Magyar Nőorvosok Lapja, 1995 (58. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 3. szám - ORVOSTÖRTÉNET - Szabó András - Veszelovszky Iván: A méheltávolítás történetéről
220 Középkor Abubcasis (kb. 936-1013) Cordovából származó híres arab sebész „Al-Trasrif’című művében szülészeti és nőgyógyászati műtéttannal is foglalkozott. A nőgyógyászati vizsgálathoz csavaros szerkezetű hüvelytükröt szerkesztett, kisebb hüvelyi műtéteket is végzett (polypeltávolítás, kauterizálás tüzes vassal). Állítólag operálta a méh daganatait, amely kauterizálásból vagy abrasióból állhatott. Tőle származik a méhen kívüli (hasűri) terhesség első leírása. Guiliemo de Saliceto (1210-1280), a bolognai egyetem tanára „Cyrurgia” című munkájában a méhrákra vonatkozóan a következő - részben ma is érvényes - megállapítást tette: „csak akkor volna gyógyítható, ha az egész méh eltávolítható lenne; minthogy ez lehetetlenség, a rákos daganat letakarításával sem érhetünk el eredményt.” [3] A középkorban igen nagy problémát okozott a gyakori uterus prolapsus. Marcus Ganetaria (megh. 1496) páduai tanár „De curis aegritudinum particularium” című művében említi, hogy eltávolítottak egy gangraenás méhet, melynek tanúja volt [1, 3, 4, 5]. Ismeretes egy 1465-ből fennmaradt török kézirat, a Charaf Ed-Din, melynek egyik illusztrációján egy arab bába látható, amint a prolabált uterus redukcióját (?) végzi [5]. Jacopo Berengario da Carpi (1470-1530), a sebészet professzora Bolognában, 1521-ben megjelent „Commentaria cum amplissimis additionibus super anatómiam Mundini” című könyvében példákat említ a szerencsés kimenetelű uterus exstirpatiora (6). Ambroise Paré (1510-1590) „De la génération de l’homme” című művének 40. és 41. fejezetében foglalkozik a méh előesésével. Itt említi, hogy ha más mód a segítségre nincs, az uterus exstirpatio elvégezhető az élet feltétlen veszélyeztetése nélkül, és utal hangéra, aki eltávolította egy asszony uterusát Bolognában. Ez az adata azonban téves. Johhanes Lange (1485-1565) heidelbergi professzor mondja el leveleiben (Epistolarum medicinalium volumen, Hannoverae 1605), hogy bolognai tartózkodása alatt 1520-ban csupán asszisztált a Carpi által végzett műtéthez. Ugyanakkor Berengario da Carpi saját elbeszélése szerint ezt a műtétet unokaöccse, Damian végezte, bár maga is végzett ilyen műtétet 1507-ben. Azt is megemlíti, hogy az 1520-ban operált páciense később szabályosan menstruált, tehát minden valószínűség szerint nem az uterust, hanem egy megszületőben levő myomagócot távolított el. Ez a történet példaértékű is lehet az ókori és középkori szerzők leírásainak értelmezéseihez. Páré még említést tesz egy saját maga által végzett méheltávolításról. A beteg három hónap múlva pleuritisben meghalt, és a boncolásnál az uterus teljes hiányát észlelték, tehát tárgytalan az a szokásos ellenvetést, hogy csak a daganatot távolította el [7]. Schenk von Grafenberg az 1584-ben megjelent „Observationem medicarum, rarum admirabilium et monstrosarum volumen” című művének 15. fejezetében foglalkozott a méheltávolítás lehetőségével [7]. Andreas a Cruse 1650-ben végzett uterus exstirpatiot, de ez az orvostörténelemben feledésbe merült [8]. Giuseppe Cavallini (megh. 1791) firenzei orvos 1768-ban állatkísérletekben bizonyította, hogy az uterus nem életfontos szerv, ezért eltávolítható [9]. Hasonló kísérleteket végzett később Angliában Blundell (1828), Olaszországban Fogliata (1875) és Rein Szentpéterváron (1876) [10]. ✓Ujkor A XIX. század elejétől Európa vezető szülészei makacsul próbálkoztak az uterus eltávolításával, mivel tapasztalták, hogy a méh egyes betegségei másként nem gyógyíthatóak. Elsőként a hüvelyi utat választották, de az eljárást a korszak behatárolt lehetőségei miatt kevés siker és annál több kudarc kísérte. Vaginális hysterectomia 1801-ben Friedrich Benjamin Osiander (1759-1822) göttingeni egyetemi tanár végezte az első portio amputatiot, majd 1803-ban C. Struve propagálta az uterus vaginális exstirpatioját előzetesen létrehozott művi prolapsus után [8, 11]. Javaslata később néhány követőre is talált. G. B. Paletta 1813-ban vaginális totálexstirpatiot kísérelt meg egy sarcomás betegnél. A praeparátum megtekintésekor még azt gondolta, hogy az egész méhet eltávolította, de később kiderült, hogy a méh teljes exstirpatiója mégsem történt meg [8, 11]. Conrad Johann Martin Langenbeck (1776-1851) göttingeni tanár, a híres orvosdinasztia tagja rendkívül sokoldalú, gyors és ügyes sebész volt. Ő végezte az első vaginális hysterectomiát 1813-ban prolabált carci- . ábra Jules Péan nőgyógyászati műtéthez készül Magyar Nőorvosok Lapja 58 (3) 1995.