Magyar Nemzet, 2020. május (83. évfolyam, 102-126. szám)
2020-05-21 / 118. szám
2020. május 21., csütörtök VÉLEMÉNY 11 Engler Ágnes Családi körben karantén előtt és alatt A járványhelyzet miatti összezártság a nehézségek ellenére sem okozott jelentős fennakadást A világjárvány pillanatok alatt átalakította az emberek mindennapjait. A családok megszokott élete is jelentős fordulatot vett az óvodák, iskolák bezárásával és az otthoni munkavégzés elterjedésével. A beszűkült mindennapokban jelentősen megnőtt az együtt töltött idő mennyisége. Lényeges kérdés, hogy vajon a családi idő ugrásszerű növekedése hogyan befolyásolta a családi kapcsolatokat, a minőségi időtöltést. Erre a kérdésre akkor kaphatnánk pontos választ, ha tisztában lennénk a családi élet működésével hagyományos esetben és veszélyhelyzet idején. Teljes körű adatok hiányában támaszkodhatunk azonban olyan reprezentatív felmérésekre, amelyek érintik a családon belüli tevékenységeket és kapcsolatokat. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és Családokért (KINCS) kutatásai közül két vizsgálat eredményeit hívhatjuk segítségül a fenti kérdés megválaszolására. Az Értékteremtő gyermeknevelés című kutatás adatfelvétele 2020 januárjában zajlott, tehát még a világjárványt megelőző életvitelbe nyújt betekintést. Az országos kutatás kérdőíveit negyedik osztályos gyermekek szülei, összesen 1156 fő töltötte ki. A válaszadók összetétele regionalitás, a lakóhely településtípusa és a szociális helyzet szerint reprezentálja a negyedik évfolyamos tanulói populációt. A kutatás egyebek között a közösen végzett tevékenységeket mérte fel. Hagyományos körülmények között a családtagok a legtöbb időt hétvégenként töltik együtt, jellemzően a szülők, testvérek, illetve nagyszülők társaságában. A gyermek hétvégi önállóan végzett elfoglaltsága közül a (nem elektronikus eszközzel végzett) játék a leggyakoribb időtöltés, tevékenység, amely átlagosan 2,7 órát tesz ki. Telefonon, tableten és egyéb eszközön 2,1 órát játszanak, önálló tanulással és sportolással egyaránt két órát töltenek. A családokon belüli beszélgetések témája legnagyobb részt az iskolai történések körül forog, a szülők 86 százaléka napi szinten, további tíz százalék hetente többször kérdezi erről gyermekét. A világ dolgairól, az élet értelméről vagy hitbeli kérdésekről már kevesebb szó esik, az otthonok húsz-harminc százalékában szóba sem kerülnek ezek a témák. A válaszadók hatvan százaléka kérdez rá gyakorta arra, mit olvasott, látott gyermeke az interneten. A beszélgetésekhez is alkalmat kínáló családi étkezések minden második megkérdezett otthonában napi szinten valósulnak meg, további harminc százaléknál pedig hetente többször. Az otthoni, közös tanulás esetében ugyanezzel az aránnyal találkozunk, a szülők fele tanul rendszeresen gyermekével. A mese, a szépirodalom vagy az ismeretterjesztő művek közös olvasása minden ötödik válaszadó otthonában napi szintű tevékenység, minden harmadiknál pedig gyakorinak mondható időtöltés. A kutatás során rákérdeztek arra, milyen támogatást tartanának szükségesnek a szülők gyermekeik nevelésében. Leginkább a gyermek biztonságos és értelmes médiahasználatának biztosítása Minden második gyermeket nevelő válaszadó a házimunka terheinek jobb eloszlásáról számolt be, és lényegesen több alkalommal sütöttek-főztek együtt a családtagok. A válaszadók negyedénél a családi sportolás gyakorisága is növekedett. Az otthon töltött időszakot a gyermekes családok hetven százaléka nagyon jól vagysát élte meg. A megkérdezettek kétharmada szerint a