Magyar Nemzet, 2020. december (83. évfolyam, 281-305. szám)

2020-12-01 / 281. szám

2020. december 1., kedd BELFÖLD 3 Martin Schulz újra hazánkat támadja Orbán Viktor: Az örökölt nyugati versenyelőny csökken Önuralmat kér Orbán Viktor Martin Schulztól, a német szociál­demokrata párt volt elnökétől és annak elvbarátaitól. A baloldali politikus antiszemitizmussal, a sajtószabadság korlátozásával és haszonleséssel vádolta Magyarországot. A magyar miniszterelnök szerint Schulz mostani kijelentései és a magyar migrációs politikát támadó korábbi nyilatkozatai összefüggnek. Orbán Viktor arra is felhívta a figyelmet, hogy az Európai Unió gazdagabb államai, élü­kön Németországgal, évente körülbelül hatmilliárd eurót visznek el Magyarországról különböző jogcímeken. Munkatársunktól „Nincs igaza, mert állításával ellentét­ben a magyar sajtó szabadabb és sok­színűbb, mint a német. Antiszemi­tizmus-ügyben pedig elképzelhetet­len Magyarországon az, ami Német­országban ma is megtörténhet, zsidó személyek nyílt zaklatása és bántal­mazása” - közölte Orbán Viktor mi­niszterelnök tegnap a német szociál­demokrata (SPD) párt volt elnökének címzett válaszában. Hozzátette: Mar­tin Schulz éveken át támadta Magyar­­országot, mert megvédi a határait és nem fogad be bevándorlókat. „Pedig a két dolog közötti összefüggés nyilván­való” - jegyezte meg. Orbán Viktor az MTI-hez eljuttatott levélben arra rea­gált, hogy Martin Schulz a Deutsch­landfunk rádióban a sajtó elnyomá­sával, antiszemitizmussal és haszon­leséssel vádolta Magyarországot. A kormányfő szerint Martin Schulz legnagyobb lódítása az uniós pénzala­pokra vonatkozik. „Schulz és sok más német is úgy tesz, mintha ők pénzt adnának a szegényebb országoknak, és nettó befizetők lennének. Pedig ép­pen fordítva igaz: ők az egységes piac­nak nevezett európai gazdasági rend­szer nettó haszonélvezői. Az egysé­ges piacon megtermelt profitjuk egy részét adják vissza a többi tagállam­nak az Európai Unió költségvetésén keresztül, aminek nagyobbik része is­mét náluk szokott kikötni” - közöl­te, hozzátéve: ez az európai gazdasá­gi erőviszonyok realitása, és nekünk ezzel kell együtt élni. Orbán Viktor szerint „súlyos hipokrácia, ha egyes német politikusok azt várják tőlünk, hogy ezért még hálásak is legyünk”. Kifejtette: Magyarország esetében az Európai Unió gazdagabb államai, élü­kön Németországgal, évente körülbelül hatmilliárd eurót visznek el különböző jogcímeken. „Eközben Magyarország az unió költségvetéséből körülbelül évi négymilliárd eurót kap” - fűzte hoz­zá, majd úgy fogalmazott: „A helyzet világos. Németországnak nem pénzé­be kerül Magyarország uniós tagsága, hanem Németország pénzt keres raj­tunk.” Orbán Viktor szerint ez a német fölény nem a németek nagyobb szor­galmának vagy tudásának köszönhető. „Egyszerűen azért van így, mert Ma­gyarország szovjet megszállás alatt élt, Németországnak pedig csak a harma­da. Nyugat-Németország 45 évig tőkét halmozhatott fel, mialatt bennünket a szovjet kommunisták folyamatosan kifosztottak” - írta. A magyar miniszterelnök hangsú­lyozta: az örökölt nyugati versenyelőny csökken, mert Közép-Európa felzárkó­zik, és a 2020-as évek végére - részben az Európai Unió konvergenciapolitiká­jának köszönhetően - beáll az egyen­lő versenyhelyzet. „Addig is több ön­uralmat kérünk Schulz úrtól és elv­barátaitól” - tette hozzá. í .k­ ;•­­ V Y ,i w, Az SPD volt elnöke elnyomással, antiszemitizmussal és haszonleséssel vádolja Magyarországot Fotó: Európai Parlament Budapest és Varsó távol maradt az Európai Parlament