Magyar Nemzet, 2019. július (82. évfolyam, 120-146. szám)
2019-07-06 / 125. szám
12 LUGAS 2019. július 6., szombat Molvay Norbert a delfinkék Trabantról és a kanadai világpremierről Pepecselés A filmrendező Molvay Norbert egy Pécs melletti kisfaluban a szőlőjükben dolgozgatott, mikor belenyilallt, hogy bezárta a kulcsát a kocsiba. A rendőrség honlapján talált rá Fejes Sándor lakatosmesterre, aki harminc másodperc alatt kinyitotta az autóját. Róla készítette diplomafilmjét, amely a Mediawave-en három díjat kapott. A Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon a Jövő szerdán című alkotása a fődíjat nyerte el nemrégiben. OZSDA k evés filmet készített eddig, viszont minden fesztiválon sikert aratott. Milyen előnyökhöz juttatják az elismerések? Pénzhez, következő filmhez? - Minden kezdő filmrendezőnek érdeke, hogy megismerjék a nevét. Fontos látszani, amire a filmfesztivál a legjobb közeg, ahol megmutatkozhatunk, különösen a kis műfajokban, amelyeket a tévékben nem nagyon vetítenek. Szerencsére léteznek olyan fesztiválok, ahol pénzdíjakat is osztanak, ami nagyon jól jön a kezdő filmesnek a megélhetését kiegészítendő. Akkor azt a pénzt nem a következő filmjére fordítja. Vagy esetleg arra használja, hogy kifizesse belőle a kollégáit? - A diplomafilmeket a Magyar Nemzeti Filmalap támogatja, ők mindenkivel elszámolnak, de jogos a kérdés, mert viszonylag kevés pályázatot írnak ki, és sok az eszkimó, és kevés a fóka. Az embernek néha a zsebébe kell nyúlnia, ha mindenáron filmet szeretne forgatni, ahogy a legutóbbi, a Jövő szerdán című filmnél is tettük. - Diplomafilmjét a szőlőben megismert lakatosmesterről készítette Ha nem segít a Mindenható címmel. Rögtön az első találkozás után eldöntötte, hogy Fejes Sándorral szeretne forgatni? - Akkor még nem jutott eszembe, pedig Sanyi csuda fazon. A szőlőben delfinkék Trabanttal jelent meg, verőfényes napsütésben fejlámpával, láthatósági mellényben. Az övéről kulcsok és vasak lógtak. Dőlt belőle a szó. Ha kérik, ha nem, jó tanácsokat osztogat, mi hol olcsóbb, hogy lehet spórolni, adót optimalizálni. Mindenféle jogi kiskapukat ismer, nagyon leleményes ember. Búcsúzóul adott egy karabinert, most is nálam van, azon hordom a kulcsomat. Évekkel később ez emlékeztetett arra, hogy érdekes filmet tudnánk együtt készíteni, de Sanyi ellenkezett: „Nehogy már zárakat nyissak ki, ti meg fölveszitek, aztán adjuk az ötleteket, akinek nem kellene. És mit szólnának az ügyfelek, hogy egy stábbal a hátam mögött jelenek meg?” A diplomafilmem előtt még egyszer megkerestem, akkor már sikerült meggyőznöm. Kilenc hónapig forgattunk Sanyival, előtte fél évig kamera nélkül kísérgettem, és azon gondolkoztam: hogyan lesz ebből film? Egy ideig nem tudtam milyen ívre fölfűzni a történetet. Zárakat nyit ki, segít a szegényeken, de ez kevés, az egy riport a tévé magazinműsorában. Egy este Pécsett, a Jókai téren megemlítette, hogy igyekezni kellene a forgatással, mert már nem sokáig van Magyarországon. Hogy mi?! „Külföldön szeretném kipróbálni magam” - mondta. Megörültem, mert tudtam, hogy megvan a hiányzó láncszem. A Friss Hús Rövidfilmfesztiválon a Jövő szerdán című munkája a legjobb élő szereplős film fődíját nyerte el. Az alkotást először Montréalban mutatták be. Hogyan sikerült elintézniük a kanadai világpremiert? - Az A kategóriás fesztiválokon olyan filmeket mutatnak be, amelyeket korábban még nem vetítettek. Ez a filmkészítők számára is fontos, ezért kivárják a lehetőséget, nevezni kell a filmet, és imádkozni, hogy beválogassák. Nagy