Magyar Nemzet, 2020. május (83. évfolyam, 102-126. szám)

2020-05-21 / 118. szám

2020. május 21., csütörtök VÉLEMÉNY 11 Engler Ágnes Családi körben karantén előtt és alatt A járványhelyzet miatti összezártság a nehézségek ellenére sem okozott jelentős fennakadást A világjárvány pillanatok alatt átalakította az em­berek mindennapjait. A családok megszokott éle­te is jelentős fordulatot vett az óvodák, iskolák be­zárásával és az otthoni munkavégzés elterjedésé­vel. A beszűkült mindennapokban jelentősen meg­nőtt az együtt töltött idő mennyisége. Lényeges kérdés, hogy vajon a családi idő ugrásszerű növe­kedése hogyan befolyásolta a családi kapcsolato­kat, a minőségi időtöltést. Erre a kérdésre akkor kaphatnánk pontos választ, ha tisztában lennénk a családi élet működésével hagyományos esetben és veszélyhelyzet idején. Teljes körű adatok hiá­nyában támaszkodhatunk azonban olyan repre­zentatív felmérésekre, amelyek érintik a családon belüli tevékenységeket és kapcsolatokat. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és Csalá­dokért (KINCS) kutatásai közül két vizsgálat ered­ményeit hívhatjuk segítségül a fenti kérdés meg­válaszolására. Az Értékteremtő gyermeknevelés című kutatás adatfelvétele 2020 januárjában zaj­lott, tehát még a világjárványt megelőző életvitel­be nyújt betekintést. Az országos kutatás kérdő­íveit negyedik osztályos gyermekek szülei, össze­sen 1156 fő töltötte ki. A válaszadók összetétele regionalitás, a lakóhely településtípusa és a szo­ciális helyzet szerint reprezentálja a negyedik év­folyamos tanulói populációt. A kutatás egyebek között a közösen végzett te­vékenységeket mérte fel. Hagyományos körülmé­nyek között a családtagok a legtöbb időt hétvé­genként töltik együtt, jellemzően a szülők, test­vérek, illetve nagyszülők társaságában. A gyer­mek hétvégi önállóan végzett elfoglaltsága kö­zül a (nem elektronikus eszközzel végzett) játék a leggyakoribb időtöltés, tevékenység, amely át­lagosan 2,7 órát tesz ki. Telefonon, tableten és egyéb eszközön 2,1 órát játszanak, önálló tanu­lással és sportolással egyaránt két órát töltenek. A családokon belüli beszélgetések témája leg­nagyobb részt az iskolai történések körül forog, a szülők 86 százaléka napi szinten, további tíz szá­zalék hetente többször kérdezi erről gyermekét. A világ dolgairól, az élet értelméről vagy hitbeli kérdésekről már kevesebb szó esik, az otthonok húsz-harminc százalékában szóba sem kerülnek ezek a témák. A válaszadók hatvan százaléka kér­dez rá gyakorta arra, mit olvasott, látott gyermeke az interneten. A beszélgetésekhez is alkalmat kí­náló családi étkezések minden második megkér­dezett otthonában napi szinten valósulnak meg, további harminc százaléknál pedig hetente több­ször. Az otthoni, közös tanulás esetében ugyan­ezzel az aránnyal találkozunk, a szülők fele tanul rendszeresen gyermekével. A mese, a szépiroda­lom vagy az ismeretterjesztő művek közös olva­sása minden ötödik válaszadó otthonában napi szintű tevékenység, minden harmadiknál pedig gyakorinak mondható időtöltés. A kutatás során rákérdeztek arra, milyen támo­gatást tartanának szükségesnek a szülők gyerme­keik nevelésében. Leginkább a gyermek biztonsá­gos és értelmes médiahasználatának biztosítása­ Minden második gyermeket nevelő válaszadó a házimunka terheinek jobb eloszlásáról számolt be, és lé­nyegesen több alkalommal sütöt­­tek-főztek együtt a családtagok. A válaszadók negyedénél a családi sportolás gyakorisága is növekedett. Az otthon töltött időszakot a gyer­mekes családok hetven százaléka nagyon jól vagysát élte meg. A meg­kérdezettek kétharmada szerint