Magyar Nyelv – 78. évfolyam – 1982.
Dienes Erzsébet: A Jordánszky kódex eredetéről
kül —, hogy a Jord., a Bátori László pálos szerzetes által írott munka másolata. E nézeteket VOLF behatóan elemezte, s rámutatott: JANKOVICH MIKLÓS alaptalan véleményezése után a nyelvtudósok évtizedeken át egymástól bírálat nélkül átvették és továbbfejlesztették Bátori szerzőségének valószínűségét, s a XIX. század végén már bizonyított adatként tartotta számon a szakirodalom Bátori szerzőségét, s ezzel együtt a Jord K. pálos eredetét is. VOLF így összegezte kutatásainak eredményét: ,,...a dogma alapja puszta gyanítás, üres állítás . . . Ott vagyunk ma is, ahol a magyar tudomány még Jankovich előtt állt. Van egy adatunk, mely szerint a XV. század második felében élt Bátori László budaszentlőrinczi pálos szerzetes magyarra fordította a bibliát, és van a XVI. század első negyedében készült Jordánszky-codexben egy bibliafordításunk. Van egy bibliafordítónk, akinek nem ismerjük a munkáját, és van egy bibliafordításunk, amelynek nem tudjuk a szerzőjét. A kettőnek összetartozandóságára nincs semminemű bizonyító adatunk" (VII. 1.). 2. A kódex íráshibáival és javításaival VOLF hitelt érdemlően bizonyítja, hogy ,,a Jordánszky-codex nem a fordító írása, hanem a másolóé" (XIII. 1.). A kódex teljes szövege alapján arra is rámutat, hogy a másoló személyére nézve semminemű támpontot nem nyújt az a — mindössze — két bejegyzés, amelyik kétségkívül a leírótól származik (XI. 1.); ily módon tehát — adatok hiányában — nemcsak a fordító, hanem a másoló személye is ismeretlen, éppúgy, mint az a hely vagy az a szerzetesrend, ahol a fordítás, illetve a kézirat készült. VOLF valószínűnek tartja azt a — valóban feltételezhető — tényt is, hogy a mű „mint magyar nyelvű codexeink rendesen, apáczák számára készült"; ezt azonban adatok hiányában — igen helyesen — nem állítja teljes bizonyossággal (XIV. 1.). 3. VOLF nemcsak rögzíti a két kódex (ti. az Érdy K. és a Jord K.) helyesírásáról azt a köztudott tényt, hogy jellemző reájuk a kettőzött magánhangzók használata, hanem e betűjeleket — helyesen — a hosszú magánhangzók jeleinek tekinti. 4. VOLF a két kódex teljes anyagából helyesen vonja le azt a következtetést, hogy a JordK. és az ÉrdyK. bizonyos nyelvjárási sajátosságai megegyeznek egymással, s így a JordK. nyelvének forrása — az ÉrdyK.-éhez hasonlóan — a Dráva mellékén keresendő (XIV. 1.). — Megjegyzendő azonban: hiányzik az elemzésből a két kódex bizonyító erejű nyelvjárási adatainak részletező felsorolása, s VOLF nem szól a két kódex nyelve között kétségkívül meglevő nyelvjárási különbségről sem (a kérdésről később bővebben). VOLF jól megindokolt véleményével egyetértett ZOLNAI GYULA mind Bátori szerzőségének, mind pedig a két kódex nyelvjárásának kérdésében (Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig 209 — 22). A ford K. kiadása után sem kerültek elő újabb bizonyítékok Bátori szerzőségét illetően, de arra nézve sem, hogy a JordK. leírója melyik szerzetesrend tagja volt. Ennek ellenére a szakirodalom egy része — egészen napjainkig — visszatér Bátori személyéhez, mint a JordK. eredetijének feltételezett fordítójához. A szakmunkák másik csoportja viszont a JordK. és az Érdy K. között kimutatható tartalmi-helyesírási-nyelvi egyezések valamelyikéből kiindulva próbálta meghatározni a JordK. eredetét; a szerzők elsősorban a két kódex párhuzamos szövegrészeinek elemzését állították előtérbe, s azok állítólagos nyelvi hasonlóságaiból vontak le messzemenő következtetéseket . A szakirodalom évtizedekig irányt adóaknak tartotta WEINSTEINHEVESS KORNÉL cikksorozatának megállapításait (A Jordánszky és Érdy