Magyar Nyelv – 42. évfolyam – 1946.

Ligeti Lajos: A török szókészlet története és török jövevényszavaink

MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ FOLYÓIRAT XLII. ÉVF. 1946. DECEMBER 1—5. SZÁM A török szókészlet története és török jövevény­szavaink. Gyöngy. Mindenki egyetért abban, hogy legrégibb török jövevény­szavainknak alapvető fontosságot kell tulaj­doní­tanunk mind nyelvünk története, mind őstörténetünk szempontjából. Ebből magyarázható az az általános érdeklődés, melynek örvendetes eredménye, hogy vele kapcsolatban a legtöbb lényeges kérdés már felvetődött, és mindenesetre valamennyi jövevényszó-csopor­tunk közül ezt ismerjük a legjobban. Az itt elért eredmények sem véglegesek azonban, az alap­vető kérdések sincsenek lezárva. Úgy látszik, erre hosszú ideig nem is kerül sor, mert a vizsgálódások egyik legfontosabb elemét jelentő új és régi török nyelvi anyag még mindig gyarapszik, azonkívül a török nyelvek története (altaji, uráli stb. kapcso­latok, a török szókészlet története) területéről is egyre haszno­sabb segítséget kapunk. A török szókészlet történetének a kutatása, úgy látom, különösen figyelemreméltó eredményeket ígér. Előadásaimban már több mint egy évtizede számos alkalommal rámutattam arra, hogy legrégibb török jövevényszavaink forrásául szolgáló szavak történetének összeállítása — vázlatos formában is — két érdekes tanulsággal szolgál. Az egyik az, hogy kérdéses szavaink tekintélyes része­ jövevényszóként megtalálható a magyaron kívül bizonyos szláv (orosz, lengyel), balkáni (dél­szláv, bolgár, román, albán, görög), finnugor (obi-ugor, permi, volgai finnség), egyik-másik szamojéd nyelvben, sőt a mongol­ban, a mandzsuban sem tartozik az eredeti altaji szókészlet­hez, hanem ott is jövevény; megvan a különben oly szegényes fel­jegyzésű paleoázsiai (kott, jeniszeji osztják, kestim, arin, ászán) nyelvi anyagban, egész sor iráni nyelvben (perzsa, ille­tőleg tádzsik, pamíri nyelvjárások, oszét), egy-egy indiai (hin­dusztáni), kaukázusi (kabard stb.) nyelvben, sőt olykor a tibe­tiben vagy valamelyik északkínai nyelvjárásban is. Ez indított arra, hogy ilyen, típusú jövevényelemeinket a tulajdonképeni jövevényszavaktól megkülönböztessem, és műveltségszavaknak vagy vándorszavaknak nevezzem. Magyar Nyel­v XLII. 1—5.

Next