a családi kapcsolataik nem változtak, huszaduk pedig arról nyilatkozott, hogy ezek a kötelékek erősödtek­hez kérnek segítséget a szülők, ezt a válaszadók harmada gyakran, további harmada ritkábban, de mindenképpen igényelné. Hasonló arányban szeretnék a pedagógusokkal gyakrabban meg­beszélni a gyerekekkel kapcsolatos tapasztalato­kat. A szülők csaknem hatvan százaléka élne az­zal a lehetőséggel, hogy az otthoni tanulásban, a házi feladat ellenőrzésében és a gyakorlásban kül­ső segítséget kapjanak. A válaszadók fele örülne, ha a szabadidős tevékenységek biztosításában tá­mogatást kapna. A megkérdezett szülők döntő többsége (nyolc­van százalék felett) leginkább a másik szülőre szá­míthat abban az esetben, ha nem tudnak a gyer­mekre vigyázni vagy vele foglalkozni. Kéthar­maduk fordul ilyen esetben az anyai nagyszülő­höz, az apai nagyszülőhöz pedig csaknem hat­van százalékuk. A nagyobb testvérek is gyakran segítenek, távolabbi rokonok ritkábban. Baráto­kat vagy szomszédokat jóval kevesebben mozgó­sítanak, fizetett segítséget pedig igen kevesen és ők is ritkán keresnek. A kutatás eredményeiből kitűnik, hogy a csa­ládok odafigyelve, felelősségteljesen nevelik gyer­mekeiket, és leginkább szűk családtagjaikra tá­maszkodnak. A KINCS másik kutatása 2020 áp­rilisában zajlott, ezer fő telefonos lekérdezésével, A koronavírus családokra gyakorolt hatása cím­mel. A minta nemre, életkorra, iskolai végzett­ségre és településtípusra volt reprezentatív. A fel­mérés leginkább arra volt kíváncsi, hogyan ala­kul az otthoni munkavégzés és tanulás, hogyan reagálnak a családok a járványhelyzetre, milyen kérdések foglalkoztatják őket. A járványhelyzet idején a családok 46 száza­lékában volt mindennapos gyakorlat az iskolai ügyek átbeszélése, további 18 százalékban pedig gyakori szokás. A szülők negyven százaléka na­ponta, további 15 százaléka hetente többször ta­nult együtt gyermekével. A szülők szűk harmada olvasott mesét naponta, huszaduk hetente több­ször. A világ dolgai vagy lelki kérdések a családok csaknem negyven százalékánál került szóba, az internetes tapasztalatok pedig kevesebb mint fe­lében. A napi családi étkezések aránya 56 száza­lék, hetente többször 18 százalékuk ült le közö­sen az asztalhoz. Napi szinten a szülők mintegy fele játszott együtt gyermekével, harmaduk pedig szabadidős programot szervezett nekik. Az áprilisban elvégzett kutatásból kiderül: a szülők leginkább azt igényelnék, hogy a gyermek­kel kapcsolatos feladatokat megbeszélhessék. A második leggyakoribb igény a médiahasználathoz történő segítségnyújtás, harmadik pedig a sza­badidős tevékenységek megszervezésében való segítség, de szintén fontosnak ítélték az otthoni tanulás segítését. Szükség vagy probléma esetén a válaszadók a szülőtársra, testvérre, ritkábban más rokonra számíthattak, a nagyszülőkre a kor­látozások miatt átmenetileg nem. Úgy tűnik tehát, hogy a bezártság nem csupán egy családi légtérben megnövekedett időről szólt, hanem közös családi programokra, tevékenysé­gekre is lehetőséget kínált. Mivel kevés az esélye, hogy a két kutatás mintájába ugyanazok a szemé­lyek kerültek be, az összehasonlításra vonatkozó kijelentéseket úgy értelmezzük, mint két orszá­gos, időben egymást követő, reprezentatív min­tán vett kutatás eredményeinek összehasonlítását. Ez alapján elmondható, hogy a járványhely­zetben végzett kutatásban több a közös játékidő, magasabb a közös családi étkezések aránya, gaz­dagabb a közös szabadidős program, mint a ja­nuári kutatás adatsoraiban. A szülők a karantén­ban többet olvastak gyermekeiknek szépirodal­mat és mesét. A közös otthoni