Magyar Nőorvosok Lapja, 1961 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Izoláltan a főváros egy-két szülőintézete már régebben végezte a szülések (esetleg csak az elsőszülések) utáni hüvelyi feltárást és a cervixrepedések elvarrását akkor is, ha azok vérzést nem is okoztak. Ez az eljárás azonban egyetemesen, kötelezően csak a Fővárosi Terhesgondozó Intézet javaslatára 1959. február havában rendeltetett el. Az intézkedés a következő : 1. Minden budapesti szülőintézet szülést vezető orvosa köteles a szülés (idősebb vetélés) után a hüvelyt feltárva a méhszáját látótérbe hozni és a varrást igénylő friss sérüléseket egyesíteni. A feltáráshoz szükséges kellő méretű lapocokat, fogókat az intézetek, amennyiben ilyenekkel még nem rendelkeznek, kötelesek beszerezni. 2. A szakrendelések (szülészet-nőgyógyászat) minden új beteget — ha szükséges kolposkopos vizsgálat közbeiktatásával — cervix plastika szempontjából is bíráljanak el, s ha indikált, gondoskodjanak a műtét elvégzéséről. A rendelet hatálybalépése óta figyeljük a rendelkezésünkre álló anyagot cervixrepedések szempontjából. Ez az anyag egyelőre számszerűleg kicsi —tehát statisztikus értékelésre alkalmatlan —, de mégis olyan jelenségeket tár fel, melyeket nem szabad elhallgatnunk, ha azt akarjuk, hogy a rendelkezést életrehívó szándék mielőbb, s lehetőleg maradéktalanul érvényesüljön. Az anyagból megállapítható tények: 1. Az anamnézisekből itt-ott az a gyanú merül fel, hogy vannak intézetek, ahol nem hajtják végre, vagy nem hajtják végre maradéktalanul a rendelkezést. Tehát nem tárnak fel mindenkit válogatás nélkül. Talán csak primiparát, talán csak vérzés esetén, talán csak, ha van kellő asszistens, megfelelő műszer, illetve ráérő idő stb. 2. Több helyen elvarrásra nem tartják érdemesnek a szerintünk már arra érdemes mély repedéseket. 3. Megesik, hogy a méhszájrepedést utánzó prolabált, „szétfoszlott” muccsát varrják, s ez kellő visszahúzódás hiányában beékelődik a méhszájba, s csillagalakúan repedt méhszájat mutat az ellenőrzéskor. Ebben a kérdésben állást kellene foglalni. Talán a varrott mucosa nem is tud visszahúzódni, s ilyenkor egyenesen káros ölteni. Talán ilyenkor el kellene távolítani a felrostozódott nyálkahártyát. ,,Langenbeck”-műtétet kellene végezni (?). A nőgyógyászati vizsgálaton megjelenő ilyen betegeket pedig esetleg konizálásra kellene küldeni. Ha valahol, akkor itt lehet javallt a duzzadt mukosa kónusz alakú eltávolítása. 4. Előfordul, hogy elvarrják a repedéseket, de az eddigi gyakorlatnak megfelelően „vérzéscsillapító” s nem sebszélegyeztető öltésekkel. Ilyenkor hámborítás kerül hámra. Természetszerűleg az öltések kihullása (szedése) után a repedés tátongóvá válik. Az eljárás talán az lenne, hogy a repedés sarkában nagy alappal feltett, átöltő, vérzéscsillapító öltés után a többi „egyeztető” öltés legyen s lehetőleg az egész varrás menete ne alulról felfelé, hanem felülről lefelé történjék. 5. Tapasztaljuk néha, hogy a rendelőintézetek nőgyógyászati rendelései nem mérlegelik kellő alapossággal a cervixrekonstrukció szükségességét. Pl. számos esetben küldik „meddőségi” kezelésre a csaknem boltozatig repedt porziójú nőket. 6. Többnyire kolposkopos, ill. cytológiai vizsgálat nélkül végzik a cervixplasztikát. Sokszor Sturmdorf szerint. Holott ez a műtét két szempontból is elvetendő. Először a laphámot befordítja a canalisba s így eltünteti a további megfigyelés elől. Másodszor, mert a fonalak bevágása párnaszerűen duzzadt dudorokra osztja a portrót, tehát egyáltalában nem „rekonstruál”. Ezek az észrevételek tehetők a Terhespathológiai és a Meddőségi Ambulantia rendelésén jelentkezett nők leleteinek átvizsgálása közben. Összege-