megtiszteltetés, hogy részt vehettünk a montréali versenyen. A Magyar Filmunió segít a menedzselésben, már az ötödik meghívásnak teszünk eleget, amiért nagyon hálás vagyok, mert én egyáltalán nem értek hozzá. - Nem egyszerű úgy beszélgetni a filmről, hogy ne mondjuk el a történetét. Mi az, amit elárulhatunk róla? - Annyit mindenképpen, hogy a főszereplő lány felkeresi a családvédelmi szolgálatot, hogy hathetes terhessége megszakításához megszerezze a papírokat. Hogy miért döntött így, és mi történik utána, az kiderül a filmből. Közeli ismerősömmel történt hasonló eset, akkor kezdett el foglalkoztatni, hogyan zajlik a beszélgetés az erre a területre szakosodott védőnővel. Szerencsére ma már a nőknek nem a többtagú abortuszbizottság előtt kell megjelenniük, viszonylag intimebb környezetben találkozhatnak a szakemberrel. Beszéltem résztvevőkkel, voltak, akik nyitottan, mások zárkózottan viselkedtek. Érdekes, hogy a védőnők sem szívesen meséltek róla. A filmben komoly értékrendek feszülnek egymásnak. Az íráshoz készült kutatási anyagomat jogszabályi háttérrel is kiegészítettem, ugyanis első diplomám szerint jogász vagyok. Kiskorom óta filmes akarok lenni, de édesapám azt szerette volna, hogy jogász legyek, mint a családunkban többen is. - Ki írja a forgatókönyveit? - Általában én, mivel nagyon szeretek írni. Csak az elmúlt egy-két évben kezdtem el írótársakkal dolgozni. Mielőtt a Színművészeti Egyetemre jártam, egy kis filmes suliban tanultam, ahol Bereményi Géza volt a forgatókönyvírás-tanárunk. Az utolsó órán értékelte az osztály írásait, egyiket a másik után kritizálta súlyos szavakkal, de az enyémről egy szó sem esett. Óra után odamentem hozzá. „Melyik a magáé? - kérdezte. Mondom a címét. - Ja, az! Akkor magával elmegyünk egyet sörözni.” Bereményi Géza megerősített abban, hogy érdemes lenne az írással és rendezéssel foglalkoznom, egyben bátorított, hogy felvételizzem a Színművészeti Egyetemre. - Almási Tamás és Kékesi Attila dokumentumfilm-rendező osztályában végzett. Arra is van esélye, hogy nagyjátékfilmet forgasson? - Merem remélni, ugyanis ugyanolyan képzést kaptunk, mint a játékfilmes osztály, persze más hangsúlyokkal. A dokumentumfilm-képzés még jobban kiélezte az érzékenységünket, megtanultunk bízni az apró dolgok erejében. - Színházban is kipróbálná magát? - Az osztálytársam elhívott, hogy a független színházi társulatuk, a Terminál egyik előadásához készítsek reklámfilmet. Annyira tetszett nekik az anyag, hogy tiszteletbeli taggá fogadtak. Azóta több promóciós anyagot forgattam nekik. Kértem a társulatvezetőt, hogy úgy pályázzon, hogy én is rendezhessek, de azért a film a fő csapásirány. Elég pepecselős vagyok, szeretem hosszan csiszolgatni a forgatókönyvet, és a vágás során is szívesen szöszmötölök. A forgatáson viszont gyorsan dolgozom. A tizenhárom perces jövő szerdánt tíz óra alatt forgattuk le, mert csak nagyon rövid időre kaptuk meg a helyszíneket. Folyamatosan dolgozom, több filmtervemmel mindenfelé pályázunk. Ha minden igaz, nemsokára ismét egy kis költségvetésű filmet kezdünk el forgatni. Remélem, a fesztiválsikerek lökést adnak ahhoz, hogy újabb munkákat merjenek rám bízni. ok mindenféle dolgot megiszik az ember, amikor fiatal - gondolta Rezeda Kázmér, és valóban. - Mondjuk talán „ócska teniszcipőt” és tej-sör turmixot mégsem, amikről Steinbeck mesél a Cannery Row-ban (magyar fordítása: A kék öböl), amelyben például ezek a sorok olvashatók: „Szerintem ők is csak olyanok, mint bárki más [...] Csak nincs pénzük. De