Magyar Nyelv – 24. évfolyam – 1928.

Galamb Sándor: Petőfi Sándor, Mészáros Lázár meg a „kófic”

Itt azonban a kófic szó nem magyarázható a MTsz. id. öt jelentése közül egyikkel sem. Lehet esetleg arra gondolni, hogy a fickó szónak akar hangbeli változata lenni. A Nyakra való­ban más jelentésben használja Petőfi, de itteni alkalmazását sem lehetne az ételfélékre való vonatkozásában valami elmésnek tartani, ha adataink nem volnának arra, hogy Petőfi szemé­lyes élű vágást akart vele Mészárosra mérni. HAVAS ADOLF az ismert Petőfi-kiadásban (III. köt. 704. 1.) ez epigrammához jegyzetképen azt a magyarázatot fűzi, hogy „a kófic szó Mészárosnak kedvenc szavajárása volt", s hivatkozik MADARÁSZ JÓZSEF Emlékirataira. Hogy a kófic szó valóban ked­venc szavajárása volt-e Mészáros­nak, vagy csak egyszer véletlenül használta, az nem bizonyítható; MADARÁSZ JózsEFnek idevágó megjegyzése pedig épen helytelen útra vezeti a magyarázót. Legjobb az első forrásból, magából Mészáros Lázárból meríteni. A 48-as kormány hadügyminisztere a maga önélet­írásában (Pest, 1876. I. köt. 112. 1.) kellőképen útbaigazít e dologra vonatkozólag. Elbeszéli az 1848 augusztusában a magyar nemzetgyűlés elé terjesztett hadügyi javaslata felett meginduló vitát. Tudjuk, hogy e tervezet nem akarta egyszerre az önálló magyar hadsereget felállítani, hanem a sorozandó újoncokat egyelőre meghagyta volna az osztrák hadsereg ruhájában és német vezényszó alatt. E javaslat az ellenzék részéről nagy ostromban részesült, s végül is csak módosítva és a nemzeti szempontoknak legalább részben való figyelembevételével ment keresztül. Ismert dolog, hogy e javaslat mellett való szavazása miatt támadta meg Petőfi Vörösmartyt is. Halljuk azonban a vita lefolyásáról magát Mészáros Lázárt! „ . . . Örültem, hogy azon nemesi gőgöt, mely magát a corpus juris tudásával mindenre alkalmasnak hitte, következőleg arra is, hogy Európában talán nem a legnagyobb katonai szellem­mel s így a katonai dolgokban nem a legnagyobb tudománnyal bírván ahhoz mégis ő szólhat leginkább hozzá, s mondom, hogy ezt iróniával és humorral kissé alább szállítottam, s örültem, hogy egy oly szavat, melynél nevem mindenkinek örökre eszébe fog jutni, meghonosítottam. Ez a kófic, melyet kívánságuk teljesí­tése által becsületes étel helyett kisütendőnek mondtam." Ettől a megvilágítástól lényegében különbözik a HAVAS ADOLFTÓl említett MADARÁsz-féle nyilatkozat, amely szóról-szóra ezt mondja: „hadügy­miniszter javaslatára önmaga talált föl egyszer egy jellemző szót, kófic" (MADARÁSZ JÓZSEF, Emlékirataim. Budapest, 1883. 143. 1.). Mi Mészáros nyilatkozatát fogadhatjuk el hitelesebbnek, már csak azért is, mert nem valószínű, hogy valaki a maga javasla­tát bélyegezze meg lekicsinylő szóval. Az ellenzéki szellemű Március Tizenötödike c. újság 1848. augusztus 16-iki számában így számol be a hadügyminisz­ter felszólalásáról: „Ha a ház egy magyar hadsereg kiállítását fogja elrendelni, megvallja, hogy a kívánatnak a miniszer meg­felelni nem lesz képes. Egy új rendszer előteremtése roppant munka, s azt, mit századok bűnei elrontottak, hirtelenében egy­maga helyrehozni nem képes. Egy ily rendszerben a legutolsó és legapróbb részletekig, számos évek, tudományosan kiképzett egyének, nyugodalmas és békés idők kívántatnak! Ezt most

Next