Magyar Nyelv – 5. évfolyam – 1909.
Lehr Albert: Arany-magyarázatok. XXVI. Sisak
jóval súlyosabban, falusi parasztok módjára voltak megterhelve és osztályozva! Ez tehát az a híres ekeadózás, melyet a XIII. s részben a XIV. században városaink közül, egyes egyedül az egyházi földesúri városoknak csak egy igen kis részénél, csak mint súlyos parasztterhet ismerhettek ? Ezt akarná Karácsonyi ráerőszakolni a XI. és XII. századokra, és a királyi vagy más valódi városokra, holott az jóformán a városi szabadsággal ellenkeznék ? Az ilyen, ekéjük után fizető, majdnem paraszttá lefokozott, súlyos terhet viselő polgárokat nevezheti-e gazdagabbaknak, szemben a kereskedőkkel (kiket meg sem említ) és az iparosokkal? Ezeknek a nyakába akarja varrni a szláv plugar nevet, mikor azok majdnem mindnyájan németek voltak? stb. Végére érkeztem Karácsonyi történeti érveinek, melyekre plugar a polgár szószármaztatásának újabb elméletét építette, és hiába harsant meg az első diadalmi kürt, az elmondottak után az egészet kártyavárnak kell nyilvánítanom, mely bármely komolyabb vizsgálat első lehelletétől összedűl. A nyelvészeti rész, térszűke miatt, a jövő füzetre marad. TAGÁNYI KÁROLY: ARANY-MAGYARÁZATOK. XXVI. Sisak. A „Pázmán lovag"-ban van egy hely, a melyen sokan megütközhetnek: „Talpra bajnok! semmi, semmi: Túl ugortál a veszélyen — Szól amaz, felütve siskát: A király az: éljen! éljen! —" Akadhat gonosz csont, a ki (mindig „heábavalóságokon" járván az esze), mikor ezt olvassa: „felütve siskát", önkéntelenül egy furcsa kanásznótára gondol (siska — konyafülű disznó). Mások meg tudván, hogy siskát „sisak(j)át" akar lenni, megróják Aranyt az erőszakért, hogy a sisak szót „ hangvesztő "-vé nyomorítja, holott nem az (talán ajak mintájára: ajakát és ajkát). S e hitekben csak megerősödnek, ha szótárt és nyelvtant sorra nézvén, nyomát se találják a sisaknak, mint hangvesztőnek. Nem ismerik ilyennek se a NySz. (melynek öt példamondatában van „sisakja"), se a MTsz., se a grammatikák közül pl. Simonyi TMNy.-a (mely pedig nagy bőséggel, szinte teljesen felsorolja a régibb s újabb hangvesztőket). CzF. mosolyogni való meggyőződéssel említi, hogy „alapja a fordítva ejtet latin cassis", de ragozni csak igy ragozza: sisak-ot, sisakját (nem : sisk-ot, sisic-a). Maga Arany is másutt majd mindig a teljes