Magyar Nyelv – 10. évfolyam – 1914.
Lehr Albert: Arany magyarázatok XXXIX. (Nemehagyott)
hajtása' lehetett s csak később .suttyó legény' s még később lett némely vidéken egy a vele rokon jelentésű s hangzású suhanczár szóval, melyről SZILY bizonyította be e folyóiratban (MNy. VIII, 362—64), hogy a schweizer szóból lett s eredetileg .testőrző' legényt jelentett, később általában karcsú fiatal legénykét. De már csakugyan végét szakasztom ennek a ráadásnak is, mert utóbb valaki észre találja venni etymologiámon, hogy itt írom őket a Kiskúnságban, ahol a délibáb születik. MÉSZÖLY GEDEON. ARANY-MAGYARÁZATOK. XXXIX. Neme-hagyott. Ez az összetett szó TSz. V. E. 34. versszakában fordul elő s Jodok „hegyi rabló" húgáról, Jodovnáról van mondva: „Toldi . . . Összecsikorítá foga éles malmát, S ha mi felülmúlja mostani fájdalmát, S enyhíti szerelmét: dühe az, hogy álljon Bosszút eme rablón s neme-hagyott lyányon?” Noha ezen összetétel Arany alkotása, mindenki előtt világos a jelentése: „nemehagyott" lyány az, aki neméből, nőiségéből kivetkezett, nőiségét megtagadta, nőietlen. De már nem mindenki tudná rögtön megmondani, vájjon „nemehagyott" miféle összetétel: aranyos-e, tárgyas-e? azaz, olyan lány-e Jodovna, a kit „neme (el)hagyott", vagy olyan, a ki „nemét elhagyta"? Nekem „nemehagyott" tárgyas összetétel, de szeretném tudni, várjon SIMONYI, a ki legtöbbet foglalkozott a szók összetételével, minek tartja. Minek tartja ma. Arany előtt, mikor e szót alkotta, nyilván efféle minták lebegtek: urahagyott, hitehagyott, színehagyott. A két utóbbi világosan tárgyas összetétel , aki hitét elhagyta (fidem deseruit), ami színét hagyta (colorem perdidit). De az első körül egy kis baj van. SIMONYI a NySz.-ban alanyos összetételnek veszi, KRESZNERICS után indulva, a kinél ezt találjuk (II. 289. 1.): „Ura-hagyott asszony. Mulier deserta a marito", s a ki FALUDIból még ezeket idézi: „Ura-hagyott feleség", „urahagyott jószág" (SIMONYI értelmezése szerint : desertus a domino, deserta a marito, vom Herrn verlassen). FALUDinál amaz a Vezetékszók közt van, emez pedig a Nemes Ember-ben: „mintha ama keserves munkánknak későn érő gyümölcse, a jó hír csak bitang, vagyis inkább ura-hagyott jószág volna" (I. kiadás, 1831.). Eme két példából bizony éppen nem világlik ki az „urahagyott"-nak aranyosösszetétel volta. KREszNERicsnek saját maga példája pedig félreértés