére nagyokat lépett előre Magyarország. Mária Terézia uralkodása vagy a dualizmus időszaka ilyen intervallum volt. A XX. században aztán belépett egy újabb hátráltató tényező: a modernizáció alapját képező technikai újítások hatalmas költségigénye. A gőzmozdonyt és a gőzhajót, a távírót és a belső égésű motort a XIX. század második felében és a XX. század legelején pár év késéssel még mi is meg tudtuk tervezni, és le tudtuk gyártani. Az uránmag hasításához, az interkontinentális rakéták és a számítógépek előállításához azonban olyan pénzügyi és technikai háttér szükségeltetett, amely meghaladta egy akkora ország lehetőségeit, mint amekkora Magyarország lett. A mai innovációkkal ugyanez a helyzet. Nem véletlen, hogy 1945 óta egyetlen világraszóló találmányt tudtunk felmutatni, a Rubik-kockát. Mivel drágán eladható, fontos nyersanyagaink nincsenek, egyetlen módon tudjuk javítani teljesítményünket: az emberek tudásának növelésével és munkakultúrájuk javításával. És persze az ezt honoráló jogi-politikai környezet biztosításával. Mindennek alfája és ómegája az oktatás, amely évtizedek óta alulfinanszírozott. Az egy főre jutó oktatási és kutatási kiadásaink GDP-arányosan alacsonyabbak, mint a Kádár-korszakban voltak. Ennek már ma is katasztrofálisak a következményei, és a jövőben még inkább azok lesznek. Az oktatás milyensége természetesen nemcsak pénzkérdés, hanem programok és metodikák kérdése is. A kibontakozás azonban e téren sem látszik. Mindennapi testnevelésóra tornatermek nélkül, hittan és erkölcstan, miközben a környező világ mindenre tanít, csak erkölcsösségre, tisztességre és a munka becsületére nem. A kötelező angolnyelv-tudás minden fiatal számára viszont még célként sem jelenik meg, pedig az ma körülbelül olyan program lenne, mint a két világháború között az analfabetizmus felszámolása. A jövő súlyos ítéletet fog mondani fölöttünk ezekért a mulasztásainkért. - A felzárkózáshoz legjobban közelítő időszakokat, Mátyás és a dualizmus korát máig ható tragédiák zárták le - Mohács és Trianon. Van összefüggés a prosperálás és a katasztrófa között? - Természetesen nincs. A török expanzióját nem befolyásolta Mátyás politikája. Zsigmond erős végvárrendszert épített ki, és Mátyás szempontjai közül sem hiányzott a déli határvédelem. Ám a törököt tartósan egyszerűen nem lehetett feltartóztatni. Egy 800 ezer négyzetkilométernyi területű, 10 millión felüli lakosságú Oszmán Birodalom állt szemben egy olyan Magyar Királysággal, amelynek a területe nem sokkal haladta meg a 300 ezer négyzetkilométert, lakosságának száma pedig nem érte el a 4 milliót. És e birodalom hatalmas hadseregének akciórádiusza észak és nyugati irányban éppen a magyar területekig terjedt. A törököt feltartóztatni csak a keresztény Európa összefogásával lehetett volna, az egyes államok érdekei azonban felülírták ezt a lehetőséget. Trianon sem a dualizmuskori gazdasági és kulturális fejlődéssel függött össze, hanem az ország soknemzetiségű jellegével. Ez éppen a török utáni betelepülésekkel vált visszafordíthatatlanná. A XVIII. század végén megjelenő modern nacionalizmusok természete miatt csak idő kérdése volt, hogy ezt a soknemzetiségű országot meddig sikerül egyben tartani. Az 1867-es kiegyezés által teremtett helyzetnek köszönhetően egészen 1918-ig sikerült, a vesztes háború utáni válságos helyzetben azonban nem. Az is a történelem tanulsága, hogy a soknemzetiségű államok sohasem békeidőben, hanem mindig válságos helyzetekben esnek szét. Az I. világháború után nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchiával, hanem