Magyar Nyelv – 40. évfolyam – 1944.
Zolnai Gyula: Igenév és állítmányi ige
MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ FOLYÓIRAT XL. ÉVF. 1944. FEBRUÁR 1. SZÁM Igenév és állítmányi ige. SZEPESY GYULA „AZ isten-adta-féle szerkezetek a finnugor nyelvekben" című tanulmányában újra megvizsgálja a kérdést, hogy az isten-adta-féle jelzős szerkezetek, pl. „isten adta nap", „madár látta cipó" stb. egész mondatból jelzővé lett kifejezések, más szóval jelzőül használt mondatok-e, vagy pedig olyan igeneves szerkezetek, aminek az egész finnugorságban szokásosak. Az előbbi fölfogást, ARENDT német nyelvész nézetéhez csatlakozva, én fejtettem volt ki „Mondattani búvárlatok" című tanulmányomban (NyK. XXIII, 148 és különnyomatban Budapest, 1893. 30), és nyelvészeink közül többen (BALASSA, SZINNYEI, NÉGYESY) elfogadták. A másik nézetet, az igeneves szerkezetű eredetet először SZILASI, majd SIMONYI vitatta. SZEPESY az említett nyelvészeknek az én nézetemhez való csatlakozását „érthetetlennek" tartja, és SIMONYinak e kérdésről szóló három tanulmányát, egybevonva és elméletének fontosabb pontjait kiemelve, kiegészíti, és végül rokonnyelvi szerkezetek alapján is "kimutatja' — úgy véli — az én igés elméletemnek „tarthatatlanságát" (i. m. 6). Az igeneves szerkezettel való magyarázat kezdettől fogva figyelemreméltó volt, és SIMONYI nézetének későbbi részletes kifejtése, valamint SzEPESYnek mostani pörújítása után meg kell vallanunk, hogy az isten-adta-féle jelzők adta stb. alakjai eredetileg valóban igenevek, anélkül hogy az ilyen jelzői kifejezéseknek mondatokból való kiválását merőben lehetetlennek tartanák. A kérdéshez kerek félszázad múltával így újból hozzászólva, mindenekelőtt SIMONYI és SZEPESY érveléseire akarok néhány észrevételt tenni, részben módszer szempontjából is. SIMONYinak ilyenféle régi példáira, mint: „ti penig szerzettem átkozott sok versek" stb., „egy ismertünk úrnak ajtaja" stb., „méhek csinálta méz" stb., „a gepidák az ő régi lakták földekben" stb. — ezt a megjegyzést teszi SZEPESY: „csak rá kell nézni ezekre a példákra, s rögtön látjuk, hogy nem lehetnek igés összetételek [szabatosan szólva: állítmányi igét tartalmazó jelzők]. A nyelvérzék régen is névszónak érezte. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 47. sz. 1939. A dolgozat eleve mutatványként megjelent a MNy.-ben XXXV, 205 kk. Idézeteim mindvégig a kiadvány lapszámaira hivatkoznak. Magyar Nyelv