vitájától Judi Tamara (Brüsszel) Tegnap lapzártánk után ért véget az Európai Parlament sokadik magyar té­májú vitája: az állampolgári jogi (LIBE) bizottság képviselői ezúttal is a Ma­gyarországgal és Lengyelországgal szembeni hetes cikkely szerinti eljá­rásokat vitatták meg. Az Európai Bi­zottságot Didier Reynders igazságügyi biztos képviselte, és a tanács német el­nökségének nevében is delegáltak sze­replőt az egyeztetésre. Noha a magyar és a lengyel kormány képviselői is meghívást kaptak, Buda­pest és Varsó ezúttal is összezárt: a kor­mányok képviselői nem vettek részt a szakbizottsági ülésen. A magyar eset­ben erről a hazai EU-nagykövet értesí­tette a LIBE elnökét. Kormányzati for­rások mindezt lapunknak úgy magya­rázták, a magyar álláspont gyakorlati­lag évek óta következetes és ismert: ha­zánk szerint az Európai Parlamentnek egyszerűen nincs beleszólása a jelenleg az uniós tanács előtt zajló folyamatba. Egy másik szempont, hogy a költség­­vetési vétók ügyében jelenleg is diplo­máciai alkufolyamat zajlik a háttérben. (A kormányok távolmaradása persze nem zárta ki, hogy magyar és a lengyel európai parlamenti képviselők felszó­laljanak a vitában - a szerk.) Az ülésen Didier Reynders - a ma­gyarok és a lengyelek által sokat kritizált - éves jogállamisági jelentések alapján értékelte az országokat, illetve ezúttal már a magyarországi és lengyelországi LMBTQ-jogok is témául szolgáltak. Itt már Helena Dalli egyenlőségért fele­lős biztos képviselte a biztosi testüle­tet. Lapunk is beszámolt róla: a máltai baloldali politikusnő nemrég a brüsz­­szeli Politicónak fejezte ki reményét, miszerint hamarosan az LMBTQ-jo­gok tiszteletét is az uniós támogatások lehívhatóságának a feltételévé teszik. A hazánk elleni jogállamisági eljá­rás margóján indult perben az Európai Unió Bírósága egyébként ezen a héten teszi közzé a főtanácsnoki indítványt. Ismert, Magyarország amiatt fordult még 2018-ban a bírói fórumhoz, mert a Sargentini-jelentés megszavazásakor - így a hetes cikkely aktiválásakor - az EP a saját eljárási szabályzata ellen is véthetett. A HELYZET Virtuális megkövezés Hitler-bajuszt nem nehéz rajzolni. Egy kis négyzet az egész. Rá is lehet festeni valakinek az arcára, olyasvalakiére, akit morálisan tönkretenni, hitelteleníteni akarunk. Nem nehéz, de súlyos erkölcsi ítélet egy ilyen kis négyzetecske - nem játék. Csodálkozunk, hogy éppen a hazai emlékezetpolitika iránt rendkívül érzékeny Magyar Narancs ábrázolta Hitler-bajusszal Orbán Viktor miniszterelnököt a címlapján? Ugyanaz a Magyar Narancs, amely rendkívül felháborodva, történelemhamisítást és kígyót-békát kiáltva szidta a kormányt a Szabadság téri német megszállás áldozatainak emlékműve körüli vitákban, holokausztrelativizálásról meg egyébről beszélve? És most Demeter Szilárd lemondását követelik, akárcsak az egész balliberális brancs. Hogy lehet ezt a kettőt egyszerre? Ennyire érzékenynek lenni és ennyire politikai alapon hitlerezni, nácizni? Nem, az ellenzéknek Hitlert még dicsérni is szabad. Ebben az évben László Imre, a XI. kerület DK-s polgármestere azt mondta egy önkormányzati ülésen, hogy Hitlert megérdemelten választotta az év emberének 1938-ban a Time magazin. Ő a mai napig ott feszít a polgármesteri székében. És ha már polgármesterek:­­ Wass Albert egy náci - ezt Karácsony Gergely mondta legelső főpolgármesteri interjújában. És nem­csak ő dobálózik ezzel a szóval kénye-kedve szerint, a világ min­den balliberálisa rögtön ezt szajkózza mindenre, ami nem tetszik neki. Karácsony Gergelytől azt is tudjuk, hogy