Magyar Nyelv – 77. évfolyam – 1981.

Nagy Ilona: A Jordánszky Kódex fordítástechnikai sajátságairól

ahhoz, hogy a fordítás létrejöttének körülményeit s a szöveghez kapcsolódó kérdések szövevényét valamelyest kibogozzuk. A kódex történetéhez is adalé­kokat nyújtó vizsgálatok egyik lehetséges útja a szövegnek fordításként való megközelítése, a latin forrásszöveghez való viszonyának minél pontosabb meg­határozása. A névtelen fordító munkamódszeréről s a másoló szerepéről így kapott információk segíthetnek a szöveg más kódexekhez fűződő kapcsolatai­nak felderítésében (vö. DIENES, MNy. LXXIV, 210), a latinból való fordítás korabeli technikájának megismerésében (vö. KÁROLY, NyK. LVII, 268) és a szöveg magyar nyelvi sajátságainak jobb megértésében is. A Jord K.-nek a bibliai latin szöveghez való sajátos viszonyára név­utóiról készülő nagyobb terjedelmű dolgozatom adatgyűjtésekor lettem figyelmes. Ezúttal a fordítás és a feltehető latin forrásszöveg kapcsolatára vonatkozó nézeteket tekintem át, majd a két szöveg összevetésének néhány tanulságát mutatom be. A fordK. egyetlen kiadása TOLDY FERENC és VOLF GYÖRGY munkája, s a RMNy. V. köteteként jelent meg. A további hivatkozásokban a puszta számok e kiadásnak a hasábokat jelölő számozására vonatkoznak. Forrás­szövegként a Vulgata WEBER-féle kritikai kiadását használtam: Biblia Sacra. Iuxta Vulgatam versionem. Recensuit et brevi apparatu instruxit ROBERTUS WEBER. Stuttgart, 1969. Ez a kiadás a régi kéziratokat követve nem használ írásjeleket, s csak a tulajdonneveket kezdi nagy betűvel. Az egyes verseken belüli tagolását egy, a versek határait pedig két függőleges vonallal jelölöm. A szakirodalom állásfoglalása általában egységes abban, hogy a Jorda. •a Vulgata alapján készült fordítás (VOLF, RMNy. V, XV. lap; KARDOS i. m­. 366). TOLDY más forrás használatának a lehetőségét is felvetette, minthogy a magyar átültetés sok helyütt lényegesen rövidebb a Vulgata szövegénél. Ilyen kútfőt azonban nem tudott megnevezni (1. A magyar nemzeti irodalom története II. Pest, 1851. 86 — 7). A kódexnek a Vulgatához való viszonyáról VOLF adott összefoglaló jellemzést. Véleményét a kiadás gondozása során szerzett tapasztalataira alapozta, részletes vizsgálatokat azonban e téren nem végzett. Értékelése ezért szükségképpen elnagyolt, s finomításra szorul. VoLtnak a két szöveg viszonyáról tett megállapításai a következőkben össze­gezhetők. A ford.. nem teljes bibliafordítás, mind az Ószövetségből, mind az Újszövetségből szándékosan hiányoznak bizonyos könyvek. Ezeket a fordító mellőzte. Az Újtestamentumból átültetett könyvekből fejezetek nincsenek elhagyva, az Ótestamentumból lefordítottakban azonban jelentős hézagok vannak. Ezek a kihagyások a fordítótól is, a leírótól is származhatnak, való­színűleg mindketten csonkítottak a szövegen (RMNy. V, XXXII. lap). E megállapításokhoz itt csak annyit fűzök hozzá, hogy az Újtestamentumból az Apostolok Cselekedeteinek 27. fejezete nem maradt ugyan ki, de csupán kétmondatos kivonatban szerepel. A szakirodalom a szöveghiányok okát elsősorban a fordítás nehézségeiben és a munka fáradságos voltában kereste, amelyről a fordító több helyen is panaszkodik: ,,Eetth keth kapitwlom hean vagyon . . ., kynek ertelme es magyarítaga temykeppen en elmeenbe nem ffer, de eegyebtwl nem erthetem" (63 — 4). ,,Ha kedeegh my lelky haznot benne leel, ky dlwafny akarnyfá), keerem ymaggyon erettem, mert nagy mwkanaal kyl veeghe nem zakadot" (282; vö.: VOLF, RMNy. V, X—XII. lap; HARSÁNYI, A magyar biblia. Bp., 1927. 12. stb.). ,,A magyar irodalom történeté"-nek az az ide vonatkozó meg­állapítása azonban, hogy „előszavában ő maga [a fordító] is felhívja a figyet-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék