Magyar Nőorvosok Lapja, 1961 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1961-01-01 / 1. szám
MAGYAR NŐORVOSOK LAPJA MEGJELENIK KÉTHAVONTA 1961. JANUÁR 11. SZÁM .----------- ---------------- Budapest Fővárosi Tanács V . egészségügyi osztályának közleménye A méhnyakrák megelőzés továbbfejlesztése írta : HARGITAY—RECHT DÉNES dr. A rákgyógyítás tapasztalatai a korai diagnózis felállításának, a kezdő stádiumok felfedezésének fontosságát szögezték le. Az egyre javuló diagnosztikus eljárások azonban ezen túlmenően már a rákot megelőző elváltozások felismerésére is törekednek. A diagnosztikában a kolposkópia az az eljárás, mely a portro hámjának helybéli megfigyelésével számos olyan elváltozást írt le, mely kóros hámnak minősíthető. Ezek egyik-másikából rák kialakulása volt megfigyelhető. A diagnosztika ily mérvű előhaladása miatt tehát ma már a rákgyógyítás nemcsak a korai stádiumok felismerését, hanem a rákot megelőző elváltozások felfedezését is célul tűzi ki. Ezen a vonalon továbbhaladva kézenfekvő a törekvés a „kóros hám”nak — mint a rákot megelőző elváltozásnak — az elkerülése. Az irodalmi adatok (és a saját anyagunk) áttekintése után bizonyítottnak vehető az a tény, hogy minél több helyi inger, sérülés éri a portrohámját, tehát minél több regeneratióra serkentő inger jelentkezik, annál nagyobb százalékban fordul elő kóros szövetelem. (Életkor, szülések, sérülések műtéti beavatkozások, hormonális zavarok, gyulladások stb. szerepe.) Vagyis másképpen fogalmazva : minél nagyobb terjedelemben, s minél hosszabb időn át volt helyidegen szövetelem a portion (hengerhám, vérbőség), annál gyakrabban található regeneratio során kóros laphám. A felsorolt ingerek között a gestatiós folyamatok s a velük járó sérülések azok, melyek — természetszerűleg — a legtöbb nőt érik. Vetéléskor, szüléskor elkerülhetetlenül keletkező méhszáj berepedések a kötőszövetnek és a hámszövetnek olyan mértékű regenerációs tevékenységét indítják meg, melyeknek során — nem kizárhatóan egyéb ingerek közbejöttével — kóros hám keletkezhetik. Ebből a tényből adódott a nővédelemnek (a tágabb értelemben vett anyavédelemnek) az a törekvése, hogy egyre kevesebb nő éljen cervixsérüléssel. Mivel a gyermekágyi vizsgálatokat nagy részben a terhesgondozó intézetek végzik, érthető, hogy e probléma itt jelentkezett — már csak számszerűleg is — a legfeltűnőbb módon. Mióta minimálisra zsugorodott a gyermekágyi láz réme, azóta a szülések s idősebb vetélések utáni hüvelyi beavatkozások elvesztették veszélyességüket. Magyarországon 1934-ben 0,25%, 1958-ban 0,049% volt a szülés utáni anyai mortalitás. Az összhalálozás közel kétharmada 1934-ben bevallottan vagy elkendőzve sepsis volt, ma már ez alig pár százék. ff \ Ю \\ ] Magyar Nőorvosok Lapjai