tanulásra fordí­tott idő azonban nem lett több, mint az iskolá­ba járás időszakában. Ennek oka az lehet, hogy a korábbi kutatásban kizárólag negyedik osztályos gyermekek szüleit kérdezték, a másodikban na­gyobb eséllyel bekerülhettek idősebb gyermeke­ket nevelők, akik esetében egyébként is jelentősen csökken a szülőkkel való közös tanulás. Az összevetés mellett a járványhelyzet idején készült kutatás olyan kérdéseire is támaszkod­hatunk, amelyek konkrétan a változásokra kér­deztek rá. Az egyik ilyen kérdés azt firtatta, vajon különböző tevékenységek gyakoribbá váltak-e a családon belül a veszélyhelyzet kihirdetése óta. Csupán a gyermeket nevelő válaszadók vélemé­nyét figyelembe véve elmondható, hogy a csalá­di étkezések számában történt a legjelentősebb elmozdulás, de magas mértékben megnőtt a kö­zös filmnézések gyakorisága is. Minden második gyermeket nevelő válaszadó a házimunka terhei­nek jobb eloszlásáról számolt be, és lényegesen több alkalommal sütöttek-főztek együtt a család­tagok. A válaszadók negyedénél a családi spor­tolás gyakorisága is növekedett. Az otthon töl­tött időszakot a gyermekes családok hetven szá­zaléka nagyon jól vagy jól élte meg. A megkérde­zettek kétharmada szerint a családi kapcsolataik nem változtak, huszaduk pedig arról nyilatkozott, hogy ezek a kötelékek erősödtek. A KINCS kutatásai alapján elmondható, hogy a családok a normál mindennapokban és veszély­­helyzet idején is a legszűkebb családtagokra szá­mítanak. A családon belüli tevékenységek túlmu­tatnak a kötelező feladatokon, különösen a karan­tén ideje alatt növekedett meg a közös játék, olva­sás, sportolás ideje. A válaszadók jelentős többsé­gének véleménye szerint a járványhelyzetnek kö­szönhető összezártság a nehézségek, problémák ellenére sem okozott jelentős fennakadást a csa­ládok működésében. A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) megbízott tudományos elnökhelyettese A zöldturizmus léphet a szennyező idegenforgalom helyébe A személyszállító repülőforgalom szinte teljes leállása, a szál­láshelyek és vendéglátóhelyek, fürdők és egyéb turisztikai att­rakciók kényszerű bezárása mind súlyosan érintik a turizmus­ipart. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a turizmust sújtó ne­gatív hatások mellett a jelenlegi válság lehetőséget is kínálhat arra, hogy az ezredforduló után már sem környezetileg, sem társadalmilag nem fenntartható tömegturizmus egy sokkal in­kább a helyi, belföldi, esetleg régiós turizmusra koncentráló, környezetbarát, mondjuk így: zöldturizmusnak adja át a helyet. A súlyos légzőszervi tüneteket és gyakran halált is eredmé­nyező koronavírus-járvány Kínából kitörve előbb Japánban, Koreában, valamint Iránban, majd Olaszország északi részén, illetve a vele szomszédos Ausztriában és Svájcban okozott je­lentős mértékű megbetegedéseket. Utóbbi két országban ez a síturizmussal is összefüggésbe hozható, és a hazatérő turisták számos országban indíthatták el a fertőzési láncot. A turizmus és a járványok közt kétirányú a kapcsolat: egyfe­lől a növekvő turizmus segít a járványok világméretű terjedésé­ben, másfelől a már kialakult járványok drasztikusan lefékezik a turizmust, mivel az emberek nem érzik magukat biztonság­ban. A turizmus pedig éppen a jó közérzet biztosításáról szól. Mit lehet várni a turizmus átrendeződésétől a járványt kö­vetően? Először is valószínű, hogy a nagy távolságokra törté­nő árumozgás és az utazások száma jelentősen csökkenni fog, hiszen senki sem vágyik arra, hogy távoli helyeken egzotikus betegségek támadják meg vagy csak karanténba kerüljön egy, a mostanihoz hasonló