az Oszmán Birodalommal is ezt történt, a hidegháború végén pedig a Szovjetuniónak, valamint Csehszlovákiának és Jugoszláviának is ez lett az osztályrésze. Bánk bán, Hunyadi László, Dugovics Titusz. A könyvben mindig megemlíti egyes történelmi események kapcsán a történések -főleg a nemzeti romantikus irodalomban - rögzített, esetenként hamis vagy torzult verzióját is. Célja volt a mítoszrombolás? - Törekedtem a különböző történelmi eseményekre rárakódó emlékezeti rétegek valóságos és elképzelt elemeinek a megkülönböztetésére. Egy példa: 1456-ban Nándorfehérvárnál nagy győzelmet arattunk a török felett. Ennek a jelentőségéből semmit sem von le, ha beismerjük, hogy Dugovics Titusz utólag kitalált személy, s hogy a déli harangozást, jóval korábban, már a konstanzi zsinat elrendelte. Ha ez mítoszrombolás, akkor a válaszom igen, de én jobban szeretem igazmondásnak nevezni. - Volt olyan országvezető, akit a könyv megírása közben átértékelt magában? - Leginkább Mária Terézia nőtt meg a szememben. Amikor én tanultam ezt a korszakot, ő még egy gyűlölt, de legalábbis nem szeretett Habsburg-uralkodónő volt. Tudtam persze, hogy számos előremutató intézkedést hozott, de hogy ilyen kiemelkedő szerepet játszott az ország modernizálásában, többek között az oktatásügy korszerűsítésében, teljes mértékben csak most tudatosult bennem. - Hogyan illeszkedik ez a könyv a hazai történetírási hagyományokba? Kurucosnak vagy labancosnak fogja találni az olvasó? - Remélem, egyiknek sem. Tudatosan törekedtem rá, hogy a '67-es és a '48- as interpretációs sémák csapdáit és zsákutcáit egyaránt elkerüljem. Próbáltam a Habsburgok és az ellenük lázadók szempontjait egyaránt megérteni, és valamennyiüket egyforma mércével mérni. Sem katolikus, sem protestáns, sem labanc, sem kuruc előítéletek nem vezéreltek. Egy történész akkor látja el jól a feladatát, ha nem egy-egy nézőpontot tesz magáévá, hanem a lehető legtöbb ember fájdalmát és örömét próbálja érzékeltetni. És a régebbi korokra ez éppúgy érvényes, mint a legújabbakra. ROMSICS IGNÁC 1951-ben született Homokmégyen. Történész, egyetemi tanár FOTÓ: NAGY BÉLA magazin 19 Miért ütöttük Lizzyt? Minden csoda három napig tart, és mire ez a szöveg megjelenik, addigra az ötödiknél fogunk tartani - ráadásul időközben olimpiai aranyat nyert a Liu testvérek vezette korcsolyaváltó -, mégis célszerűnek tartottam végigvinni az alábbi gondolatmenetet. A nemzetkarakterológiai következtetések levonásától általában érdemes tartózkodni, ezzel együtt meglepett, amit a magyar emberek Elizabeth Swaney teljesítménye láttán, illetve produkciójának híre hallatán előadtak. Maradjunk annyiban: a reakciók és kommentárok összesített színvonalának átlaga semmivel sem múlta felül a botcsinálta síakrobata félcsöves siklásának részletgazdagságáét. Szegény Lizzy tényleg kapott hideget-meleget bőséggel. A magyar színekben versenyző - pontosítok: rajthoz álló - leányról oldalvágások és pályaképek sorozatában szedte le a keresztvizet a sajtó, valamint az internet népe. Volt ő minden, már-már hazaáruló is - de az olimpiai eszme megcsúfolója minimum. A totális égés volt talán a legszelídebb kritika, amellyel illették. Két dolgot nem értek ezekkel kapcsolatban. Az egyiket a versenyszám ezüstérmese, a francia Marie Martinod fogalmazta meg a legtökéletesebben a Magyar Nemzetnek: „Ha jamaicai lenne, senki sem kritizálná. Pedig ez az olimpia, nem az a fontos, hogy ki honnan jön, mindenki büszke lehet magára, aki kvalifikált. Persze nem egy kiváló síelő, de sikerült neki.” Hát