Magyar Nyelv – 18. évfolyam – 1922.

Szinnyei József: Elnöki megnyitó (1922. jan. 24-én)

MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ FOLYÓIRAT XVIII. KÖTET. 1922 JAN.-MÁRCZ. 1—3. SZÁM. Elnöki megnyitó. (Fölolvasta Szinnyei József alelnök, 1922 január 24-én.) Tisztelt Közgyűlés! A Magyar Nyelvtudományi Társaság vezetésében a mai napon változás áll be. Társaságunk nagyérdemű elnöke, Szily Kálmán a dec­ember 27-én tartott választmányi ülésben azt a kérelmét ter­jesztette elő, hogy a Társaság mentse föl az elnöki és a szerkesztői tiszt alól, mert attól tart, hogy megfogyott ereje már nem tudna megfelelni a reája háruló súlyos feladatoknak. Ez az előterjesztés fájdalmasan érintette a választmány tagjait. Mindnyájan tudjuk, hogy Társaságunk mily sokat köszönhet Szily Kálmánnak. Már négy évtizeddel ezelőtt tervezgették az akkori öregebb és ifjabb nyelvé­szek egy társaság alapítását, de a terv csak terv maradt, mert nem volt erélyes szervező, a­ki meg tudta volna valósítani. Később újra föléledt a mozgalom, és minthogy Szily Kálmán állott az élére, létre is jött a társaság. Nemcsak hogy létrejött, hanem meg is élt. Elnökünk egész csendben, de szívós kitartással abban fáradozott kezdettől fogva, hogy megszerezze Társaságunknak azokat az anyagi eszközöket, a­melyek lehetővé teszik a működését. Az ő szüntelen való fáradozásának és előrelátó gondoskodásának köszönhetjük, hogy Társaságunknak sohasem kellett anyagi zavarokkal küzdenie, mert nem engedte, hogy többet költsünk, mint a mennyire telik; és ha szegények vagyunk is — a­mint hogy most minden tudományos társaságunk szegény —, mégis valamennyire folytatni tudjuk mun­kálkodásunkat és közben-közben életjelt tudunk adni magunkról. De ez csak egyik nagy érdeme Szily Kálmánnak. Másik nagy érdeme, a­melyben szerkesztőtársaival osztozik, az, hogy Társa­ságunknak kitűnő folyóirata van. Egész kis gárdája a kipróbált erőknek és a fiatalabb tehetségeknek csoportosult idő folytán e folyó­irat körül, és büszkén tekinthetünk a mi Magyar Nyelvünk tizenhét kötetére, mert ez a folyóirat hatalmas lépésekkel vitte előbbre a magyar nyelvtudományt. Mindezeket elgondolván kérve kértük elnökünket, hogy másítsa meg a szándékát, de ő mindnyájunk nagy sajnálatára kijelentette, hogy elhatározása végleges: mind az elnöki, mind a szerkesztői tisztségtől meg kell válnia. Hozzátette még, hogy ez az elhatáro­zása nem új keletű, hanem már régebben megérlelődött a lelkében. Ezek után nem tehettünk egyebet, sajnálattal bár, meghajol­tunk elnökünk elhatárolása előtt és kerestük annak a módját, hogy szerény eszközökkel rendelkező Társaságunk miképen nyilvánít

Next