helyzetben. Ez nyilvánvalóan a belföldi turizmus felértékelődését eredményezheti, és hogy ez egy át­meneti, pár hónapos vagy tartósabb, többéves tendencia lesz-e, nagyrészt azon múlik, hogy a nemzeti kormányzatok mennyi­ben támogatják ezt. Hazánkban ez a támogatási szándék megvan, de fontos, hogy meg is maradjon. Célszerű lenne egyes fejlesztéseket felgyor­sítani, így például évek óta nem született döntés a - Balatont nem számítva - talán a legkedveltebb térség, Eger és vidéke kiemelt turisztikai desztinációvá nyilvánításáról. Igaz, ebben szerepe van a szakmailag téves előkészítésnek: a térséget Mát­­ra-Bükk-desztinációnak kívánták hívni, holott a legfontosabb hívószó Eger, és a vendégek zöme nem túrázni érkezik Egerbe és a környékére. Ugyancsak központi fejlesztésekre lenne szük­ség a Tisza-tónál, ahol a jobb part jelentős részének minimális infrastruktúrája sincs, de a Balaton-környéki és borvidéki fej­lesztéseket is át lehetne gondolni az új helyzetben. Szerencsés körülmény, hogy a főként hazaiakat vonzó aktív turizmus fej­lesztései a közelmúltban átgondolt módon már megkezdődtek. A turizmus az elmúlt évtizedekben a világ egyik legfonto­sabb gazdasági ágazatává vált, amely ugyanakkor közismerten az egyik leginkább szennyező tevékenység is, nemcsak a távoli desztinációkba való eljutás során, hanem az úti célon belül tör­ténő mozgás esetében is. 2000 után a turizmus teljes (áttéte­les) részesedése a világ GDP-jéből 10-15 százalék körül alakult. A turizmus alapvetően több módon is hozzájárul a globá­lis szennyezéshez, úgymint szén-dioxid-kibocsátás a nemzet­közi látogatók hosszú távú, főként repülőgépes utaztatása so­rán; a szállodahajók kiemelkedő mértékű környezetszennye­zése; a desztináción belüli mozgásokhoz, elsősorban az utazá­sok és a fogyasztáshoz kapcsolódó szennyezések révén; a tu­rizmust kiszolgáló tevékenységekhez kapcsolódó egyéb szeny­nyezések (hűtés, fűtés, mesterséges hó ágyúzása stb.). Tetézi a bajt, hogy emiatt gyakran pótolhatatlan világörökségek men­nek tönkre helyrehozhatatlanul. A turizmus káros hatásai közt az egyik legfontosabb jelen­ség az úgynevezett túlturizmus vagy over-tourism jelensége, ami azt jelenti, hogy egyes helyeken a külső látogatók olyan lét­számot érnek el és olyan mértékben szennyezik a környezetet, ami már az idegenforgalom fennmaradását veszélyezteti. Erre igen jó példa a világ legmagasabb hegycsúcsa, a Mount Everest elszennyezése, s noha már többször elhatározták, hogy meg­tisztítják, de azt eddig különböző okok miatt mindig elhalasz­tották; vagy az olaszországi Velencét ellepő turistatömegek, akik ellen már belépti díjak szedését, illetve a nagy turistaha­jók kitiltását tervezik. Hasonlóképpen a rövid, pár napos buli­turizmus Európán belül a nagyvárosokban (például Budapes­ten) okozott eddig már sok esetben a helyi lakosoknak elvisel­hetetlen helyzetet. Ráadásul ezek a turizmusfajták rendsze­rint sokkal kevesebb gazdasági hasznot hoznak, mint ameny­­nyi kárt okoznak. Amennyiben lehetségessé válik a belföldi turizmus erősíté­se a hosszú távú nemzetközi utakkal szemben, illetve erősen csökkenteni lehet a turizmus kiváltotta szennyezéseket, akkor a napjainkban egyre nagyobb valószínűséggel megjelenő járvá­nyok járulékos hatása nemcsak a turizmusra, hanem az egész emberiségre hosszabb távon akár kedvező is lehet. A szerzők: Árva László közgazdász, az ESSCA Budapest nemzetközi üzleti egyetem professzora; Várhelyi Tamás turisztikai szakértő, az egri Eszterházy Károly Egyetem tanára Árva László-Várhelyi Tamás_______________________________________________________________

Next