Magyar Nyelv – 37. évfolyam – 1941.
Horváth János: Gyöngyösi és Arany sormetszete
MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ FOLYÓIRAT XXXVII. ÉVF. 1941. OKTÓBER 4. SZÁM Gyöngyösi és Arany sormetszete. A Nyugat tavaly márciusi füzetében GÁBOR IGNÁC egy ilyen című tanulmányt tett közzé: „Az alexandrinus átalakulása Gyöngyösitől Arany Jánosig". A hat-hat szótagos félsorokra oszló tizenkettőst nevezi, sokak szokása szerint, alexandrinusnak. De másféle, pl. négyszótagos ízületekre tagozódó tizenkettesüktől, valamint a vele szintén nem azonos francia alexandrinustól való megkülönböztetés végett tanácsosabb volna azt felező tizenkettősnek nevezni. Ennek a sorfajnak Gyöngyösiig való fejlődéséről már A magyar ősi ritmus című könyvében (1908.) kifejtette a maga „teóriáját". E szerint sorfajunk egy ősi, szabadszótagszámú (8—14 szótagú), négyütemes képletből vált ki; előbb szótagszáma rögződött meg 12-ben, de korábbi szabálytalan (5-1-7, 7 -1- 5) tagozódását egyelőre még megtartotta; a félsorok szótagszámát aztán Gyöngyösi kötötte meg 6-ban, ami természetesen sorközépi metszetet is jelent. Ez a Gyöngyösinél „véglegesen kia 1ak a 11" „6 + 6-os sormetszet" „azóta is változatlanul jellegzetes formája maradt a magyar alexandrinusnak", —-írja mostani cikkében. Fenntartja hát a Gyöngyösivel való végleges kialakultság tételét, jóllehet oly felfedezést, oly új „ritmikai igazságot" készül közölni, mely amazt homlokegyenest tagadja. E felfedezés szerint ugyanis minden véglegesség és Arannyal való egyezés ellenére Arany soraiban mégis „egészen máskép lüktet a ritmus", s hiába „tökéletesen azonos" a két költő sorfajának a formája, tudomásul kell vennünk, hogy „lényegbe vágó különbség" van köztük, sőt még azt is, hogy e különbséget „az alexandrinus organikus átalakulása" okozta. Az átalakulás folyamatát csak röptében ismerteti; főgondja a Gyöngyösi és Arany közötti „különbség" erősítgetése. Ez a különbség abban állana, hogy a sorfaj jellemző, Gyöngyösinél még korlátlan érvényű középmetszete Arany verselésében már elgyengült, s ezzel a ritmus jellege is egészen megváltozott. Az alábbiakban sorra megvizsgálom GÁBOR IGNÁC állításait. Gyöngyösit a Régi Magyar Költők Tára (RMKT.)-beli BADics-féle négykötetes kiadásból, a Mohács utáni verselőket a RMKT. II. kötetéből, Balassát a Dézsi-féle kiadás I. kötetéből Magyar Nyelv XXXVII. 4. 15