kereshetnének - felelte Doki. - Tönkretehetnék az életüket, és lehetne pénzük. Mackben van valami a lángészből. És a többieknek is megvan a magukhoz való eszük, ha meg akarnak kapni valamit. Csak túl jól ismerik a dolgok természetét, s ezért nem hagyják magukat vágyaiktól lépre vezetni. [...] A lélek áruba bocsátása a földi javak elnyerése céljából tökéletesen önkéntes, és csaknem általános. Csaknem, de mégsem egészen. Mindenütt a világon akadnak olyanok, mint Mack és a fiúk.” Hát igen. Amikor az ember fiatal, pontosan ilyesféléket gondol. És olyan akar lenni, mint Mack és a fiúk a Cannery Row-n. Aztán ezek a dolgok elmúlnak, mert a világnak sokkal fondorlatosabban és mocskosabbul kell elmúlnia, mintha mindenki Mack maradna. És a fiúk... Ellenben azt mégis ki kell jelentenünk, hogy Mack és a fiúk időszakunkban sem ittunk „ócska teniszcipőt” és tej-sör turmint, talán azért, mert jobban neveltek voltunk, ami bizonyos nézőpontból szemlélve a gyávaság álruhája. Miképpen az örök optimizmus a hülyeségé. Azért sokféle dolgot megittunk mi is - gondolta Rezeda Kázmér, és megrohanták az emlékek. Ott volt például a Mátrai borozó, a Széna térnél, ahol most a Hattyúház áll, azzal szemben. A Mátraiban a fröccs ment, nagyon. Abból a leírhatatlanul rossz borból, amit csak akkoriban lehetett kapni. Állami gazdasági borok voltak azok, például a debrői hárslevelű. És a hosszú nyelű alumíniummerőbe, amellyel a csapos belenyúlt a bádog söntéspultba süllyesztett kútba, és kimert onnan egy kisfröccsnyi Kádár-rendszert. Az nem volt jó, de a gimnazista legénység legalább minden betértekor ízelítőt kapott abból a jövőből, ami leselkedett rá, ha nem szedi öszsze magát. Rezeda Kázmér utazásai Kukupejkól A házibulik legfőbb itala mégis az Éva verAz Éva vermut összetételét a NASA évekig kutatta, de nem jutottak megbízható eredményre. Rezeda Kázmérék ellenben pontosan tudták, hogy az Éva vermut a fekete vonattal Mátészalkáról és környékéről Budapestre érkező cigány aszfaltozó munkások fából készült aszfaltlesimító alkalmatosságára tapadt maradék aszfaltból készült, kihűlés után, lepárlás útján, a la Szeszipari Vállalat 1978. De mindezt kompenzálta az Éva vermut ára. Harminchét forint volt egy üvegnyi - talán hét deci -, és három üvegből megvolt az este, méghozzá komplett. Tehát nagyjából egy százasból össze lehetett hozni a menekülést a valóságból, még két doboz piros, rövid, puha dobozos Marlboro, darabja 28,70 forint, vagyis még úgy 60 forint, vagyis mindösszesen 160 forintra volt szükség, s a társaság nagyjából tíz főből állt, így 16 forint/fő volt a befektetés, ennél költséghatékonyabb megoldást az Országos Tervhivatalban sem tudtak volna kikalkulálni. Persze ebbe bele kellett tervezni, hogy a házibuli házigazdájánál már eleve lesz otthon valami pia, leginkább a fater féltve őrzött kincsei. Club 99 whisky, amelynek üres üvegéből aztán állólámpa készült, helyes kis lámpaernyővel, amely harmonizált a nejlonfüggöny színvilágával, a laszermester újság 1978, a klotyóban jobb kéz felől tárolva (ugyanott tejeszacskóból készült lábtörlő műszaki leírásával). Mindössze ennyi kellett egy sikeres házibulihoz. S persze még egy kis Zeppelin, Deep Purple, a végére pedig Pink Floyd, Wish you where here, s minden lány Ulpius Évává változott nyomban. De ivott az ember mást is. Mecseki itókát, kevertet, Kőbányai világost, Hubertust, sósborszeszt, rózsadombi bulikon puccos bólét, nagyon gazdagoknál Sétáló Jánost, Portoricorumot (brrr!), savanyú csapolt sört, utasellátóban Balaton felé menet