családi kapcsolataik nem változtak, huszaduk pedig arról nyilatkozott, hogy ezek a kötelékek erősödtekhez kérnek segítséget a szülők, ezt a válaszadók harmada gyakran, további harmada ritkábban, de mindenképpen igényelné. Hasonló arányban szeretnék a pedagógusokkal gyakrabban megbeszélni a gyerekekkel kapcsolatos tapasztalatokat. A szülők csaknem hatvan százaléka élne azzal a lehetőséggel, hogy az otthoni tanulásban, a házi feladat ellenőrzésében és a gyakorlásban külső segítséget kapjanak. A válaszadók fele örülne, ha a szabadidős tevékenységek biztosításában támogatást kapna. A megkérdezett szülők döntő többsége (nyolcvan százalék felett) leginkább a másik szülőre számíthat abban az esetben, ha nem tudnak a gyermekre vigyázni vagy vele foglalkozni. Kétharmaduk fordul ilyen esetben az anyai nagyszülőhöz, az apai nagyszülőhöz pedig csaknem hatvan százalékuk. A nagyobb testvérek is gyakran segítenek, távolabbi rokonok ritkábban. Barátokat vagy szomszédokat jóval kevesebben mozgósítanak, fizetett segítséget pedig igen kevesen és ők is ritkán keresnek. A kutatás eredményeiből kitűnik, hogy a családok odafigyelve, felelősségteljesen nevelik gyermekeiket, és leginkább szűk családtagjaikra támaszkodnak. A KINCS másik kutatása 2020 áprilisában zajlott, ezer fő telefonos lekérdezésével, A koronavírus családokra gyakorolt hatása címmel. A minta nemre, életkorra, iskolai végzettségre és településtípusra volt reprezentatív. A felmérés leginkább arra volt kíváncsi, hogyan alakul az otthoni munkavégzés és tanulás, hogyan reagálnak a családok a járványhelyzetre, milyen kérdések foglalkoztatják őket. A járványhelyzet idején a családok 46 százalékában volt mindennapos gyakorlat az iskolai ügyek átbeszélése, további 18 százalékban pedig gyakori szokás. A szülők negyven százaléka naponta, további 15 százaléka hetente többször tanult együtt gyermekével. A szülők szűk harmada olvasott mesét naponta, huszaduk hetente többször. A világ dolgai vagy lelki kérdések a családok csaknem negyven százalékánál került szóba, az internetes tapasztalatok pedig kevesebb mint felében. A napi családi étkezések aránya 56 százalék, hetente többször 18 százalékuk ült le közösen az asztalhoz. Napi szinten a szülők mintegy fele játszott együtt gyermekével, harmaduk pedig szabadidős programot szervezett nekik. Az áprilisban elvégzett kutatásból kiderül: a szülők leginkább azt igényelnék, hogy a gyermekkel kapcsolatos feladatokat megbeszélhessék. A második leggyakoribb igény a médiahasználathoz történő segítségnyújtás, harmadik pedig a szabadidős tevékenységek megszervezésében való segítség, de szintén fontosnak ítélték az otthoni tanulás segítését. Szükség vagy probléma esetén a válaszadók a szülőtársra, testvérre, ritkábban más rokonra számíthattak, a nagyszülőkre a korlátozások miatt átmenetileg nem. Úgy tűnik tehát, hogy a bezártság nem csupán egy családi légtérben megnövekedett időről szólt, hanem közös családi programokra, tevékenységekre is lehetőséget kínált. Mivel kevés az esélye, hogy a két kutatás mintájába ugyanazok a személyek kerültek be, az összehasonlításra vonatkozó kijelentéseket úgy értelmezzük, mint két országos, időben egymást követő, reprezentatív mintán vett kutatás eredményeinek összehasonlítását. Ez alapján elmondható, hogy a járványhelyzetben végzett kutatásban több a közös játékidő, magasabb a közös családi étkezések aránya, gazdagabb a közös szabadidős program, mint a januári kutatás adatsoraiban. A szülők a karanténban többet olvastak gyermekeiknek szépirodalmat és mesét. A közös otthoni