a következő mondat nem antiszemita: „Felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a ma­gyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”. Ezt Gyöngyösi Márton, a Jobbik országgyűlési képviselője mondta. A rendkívül kínos mondat után Gyöngyösi Márton rögtön lemondott. Vagy rosszul emlékszem? Bizonyára rosszul, utána a párt frakcióvezetője is volt, ma pedig ott ül az Európai Parlamentben, és néha Cseh Katalin momentu­­mos EP-képviselővel ad közös interjút. Ennek ellenére Karácsony Gergely még kampányolt is a szerencsi reneszánsz embernek, bi­zonyos Bíró László közös ellenzéki képviselőjelöltnek, aki csak ak­kor kért bocsánatot az izraeli turistákat „tetűcsúszdásozó” írásáért, amikor lelepleződött. A náci bélyeget könnyen osztják, szinte zsigerből rávágják bárkire, akit hitelteleníteni akarnak. Ellenben ha egy jobboldali szerző teszi ugyan­ezt - mármint például Soros Györgyöt nácizza egy publicisztikában­­, az megbocsáthatatlan bűnt, ízléstelen, érzéketlen dolgot művel. Már bocsánat, de ők ilyenkor mit művelnek? A folyamatos nácizással nem sértik az áldozatok emlékét? Hogy szerencsés párhuzam volt­­e vagy sem, az kiderül abból, hogy Demeter Szilárd rögtön törölte az írását, ezzel ítéletet nyilvánítva róla. Ahhoz képest, hogy ez egy visszavont (!) publicisztika volt, elképesztő, hogy a körülötte lévő polémia milyen gyorsan átfordult karaktergyilkossági kísérletbe. Demeter Szilárd író, múzeumigazgató, nem pedig választott politi­kus. Nem várt napokig, hogy lássa, hogyan alakulnak a dolgok, hátha az ő javára billen a mérleg nyelve, lehet, majd elfelejtik, rugóznak rajta egy-két napot, és ha erősödik a nyomás, akkor végre elszánja magát a visszavonásra, és a többi. Ha a náci párhuzam akaratlanul is sértheti az áldozatok emlékét, akkor az ellenzék, a balliberálisok mikor hagyják abba a nácizást? PATAKI TAMÁS TOLLHEGYEN Pilhál György Vittek huszonhat vármegyét Románia ma nemzeti ünnepét tartja. 1918. december 1-jén mondta ki Gyulafehérvárra összehívott nemzetgyűlésük, hogy Erdély, a Par­tium és a Bánság (26 történelmi vármegyénk a hatvannégyből) ettől kezdve Románia része. (Hinnéd-e, hogy a kiszakított 103 ezer négyzet­­kilométer nagyobb, mint a megmaradt, csonka haza?) Odaát a Nagy Egyesülés napja örömünnep - nekünk szomorú mementó, el nem múló fájdalom. Természetesen a magyarlakta területeken is kötelező ünne­pelni, a románság próbára teszi a megfosztott anyaország érzékenysé­gét. Nem vitás, örömüket lelik benne: fájjon még jobban édes Erdély... Persze nem minden magyarnak fáj... Gróf Károlyi Mihálynak biz­tosan nem fájt anno, hiszen kormánya ingyen bocsátott vasúti szerel­vényeket a bevonuló román hivatalosságok rendelkezésére. De a bu­dapesti Kempinski Hotelben 2002. december elsején, Adrian Nastase fogadásán megjelent magyar politikusoknak sem nagyon fájhatott - Medgyessy Péter miniszterelnök, Göncz Árpád exállamfő és MSZP- s, SZDSZ-es sleppjük derűsen koccintgatott a román kormányfővel. Abban a bizonyos memorandumban román ígéretek is szerepel­tek: teljes nemzeti szabadság az együtt lakó népek számára; egyen­lő jog és teljes autonómia a megduzzadt ország összes felekezetének; korlátlan sajtó­, gyülekezési és egyesülési jog, miegyéb... ígéret ma­radt szinte mind. Azért szép emlék is köt minket december elsejéhez. 1800-ban ezen a napon születik a költő, aki majd Szózatba fogja önteni a máig élte­tő magyar reményt: „Még jőni kell, még jőni fog/ Egy jobb kor, mely után /Buzgó imádság epedez /Százezrek njakán.”Higgyünk Vörös­marty Mihálynak!

Next