Magyar Nőorvosok Lapja, 2012 (75. évfolyam, 1-6. szám)
2012 / 2. szám - ÉLETUTAK - Dr. Veszelovszky Iván főorvos úr
32 ÉLETUTAK / PATHWAY OF LIFE 75. évfolyam 2. szám • 2012. március Váratlanul és úgy gondolom, érdemtelenül ért a megtisztelő felkérés, hogy szakmai lapunkban beszámoljak életutamról. Ahhoz a szülész-nőgyógyász generációhoz tartozom, akik szerencsésnek mondhatják magukat, mert az elmúlt fél évszázad soha nem látott szakmai fejlődésének lehettek részesei. Azt gondolom, negyvennyolc éves munkám során különöset nem tettem, csak végeztem a dolgom és nem tértem ki a szakmai kihívások elől. ÉLETUTAK Családi vonatkozások, iskoláim és a pályaválasztás 1938. február 7-én születtem a Jugoszláv Királysághoz tartozó Zomborban. Néhány évvel később Magyarországhoz, 1945-től Jugoszláviához, jelenleg pedig a Szerbiai Köztársasághoz tartozik a város. Ez a változás nem ritka jelenség a mozgalmas Kárpát-medencében, mint ahogy az sem, hogy őseim révén legalább négy vér folyik ereimben. Apai részről lengyel és magyar, anyai ágon sváb és szerb. 1790-ben II. Lipót császártól nemesi címet kapott egyik apai ősöm, de sem apám, sem én nem használtuk a Zólyomi előnevet. Ükapám, mint falusi orvos, az 1800-as évek második felében még otthon, konyhaasztalon operált vakbelet, vezetett háznál szüléseket. Másik felmenőm Budán tisztifőorvos volt és rendelkezett szülészmesteri oklevéllel is. Apai nagybátyám háziorvos volt. Anyai ági nagybátyám a Novi Sadi Egyetemen belgyógyász professzor, unokahúgom ugyanitt nőgyógyász-onkológus professzornő, unokabátyám farmakológus volt. Feleségem gyermekgyógyász, lányaim is orvosok. Apám a Monarchia tengerészeténél hadbíró volt. Az összeomlás után Zomborban polgári bíró, majd 1941-től a Szegedi Ítélő Tábla tanácselnöke. A Rákosi korszakban idő előtt nyugdíjazták, házunkból kitelepítettek bennünket. Édesanyám tanárnő, bátyám gyógyszerész, nővérem titkárnőként élte le életét. Szegeden jártam általános iskolába és mivel osztályidegennek minősítettek az Építőipari Technikumba iskoláztak be. Édesanyámnak és igazgatónőmnek köszönhetően végül sikerült a Szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumba beiratkoznom. Itt kiváló tanáraim voltak. Dr. Vissi Józsefnek köszönhetem, hogy egy életre szólóan megszerettem a történelmet és irodalmat. Kertész Ferenctől kaptam a sport szeretetét. A kézilabda, kosárlabda és atlétika alapjait ő tanította. Az előző két sportágat versenyszerűen űztem évekig. Sportszeretetemnek köszönhetem, hogy később teniszeztem. Síelek, vitorlázom és kerékpározok ma is. Kezdetben tornatanár, majd jogász akartam lenni. Szüleim inspirációjának köszönhetően végül orvostanhallgatónak jelentkeztem 1956-ban. Mint első éves orvostanhallgató beléptem a MEFESZ-be, alakuló gyűlésén részt vettem az Ady téri nagy előadóban. A szegedi tüntetéseken részt vettem. Egy alkalommal államvédelmisek /ÁVH/ vízágyúval eláztatva bennünket, menekülésre késztettek a Kendergyártól /ma Árkád Áruház/. Egy kollégiumba futottunk. A forradalom leverése után egy alkalommal munkásőrök megpofoztak igazoltatás közben, csupán azért, mert kiderült, hogy egyetemista vagyok. Egyetemi éveim alatt kiváló professzorok előadásait hallgathattam: Gellért Albert anatómia, Karády István kórélettan, Korpássy Béla kórbonctan, Ivánovics György mikrobiológia, Jancsó Miklós gyógyszertan, Földi Mihály és Julesz Miklós belgyógyászat, Petri Gábor és Láng Imre sebészet, Boda Domokos gyermekgyógyászat, Szontágh Ferenc szülészet-nőgyászat. Negyedéves koromban demonstrátor voltam a Mikrobiológiai Intézetben, előtte harmadéves koromban ugyanitt diákkörös hallgató. Ekkor pályamunkát is írtam, amellyel helyezést és pénzjutalmat nyertem. A nyári szünetek alatt a KÖJÁLL-ban dolgoztam, mint laboratóriumi segédasszisztens. Ebben az időszakban érthetően mikrobiológus akartam lenni. Később inkább sebész, kifejezetten urológus. Barátkoztam azzal a gondolattal is, hogy a medicina királynőjével, a belgyógyászattal jegyezzem el a jövőmet. Mindig és ma is azt gondolom, hogy aki nem ért a belgyógyászathoz az nem lehet jó sebész, nőgyógyász, vagy bármilyen orvos. Végül azért lettem szülész-nőgyógyász, mert szigorló évem alatt megszerettem a műtői és szülőszobai ténykedést, a fegyelmezett, kitartó munkát. Nem utolsó sorban Szegeden szerettem volna maradni minden áron családi okok miatt. Kórházban nem volt, csak laboratóriumi és szülészeti gyakornoki állás. Hatodéves koromban hetente két alkalommal ügyeltem a szülésre- Dr. Weszelovszky Iván főorvos úr