Magyar Nyelv – 77. évfolyam – 1981.
Nagy Ilona: A Jordánszky Kódex fordítástechnikai sajátságairól
met néhány általa kihagyott, nehezebb bibliai helyre" (1. I. köt. Bp., 1964. 124), némi pontosítást kíván. A fordító mentegetőzése ugyanis Mózes II. könyvének 25. fejezete végén áll (63 — 4), s a munka nehézségét még Mózes V. könyvének befejezésében (282) panaszolja. A kódexben több előszó is van, de az idézett evangéliumi előszóba azért sem illene ilyen megjegyzés, mert az evangéliumok szövege nincs számottevő mértékben megcsonkítva. A szövegeltérések és rövidítések TOLDY irodalomtörténete szerint esetleg egy másik latin szöveg használatának a következményei (1. i. h.). TÍMÁR KÁLMÁN (StK. XL, 406) érdeme a fordítás rendeltetésének megvilágítása: a ford. kolostori használatra, lectionariumnak készült. Ezért természetes, hogy nem az egész Bibliát, annak csak bizonyos részeit tartalmazza (vö. még HORVÁTH JÁNOS, A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Bp., 1931. 164—5, 218). Egyes ótestamentumi fejezetek elhagyását TÍMÁR szerint az is indokolhatta, hogy azok apácák számára nem voltak lényegesek. A lefordított részek megcsonkításáról, a Vulgatától való eltérésükről azonban TÍMÁR nem szól. Ahhoz, hogy a fordítás keletkezésének néhány mozzanata feltáruljon, az eddigieknél alaposabban kell szemügyre vennünk a kódex szövegének a Vulgatához való viszonyát: egységenként kell megállapítanunk az eltérés mértékét. Nem tartozik a bibliai szöveghez a kódex elején levő imádságtöredék (la), a következő szövegegységek megfelelője pedig hiányzik a WEBER-féle Vulgata-kiadásból: Aliud prohemium (3a —6a), argumentum Józsue könyvéhez (283), prológus az evangéliumokhoz (349 — 52), argumentum Máté evangéliumához (353 — 6), prológus János evangéliumához (621 — 2), prológus az x4.pCsel.-hez (705 — 6), a levelek prológusa (797 — 8), azApokalipszis előszava (883). Ezek egy részének valószínűleg van latin megfelelője, megtalálásuk ezutáni feladat. A bibliai szöveg fordításának a Vulgatához való viszonya az egyes részekben nem egyenletes. A latin szöveget hűen, jelentősebb kihagyások nélkül csak a négy evangélium tolmácsolja. Ez a fordításmód érvényesül még az ApCsel. első felében, a 15. fejezettel azonban váratlanul vége szakad, s a 16 — 28. fejezetben jelentős rövidítéseket, kihagyásokat és összevonásokat tapasztalhatunk. A levelek és az Apokalipszis fordítása ismét jobban ragaszkodik a latinhoz, bár néhány sor kihagyása — például Pz. I. 5/12—4; Hbr. 12/19; 22—5; Apc. 9/20—1 — miatt nem éri el a szöveghűségnek az evangéliumokban észlelt fokát. (A Vulgatára való hivatkozáskor az egyes könyveknek a latinban szokásos és a WEBER-féle kiadás által is használt rövidítéseit alkalmazom.) Az ótestamentumi rész egészében, akárcsak az ApCsel. második felében, szó szerinti fordítások váltakoznak erősen megrövidített, kivonatolt részletekkel. A latinhoz való kötődés itt a leglazább. Látni való tehát, hogy a Jord. szövegének viszonya a Vulgatához feltűnően rendhagyó. A bibliafordítás évszázados gyakorlata szigorú elveket követett. Az volt a hagyomány, hogy a szent szövegekben — Jeromos szavaival — ,,et verborum ordo mysterium est" (vö. BROCK: Greek-Roman and Byzantine Studies XX, 69). A magyar kódexirodalomban, különösen kezdetben, a szent szövegek tisztelete mellett a nyelvi nehézségek is az eredetihez való túlzott ragaszkodást eredményezték. A Jord K.-ben azonban csak az evangéliumok fordítása viszonyul úgy a forrásszöveghez, ahogy az bibliafordításban várható. Kisebb eltérések természetesen itt is vannak. A latin szöveg kihagyás nélküli követésére való törekvés azonban a többi szövegegységhez képest