tanulásra fordított idő azonban nem lett több, mint az iskolába járás időszakában. Ennek oka az lehet, hogy a korábbi kutatásban kizárólag negyedik osztályos gyermekek szüleit kérdezték, a másodikban nagyobb eséllyel bekerülhettek idősebb gyermekeket nevelők, akik esetében egyébként is jelentősen csökken a szülőkkel való közös tanulás. Az összevetés mellett a járványhelyzet idején készült kutatás olyan kérdéseire is támaszkodhatunk, amelyek konkrétan a változásokra kérdeztek rá. Az egyik ilyen kérdés azt firtatta, vajon különböző tevékenységek gyakoribbá váltak-e a családon belül a veszélyhelyzet kihirdetése óta. Csupán a gyermeket nevelő válaszadók véleményét figyelembe véve elmondható, hogy a családi étkezések számában történt a legjelentősebb elmozdulás, de magas mértékben megnőtt a közös filmnézések gyakorisága is. Minden második gyermeket nevelő válaszadó a házimunka terheinek jobb eloszlásáról számolt be, és lényegesen több alkalommal sütöttek-főztek együtt a családtagok. A válaszadók negyedénél a családi sportolás gyakorisága is növekedett. Az otthon töltött időszakot a gyermekes családok hetven százaléka nagyon jól vagy jól élte meg. A megkérdezettek kétharmada szerint a családi kapcsolataik nem változtak, huszaduk pedig arról nyilatkozott, hogy ezek a kötelékek erősödtek. A KINCS kutatásai alapján elmondható, hogy a családok a normál mindennapokban és veszélyhelyzet idején is a legszűkebb családtagokra számítanak. A családon belüli tevékenységek túlmutatnak a kötelező feladatokon, különösen a karantén ideje alatt növekedett meg a közös játék, olvasás, sportolás ideje. A válaszadók jelentős többségének véleménye szerint a járványhelyzetnek köszönhető összezártság a nehézségek, problémák ellenére sem okozott jelentős fennakadást a családok működésében. A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) megbízott tudományos elnökhelyettese A zöldturizmus léphet a szennyező idegenforgalom helyébe A személyszállító repülőforgalom szinte teljes leállása, a szálláshelyek és vendéglátóhelyek, fürdők és egyéb turisztikai attrakciók kényszerű bezárása mind súlyosan érintik a turizmusipart. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a turizmust sújtó negatív hatások mellett a jelenlegi válság lehetőséget is kínálhat arra, hogy az ezredforduló után már sem környezetileg, sem társadalmilag nem fenntartható tömegturizmus egy sokkal inkább a helyi, belföldi, esetleg régiós turizmusra koncentráló, környezetbarát, mondjuk így: zöldturizmusnak adja át a helyet. A súlyos légzőszervi tüneteket és gyakran halált is eredményező koronavírus-járvány Kínából kitörve előbb Japánban, Koreában, valamint Iránban, majd Olaszország északi részén, illetve a vele szomszédos Ausztriában és Svájcban okozott jelentős mértékű megbetegedéseket. Utóbbi két országban ez a síturizmussal is összefüggésbe hozható, és a hazatérő turisták számos országban indíthatták el a fertőzési láncot. A turizmus és a járványok közt kétirányú a kapcsolat: egyfelől a növekvő turizmus segít a járványok világméretű terjedésében, másfelől a már kialakult járványok drasztikusan lefékezik a turizmust, mivel az emberek nem érzik magukat biztonságban. A turizmus pedig éppen a jó közérzet biztosításáról szól. Mit lehet várni a turizmus átrendeződésétől a járványt követően? Először is valószínű, hogy a nagy távolságokra történő árumozgás és az utazások száma jelentősen csökkenni fog, hiszen senki sem vágyik arra, hogy távoli helyeken egzotikus betegségek támadják meg vagy csak karanténba kerüljön egy, a mostanihoz hasonló