Magyar Nyelv – 70. évfolyam – 1974.

Szilágyi Ferenc: A tájszógyűjtő Csokonai

zsákánt hordozván" (MHírm. 1785: 509—10). BARÓTI SZABÓ 1792-ben így szótározta: „Síp újjú, szűk újjú, p. o. Köntös, ing, mente." (SzD2. 201.) (Előfordul még a 139. lapon is.) SZ. szintén szótározta: „Lobogós újjú ing. Síp újjú magyar üreg." (235.) Adatainkból úgy látszik, hogy a szó régebben nagyobb területen el volt terjedve, s más szókapcsolatokban (sipújjú mente) is élt. Hogy a sipújjú ing jellegzetesen dunántúli táj szóként maradt meg, abban része lehetett annak is, hogy a lótenyésztő és marhatartó Alföldön a jellegzetes csikós- és gulyásviselet a lobogós borjúszájú ing volt, míg a sertés­tartó Dunántúlon, különösen a makkoltató Somogyban a kanászok jellegzetes szűk ujjú inge vált népi divattá. — Csokonai adata első hiteles somogyi ada­tunk a tájszóra. Szercszóma [ ? ] — Csokonai értelmezése szerint a szó jelentése: „Sessio", így olvasta Toldy Ferenc is a költő szó jegyzékéről készített másolata szerint. A Szekszóma szót nem ismernek szótáraink; a hasonló hangzású szavak közül legközelebb van hozzá a szekszena, amelyet 'sagma, clitellae, saumsattel' értelmezéssel adatolt a NySz. A 'teherhordó nyereg' jelentésű clitellae-hez némi­leg közel áll az 'ülés' jelentésű sessio, amellyel Csokonai a tájszót értelmezte. A NySz. a székelyföldi Matkó Istvántól idéz egy adatot, s PÁRIZ PÁPAI szótá­rának 1767-i kiadásából is közli a szót. A 'clitellarius' jelentésű szekszenás­ra a dunántúli Zrínyitől is idéz példát: „Sok szekszenás lovak ezek után tűnnek" (SzV.). A MTsz.-ban található 'mindenféle portéka, holmi, lim-lom, cók-mók' jelentésű szekszina is bizonyára ide tartozik; a szótár a Székelyföldről idézi. CzF. is tartalmazza a szekszena-t, ezzel az értelmezéssel: „A teherhordó barmok nyerge, a felrakott motyóval, poggyásszal együtt, honnan: szekszenás ló, öszvér, szamár. Idegen szónak látszik. (Saumsettel?)." Az irodalmi adatok sem sokat segítenek a kérdés tisztázásában: a 'málhanyereg' jelentésű szekszena a székely­földi BARÓTI SzABÓnál fordul elő (SzD.1, SzD.2, Par. maj. 89). Megvan SÁNDOR ISTVÁNnál is: „Szekszena. Sagma." (Sokf. XII, 130), és SIMAI szótárában: „Szek-széna. (terh-hordozó nyereg) . . . clitella, sagma" (VSzót. I, 13). MÁRTON 1818-i kiadású szótára is tartalmazza: „Sagma . . . tsótár, zsujtár, zsábráj, lótakaró, szekszena; eine Rossdecke, ein Saumsattel". — Lehetséges, hogy Csokonai szekszema-jti félrehallás eredménye. T­o­m. — Csokonai dunántúli táj szó jegyzékén a Paszit értelmezésében fordul elő a szó, ilyenformán: „Keresztelő-tor". Toldy Ferencnek Csokonai szójegyzékéről készített másolatán így találjuk: „Paszita, keresztelő tor". Korábban magam is tor-nak olvastam az értelmezés második elemét, de tüzete­sebb vizsgálat meggyőzött róla, hogy itt Csokonai eredeti somogyi tájszót használt az értelmezésben, akárcsak a gánica vagy a bikla esetében. A szó előfordul 1795-ben egy korábban Csokonainak tulajdonított terjedelmesebb alkalmi diákversben, a „Currens de lepore"-ban is, a nyúl „Epitáfium"-ában: Gondoskodtál ugyan rólunk, Azért felőled jól szólunk . . . Mert tettél testamentomot, Szalmából csináltál romot . . . (HG. II, 164). (A vers keletkezésére nézve DOMBY MÁRTON csak annyit mond, hogy a meg­énekelt történetben Csokonainak is szerepe volt, de azt nem állítja, hogy ő írta. 1. Csokonai V. Mihály élete . . . Pesten, 1817. 138). Többek között ez az

Next