fekete címkés kommersz cserkót, barna címkés kommersz barackot, Elek papa maga főzte, kuktából kikotyogó vegyigyümit (a család apraja-nagyja a fináncot leste közben), guggolós szilvát „nemtudom” szilvából, Unicumot, persze a Kádárkori hamisítványt, Rezeda Kázmér sokáig nem is tudta megszokni a valódi ízét rendszerváltás után, s ivott még az ember félliteres kakaót, büdös zacskóból, sarkát kiharapva, reggelire, kiflivel, tejet ugyanúgy. Pepsi kólát, meggymárkát, jaffaszörpöt (alapanyagát lásd Éva vermut), Sió gyümölcslevet, bébét (bébébé-bébé, szólt a reklám, és a jócsaj beugrott a medencébe, az már majdnem nyugat volt), kávét automatából, kávét vastag falú, bordázott üvegpohárból, ami alá alumínium kistányért tettek, beléje pedig alumínium kiskanalat, aminek mindig össze volt csavarva a nyele a la Avar presszó 1978-1983. Csak tej-sör turmixot nem ittunk soha, és ócska teniszcipőt, pedig rajongtunk Steinbeckért. Gondolná az ember, hogy ezt azért, ezt a választékot nem lehet felülmúlni semmivel sem. És akkor jön az ember gyerekeinek generációja, és kiderül, hogy dehogynem. Mert egyszer csak színre lép a Kukupejkó. Kukupejkót a Kiskovács gyerek ivott a cimboráival, a Dani, amikor a debreceni egyetemre jártak, ő osztotta meg a receptet Rezeda Kázmérral, de előtte esküjét vette, hogy megőrzi a titkot mindhalálig, ellenkező esetben kénytelen lesz lenyilazni Rezeda Kázmért, mint Attila sírjának tudóit. Rezeda Kázmér esküt tett. És akkor íme, a Kukupejkó receptje, a la Debrecen 2014: Végy egy nagyobb méretű leveseslábost. Ebbe gonddal tölts bele egy üveg pezsgőt, édeset, nagyon rosszat, 800 forint alattit. Tölts bele továbbá egy üveg vodkát, Trojkát, az a legalja szutyok, de lehet Kaiser is, az is szutyok, de legalább van egy citromos utóíze. Bolondítsd egy liter energiaitallal, egy doboz Sió citrom lime-mal és két liter Kinley gyömbérrel. Fakanállal kavard öszsze, és lássatok neki. Kipróbált alkoholisták, nagyon kemény TEK- esek, oroszlánok, bivalyok és krokodilok is feldobják tőle a talpukat három pohár után. Rezeda Kázmér még nem merte kipróbálni, készül rá, mint a tej-sör turmixra. Ameddig gyűjtötte a bátorságot, Rezeda Kázmér etimológiai kutatásokba kezdett a kukupejkót illetően. Mindjárt érezte, helyes, ha a szót kettébontjuk, kukura és pejkóra. A kuku lehet a kakukk madárral összefüggésben, úgy is mint hangutánzó szó, esetünkben a „kakukkrészeg” jelzőre utalással. Lásd még: Kakukk Jankó című lengyel népdal: „Odakünn az erdőn de nagy újság járja / Kakukk Jankó nősül, de még nincsen párja / kukú, kukú, ááá, ááá / diridongó, no te diridiri no te diridiri ejha!”. De összefüggésben állhat a Kukubenkóval is, ami fölöttébb talányos egy kifejezés. Gogol Bulba Tárász című regényében szerepel névként. Ezt Rezeda Kázmér nehezen tudta összefüggésbe hozni nevezett italféleséggel, bár a regényben egy lengyel tisztet hívnak így, s mint tudjuk, a lengyelek is megisznak mindenfélét. Egyre erősebb a lengyel szál ebben a történetben, de mégsem ez a megoldás! Hanem a harmadik látszik a legjobbnak. Ugyanis e szerint a kukubenkó nem más, mint a kaka. Mármint a kisbabáké, még pontosabban, „ami a pelenkában van”. - Igen, ez lesz az! - kiáltott fel magában boldogan Rezeda Kázmér. A pejkó pedig pejkó. Vagyis pejkó, vörösesbarna, fekete farkú és sörényű ló. Tehát mindösszesen a kukapejkó az a szar, amivel kedves pejkód elvágtat veled az öntudatlanságba. Csak ez lehet a megfejtés. Még akkor is, ha a debreceni egyetemistáknak erről esetleg nincsen semmi fogalmuk, már volt.