Magyar Nyelv – 2. évfolyam – 1906.

Gombocz Zoltán: A bor

a homályos szóra a következő három adat: MA.: porhajas hirsutus,­ crinitus, sentus, hispidus, haaricht, dornicht, rauh; PPB.: por­hajas na.; SzD.: porhajas szőlő neme; v. borzas, borzadtthajú, szőrös (181­1.)­E szerint a porhajas általánosabban „borzas"-t is jelentett? Össze­vág ezzel Kassai meghatározása: siorhajas szőllővessző, azaz rojtos,­ gyökeres vessző, mergus, crinitus palmes. (IV. 147.) Úgy látszik tehát, hogy összetétellel van dolgunk, a­melynek második tagja kétségtelenül hajas , crinitus; hogy az első tag por­t ,pulvis', vagy p­ór­a ,bauer'-e, nem merném eldönteni. Haller Ferencz (Az ugaros szőllőmivelés, 109. 1.) a ,pulvis' szóra gondol: „Erdélyben az i­lyent Porhajasnak hijják: mert porral­ is lehetett valahol a' dőlt venikének béfedése . . . s így csak por lévén a' fedele, vagy is héjjá, innen neveztetett Porhéjasnak , v. Porhajasnak a' csak porban lett hajáról, vagy­ gyükeréről­ is." A nyírlés szóra a régiségből csak egy adatunk van: Szikszai­ban: exacinatio , az szolenek meg nirlese. Az exacinatio szót­­­így magyarázza: „racemorum pestis non bona, acinorum scilicet defluentia". A NySz. egy adatot idéz a nyirlik igére Melius Her­báriumából: „el nyirlet szeme szőrt ha gyakran kened sphcanarddal, szőrt hoz." Kétségtelennek tartom, hogy e szóval azonos a nép­nyelv (el)nyellik szava, a­melynek jelentései a MTsz. szerint: 1. el­enyészik, elfogy, elhasználódik; 2. lepereg (a száráról) (Kassai, 3 : 427.). Szirmay pontosan meg is határozza: „Tapasztalt dolog az, hogy az úgy összre szoríttatott szőllők, vagy ha a virágzáskor a sok elsők a virágjoknak ezen nemző porát le­mossák, kevés, vagy semmi gyümölcsöt nem hoznak, azért a szőllős-gazdák méltán azt mondják, hogy el nyellett a szőllő." (Szirmay Antal: A tokaji vagy is. a hegyalljai szőllőknek ültetéséről stb. Pest, 1810. 18. 1.) Az érdekesebb szőllőneveket abécze-rendben közlöm. Aprofer (Kel. 69, 75). Arad vidékén: aprofer (Ters. 103) való­színűleg az apró fehér összerántása, a­mely több vidéken ugyan­ezen faj neve; németül is Kleinweiss. A Balaton mellett, Ábrahám­ban zöldfehér. Említ Keleti egy merev szőllőt is; vájjon ez meg mézes fehér­ből rövidült volna? Egy harmadik fer-re végződő szőllő­név a musztafer (Bors. 1 : 55, 3 : 244; Moln. 118.) az aradi Hegy­alján, Magyarád vidékén. Schams­aprofer és musztafer oláh alakokat is említ. Szótárban nem találom. Bokor SzD.; Kr.: MTsz. a Balaton mellékéről; bokor SZ.; bakar BorL. 1: 79.; Moln. 106.; CzF.; NyelvF. 26 : 25 Debreczenből. Kreszn. szerint Uva cyribotrus, Uva rh­aetica, míg a bakator Uva helvola. Sok vidéken bakar és bakator ugyanazt a fajt jelölik. Azt hiszem, a bakar Bukkari horvát nevéből, Bakar-híd származik (vö. kadarka); megvan ez a feltevés már a Tud. Gyűjt. 1836. VIII. 89. lapján is. Bakator, Szikszainál: uva helvola, rosa szempe vag bakator; ugyanígy MA. és PP. Tompa is így: Rózsaszőlő bakator, Piros a bor, ha kiforr! (I. 39.) Igazi hazája az Érmellék, onnan terjedt el Erdélybe s a dunántúli borvidékekre. Valószínűleg olasz jövevényszó: bacca d'oro — arany

Next