Magyar Nyelv – 74. évfolyam – 1978.
Dienes Erzsébet: Az Érdy Kódex és a Jordánszky Kódex elemzésének módszerbeli kérdéseiről
210 Kisebb közlemények a vele összefüggésbe hozható nyelvemlékekkel egységben vizsgálni. Helyesen jegyzi meg BÁN IMRE az Érdy Kódex bibliafordításáról: „Viszonya az egyéb kortársi fordításokhoz, leginkább a Jordánszky-kódex és a Döbrentei-kódex evangélium- és epistola-fordításaihoz, nincs kellőleg tisztázva." (i. m. 13). — E kódexekre nézve is feltétlenül érvényes BENKŐ LORÁND megállapítása, hogy ti. egy emlékcsoport „együttesének vizsgálata, problematikájuknak egymásba kapcsolódó, egymásra vonatkoztatott felvetése" szükségszerű (i. m. 131). — Időszerűek KÁROLY SÁNDOR hasonló tartalmú javaslatai is, amelyeket 1955-ben ,,A Jordánszky-kódex viszonya más bibliafordításokhoz" című tanulmányában tett: „Igen tanulságos és kívánatos lenne . . . teljes vagy majdnem teljes anyaggyűjtésen alapuló rendszeres szövegösszehasonlítást végezni. Ez nemcsak a kódexek egymáshoz való viszonyát világítaná meg pontosabban, hanem a fordítástechnika módszerére és fejlődésére, valamint az irodalmi nyelv kialakulására vonatkozólag is értékes eredményekkel járna." (NyK. LVIL 268.) Itt kell szólnom az Érdy Kódex és a Jordánszky Kódex kapcsolatáról is. — A két kódex együttes tárgyalása a szakirodalomban már a múlt század vége óta hagyományos, sőt természetes. Ennek oka elsősorban az, hogy mindkét kódex használja a kettőzött magánhangzókat. A két kódexet először VEINSTEIN-HEVESS KORNÉL vizsgálta meg abból a szempontból, hogy szövegük, szóhasználatuk, helyesírásuk és nyelvjárásuk mennyiben egyeznek meg egymással, illetőleg miben különböznek egymástól (A Jordánszky és Érdy Codex, Nyr. XXIII.). VEINSTEIN-HEVESS természetesen nem dolgozta fel a két kódex teljes szóanyagát, csupán kiragadott példákkal illusztrálta azt a különben helyénvaló véleményét, hogy a két kódex hangjelölése, helyesírása és nyelvjárása figyelemreméltó egyezéseket, ugyanakkor azonban különbségeket is mutat. Nem szólt WEINSTEIN-HEVESS a kódexek kézirataiból leszűrhető tanulságokról, noha utalt a kéziratok megvizsgálásának szükségességére. — SUHAJDA — fentebb idézett tanulmányában — szintén együtt vizsgálta a két kódexet. A csekély számú adatból a már jelzett hibás módszerekkel levont következtetések azonban a Jordánszky Kódexre vonatkozóan sem tükrözik a jellemző hangjelölésbeli tényeket. Bizonyos szövegrészek hasonlóságának alapján azt is állították az egyes munkák szerzői, hogy az Érdy K. írója ismerte, sőt használta a JordK. fordítását (pl. KNIEZSA i. m. 152). Ez — a két kódex keletkezésének idejét figyelembe véve — természetesen lehetséges, de nem bizonyos. A szóhasználat vagy a mondatszerkezet hasonlósága más tényezőkből is adódhatik. — WEINSTEIN-HEVESS azt is állította — szintén bizonyos szóegyezések alapján —, hogy a Jord K.-et az Érdy K. írója írta (i. m. 274, 320). Nem lehet kétséges: a két kódex kapcsolatainak kimutatásához nem elegendő kiragadott szövegrészek egyezéseinek feltárása. Szükség van a szóba jöhető közös forrásszövegeknek az eddigieknél részletezőbb elemzésére, s a kérdéses szövegeknek kódexeink szövegeivel való tüzetes egybevetésére. Ugyanakkor elengedhetetlen az Érdy K. és a Jord K. kéziratainak alapján a hangjelölési és javítási rendszer összehasonlítása is. E tényezők együttesen adhatnak majd támpontot többek között annak a kérdésnek a megközelítéséhez is, hogy milyen eredetű a forda. Hogy a kódexíró saját kezű javításai, törlései, lapszéli bejegyzései kiindulópontot nyújthatnak a szöveg forrásának megállapításához, azt igazolják pl. MÉSZÖLY GEDEONnak a Döbrentei Kódexről 1913-ban és 1917-ben megjelent fejtegetései is (MNy. IX, 433 — 9; XIII, 35-44, 71-83). A nyelvtörténeti kutatás számára igen jelentős forrás az ÉrdyK. A VoLF-féle kiadás adatai azonban a kézirattal való összevetés nélkül megbízható módon nem használhatók. A nyomtatott szöveg nem mindig ad valóságos képet a kézirat hangjelöléséről. Gyakran pontatlanok az átírások. Nem jelzi a nyomtatott szöveg a kódexíró javításait, betű- és szövegpótlásait sem. Ezek tanulmányozása pedig elengedhetetlenül szükséges: a Karthausi Névtelen saját kezű javításai ugyanis rávilágítanak többek között az író hangjelölési rend-