helyzetben. Ez nyilvánvalóan a belföldi turizmus felértékelődését eredményezheti, és hogy ez egy átmeneti, pár hónapos vagy tartósabb, többéves tendencia lesz-e, nagyrészt azon múlik, hogy a nemzeti kormányzatok mennyiben támogatják ezt. Hazánkban ez a támogatási szándék megvan, de fontos, hogy meg is maradjon. Célszerű lenne egyes fejlesztéseket felgyorsítani, így például évek óta nem született döntés a - Balatont nem számítva - talán a legkedveltebb térség, Eger és vidéke kiemelt turisztikai desztinációvá nyilvánításáról. Igaz, ebben szerepe van a szakmailag téves előkészítésnek: a térséget Mátra-Bükk-desztinációnak kívánták hívni, holott a legfontosabb hívószó Eger, és a vendégek zöme nem túrázni érkezik Egerbe és a környékére. Ugyancsak központi fejlesztésekre lenne szükség a Tisza-tónál, ahol a jobb part jelentős részének minimális infrastruktúrája sincs, de a Balaton-környéki és borvidéki fejlesztéseket is át lehetne gondolni az új helyzetben. Szerencsés körülmény, hogy a főként hazaiakat vonzó aktív turizmus fejlesztései a közelmúltban átgondolt módon már megkezdődtek. A turizmus az elmúlt évtizedekben a világ egyik legfontosabb gazdasági ágazatává vált, amely ugyanakkor közismerten az egyik leginkább szennyező tevékenység is, nemcsak a távoli desztinációkba való eljutás során, hanem az úti célon belül történő mozgás esetében is. 2000 után a turizmus teljes (áttételes) részesedése a világ GDP-jéből 10-15 százalék körül alakult. A turizmus alapvetően több módon is hozzájárul a globális szennyezéshez, úgymint szén-dioxid-kibocsátás a nemzetközi látogatók hosszú távú, főként repülőgépes utaztatása során; a szállodahajók kiemelkedő mértékű környezetszennyezése; a desztináción belüli mozgásokhoz, elsősorban az utazások és a fogyasztáshoz kapcsolódó szennyezések révén; a turizmust kiszolgáló tevékenységekhez kapcsolódó egyéb szenynyezések (hűtés, fűtés, mesterséges hó ágyúzása stb.). Tetézi a bajt, hogy emiatt gyakran pótolhatatlan világörökségek mennek tönkre helyrehozhatatlanul. A turizmus káros hatásai közt az egyik legfontosabb jelenség az úgynevezett túlturizmus vagy over-tourism jelensége, ami azt jelenti, hogy egyes helyeken a külső látogatók olyan létszámot érnek el és olyan mértékben szennyezik a környezetet, ami már az idegenforgalom fennmaradását veszélyezteti. Erre igen jó példa a világ legmagasabb hegycsúcsa, a Mount Everest elszennyezése, s noha már többször elhatározták, hogy megtisztítják, de azt eddig különböző okok miatt mindig elhalasztották; vagy az olaszországi Velencét ellepő turistatömegek, akik ellen már belépti díjak szedését, illetve a nagy turistahajók kitiltását tervezik. Hasonlóképpen a rövid, pár napos buliturizmus Európán belül a nagyvárosokban (például Budapesten) okozott eddig már sok esetben a helyi lakosoknak elviselhetetlen helyzetet. Ráadásul ezek a turizmusfajták rendszerint sokkal kevesebb gazdasági hasznot hoznak, mint amenynyi kárt okoznak. Amennyiben lehetségessé válik a belföldi turizmus erősítése a hosszú távú nemzetközi utakkal szemben, illetve erősen csökkenteni lehet a turizmus kiváltotta szennyezéseket, akkor a napjainkban egyre nagyobb valószínűséggel megjelenő járványok járulékos hatása nemcsak a turizmusra, hanem az egész emberiségre hosszabb távon akár kedvező is lehet. A szerzők: Árva László közgazdász, az ESSCA Budapest nemzetközi üzleti egyetem professzora; Várhelyi Tamás turisztikai szakértő, az egri Eszterházy Károly Egyetem tanára Árva László-Várhelyi Tamás_______________________________________________________________