Magyar Nyelv – 10. évfolyam – 1914.
Lehr Albert: Arany magyarázatok XXXIX. (Nemehagyott)
(ami nála ritkaság). Hisz azt a jószágot (élőt, nemélőt), mely „urahagyott", azaz, bitang, uratlan, gazdátlan, nem az ura, gazdája, birtokosa hagyja el, hanem megfordítva, az maga marad el az urától, esik el a kezéről, tévelyedik el; tehát „urahagyott" urát hagyott, vagy — amint szintén mondják , „uravesztett" — urát vesztett, s így mind a kettő tárgyas összetétel („uraveszett" már természetesen aranyos, mint „eszeveszett"). Megokosíthatta volna SIMONYI saját szótára is (t. i. a NySz.), ahol közvetlenül az „urahagyott" előtt ezek állanak: hitehagyott és színehagyott, a ki hitét elhagyta, a mi a színét (meg)hagyta (nem mondhatom, csak erőtetéssel, az utóbbiról, a mit a színe elhagyott); megokosíthatta volna még inkább a „hagyott" czikk 2. pontja, mely alatt ez a példa van közölve a Nagysz. codexból: „Zerzetemet elhattam, eszme zerzetöm hagotvagoc". De máskép gondolkodik akkor is, ha csak egy kissé vizsgálóra veszi azon összetételeket, melyeknek utótagja trans. igék !-képzős neve, előtagja pedig személyragos főnév, mint eszefelejtett, világaonta fattyavetett stb. Ezek kivétel nélkül tárgyasok. Csak ott forog fenn kétség, a hol nem tudom, vájjon tárgyas vagy tárgyatlan ige neve-e az utótag. P. ezt: „nyakaszegett" vehetem tárgyas, vehetem alanyos összetételnek, a .szerint, a mint szegett-et szeg vagy szegik igétől származtatom (vö. TSz. IX. E.: „Nyaka szegett mindjárt a nemes állatnak"). Ilyen még: „szárnyaszegett" és „kedveszegett". Egyébiránt nemcsak SIMONYI nincs tisztában a „hagyott"-os összetételekkel. A Bud. Hírlapból ezeket jegyeztem ki régebben: „Festőművész collegája G. I. a műterem egyik pamlagára fektette a lelkehagyott tetemet" (1906.nov. 10.). „Emitt muzsikáltatja magát utczahosszat a szeretője hagyott falurossza" (1907 decz. 25.). Amazt („tetem, melyet elhagyott a lélek") valószínűleg, emezt („a kit szeretője elhagyott") kétségkívül alanyos összetételnek érezte és értette a ki leírta (vö. PETŐFI ismeretes dalát: „A faluban utczahosszat stb."). A következő mondatban is: „Szemét dörzsölte a szegény álmahagyott rendőr" (Országos Újság) — kétséges lehetne az összetétel hovatartozása. Szerintem azonban — akinek az álmát félbe kellett hagyni, szakítani, s nem , akit az álma elhagyott. Most pedig (az igazságért) mondjunk valamit SIMONYinak mentségére is. Némi mentsége, hogy más után tévedett, s ha a NySz. bűne bűn marad is, a Tűz. Nyelvtan az „ urahagyott"-ot már a tárgyas összetételek közé sorolja (367. és 648. 1.) a „színehagyott, csodálatos, még az alanyosok közé, no de ezt is jóváteszi A Magyar Nyelv (290. 1.). Meg kell még itt említenem, erős érvül, hogy az „urahagyott" tárgyassága világos az előtt, aki a népéletet ismeri. Az tudja,, hogy „urahagyott asszony" mindig megbélyegző kifejezés, hogy typus (aki „megszökik", „megugrik" az urától, s rosszá lesz), míg