igen, erről van szó. Úgyszólván mindegy, hogy Swaney elszánt troli vagy lelkes amatőr. Rengeteg energiát és nem kevés pénzt beleölve megküzdött érte, hogy ott legyen. Nem vette el a helyet erőszakkal senkitől, nem ártott senkinek, saját erejéből, saját jogán jutott el Phjongcshangba, valóra váltva gyermekkori álmát. Hogy meg sem kísérelte kitörni a nyakát a terepen? Hogy mindenkit meghökkentett-megmosolyogtatott a mutatványoktól mentes mutatványa? Eddie, a Sas sem esett fejre Calgaryban, amikor leugrott a síugrósáncról. Eric, az Angolna sem fulladt bele a medencébe Sydney-ben (csak majdnem). No meg ezen az olimpián is megvoltakAzzy természetes partnerei a sombreros mexikói és az olajos testéről elhíresült tongai sífutó személyében. Fotózkodott is velük - helyesen. A fényképen nem tűnt fel köztük az egyetlen releváns különbség, hogy míg amazok körül rajongók tömkelege nyüzsgött - legalábbis virtuálisan Swaney-nek osztályon felüli gyűlölködés jutott. Holott a téli olimpián mi, magyarok sem vagyunk sokkal kevésbé jamaicaiak, mint a mexikóiak vagy a tongaiak. (Liuék fantasztikus sikerét megelőzően pláne nem voltunk azok.) Harcolunk foggal-körömmel, csak a győzelem elfogadható, aki nem nyer, az annyit is ér! Más kérdés, hogy valamitől valahogyan annak képzeljük magunkat. A mexikóiakon és a tongaiakon szívesen vigyorgunk - minket viszont ne röhögjön ki senki! Kedvesen se! Sehogyan se! Mi igenis odatesszük a százezer százalékot, mindent beleadunk, harcolunk foggal-körömmel, számunkra csak a győzelem elfogadható! Aki nem nyer, az annyit is ér! Ugyanugyan. Egy téli olimpián? Közép-Európa Jamaicájaként? Lizzy története kicsit arról is szól, hogy gyakrabban kellene kevésbé komolyan vennünk magunkat. Ez az egész nem vérre megy. Szó sincs az olimpiai eszme megcsúfolásáról. Éppen ellenkezőleg. Az olimpia nem háború. Az olimpia fesztivál. Lazítsuk el végre az arcizmokat, kedves magyar emberek.. GAZDA ALBERT Négy Magazin egy ezresért! Hetilap a napilapban . Szeretné szombatonként a postaládájába kapni a Magyar Nemzetet és a Magazint? Rendelje meg a Magyar Nemzet szombati lapszámát egy hónapra 1000 forintért!ímélen: terjesztes(ffimagyarnemzet.hu, telefonon: +36 1 476 2176 anno A MAGYAR NEMZET KORÁBBI SZÁMAIBÓL VÁLOGATTA: PETHŐ TIBOR 79 éve 1939. FEBRUÁR 24., PÉNTEK Pápaválasztás A bíborosok celláinak több mint fele elkészült már. Különösen nagy munkát végeztek a Sixtus-kápolnában, amelynek padlózatát felemelték, és most már csak a terem feldíszítése van hátra. A bejárattól balra helyezték el azt az alumíniummal burkolt nagy vaskályhát, amelyből felszáll majd a pápaválasztás eredményét jelző füst. A kályhacső tízméteres kéményben végződik, és így messziről is lehet majd látni, hogy a Vatikánból fehér vagy sűrű, gomolygó füst száll-e fel. 70 éve 1948. FEBRUÁR 22., VASÁRNAP Korszerű jegyzetek Új cigarettafajta kerül kibocsátásra. A Mese. Két eset lehetséges. Vagy jó lesz. És akkor a trafikosok pár nap múlva azt fogják mondani: „Nincs Mese.” Vagy pedig a mese valósággá válik. A valóság pedig úgy általában véve - rossz! 20 éve 1998. FEBRUÁR 21., SZOMBAT Fej fej mellett A Gallup legújabb, a hét elején végzett közvélemény-kutatásának eredménye szerint a Fidesz és az MSZP ismét fej fej mellett van a választópolgárok szemében. Leginkább a biztonságorientált idősebb szavazók elbizonytalanodása van az eddigi trendek megváltozása mögött. Ha most vasárnap lennének az országgyűlési választások, a Fidesz 18, az FKGP 8, a KDNP, az MDF, az MDNP, a MIÉP 11, az MSZP 18, az SZDSZ 5 százalékot érne el.