Magyar Nyelv – 84. évfolyam – 1988.
Keszler Borbála: A Magyar Nyelvtudományi Társaság életéből
Mondottam, 15—16 évig dolgoztunk együtt, mindvégig baráti, jó légkörben. Közelről megismertem őt mint tanárt is, hiszen kutatói munkássága mellett ízig-vérig tanárnak érezte, vallotta magát, s ennek megfelelően élt is. A hivatástudatához hatalmas tapasztalatot szerzett két évtizedes vidéki középiskolai tanársága alatt (Csurgó, Kolozsvár, Békéscsaba, Szeged), amelyet nagyon jól kamatoztathatott negyedszázados szegedi professzorsága idején. Ezzel magyarázandó, hogy Nyíri Antal a szegedi Bölcsészkar legnagyobb hatású és tekintélyű professzorai közé emelkedett. Bálint Sándor, Koltay-Kastner Jenő, a korán elment Szauder József és Wittman Tibor társaságában a kar legszuggesztívabb nevelői között kell említeni nevét. Csöndes, jólelkű, egyenes jellemű férfinak ismertem meg őt. Mindazonáltal vélekedésében szilárd, nézetei határozottak, meggyőződéséből egy jottányit se engedett (hacsak az ellenérvek meg nem győzték), az elé dobott kesztyűt fölvette, és kész volt a vitára, olykor az éles vitára is. S ha a meggyőződéstől vezetett indulata hevességre ragadta is, ezt is kulturáltan, elegánsan cselekedte, és így sértő, bántó szándékot csak rosszindulattal lehetne belemagyarázni polémiáiba. Tanítványaitól sokat követelt tudásban és erkölcsi-etikai magatartásban is. Személyisége ezért volt népszerű s az ma is a szegedi egyetemen a nyugdíjazása utáni évtized elmúltával. Jól tudom, mennyire tisztelte Pais Dezsőt, noha nagyon sok mindenben nem értettek egyet. A viszont megbecsülésnek Pais Dezső is nemegyszer tanújelét adta. Nyíri Antal 60. születésnapján többek között így nyilatkozott: ,,A törlett szó keletkezésére és történetére nézve nem voltam, nem vagyok, és valószínűleg nem is leszek Veled azonos nézeten. De ez talán nem olyan nagy baj, hiszen elég gyakran megmutattam, hogy magammal sem mindig vagyok egy véleményen. Azt hiszem, itt is az igazságot nem a »törikszakad« felfogás útján lehet inkább megtalálni vagy megközelíteni" (MNy. LXV, 124). Pais Dezső nagyvonalú szavaival egyet lehet érteni, magam is ezt vallom, bár a jelzett esetben egy kissé talán fordított előjellel, tudniillik a vitatott kérdésben Nyíri álláspontját alaposnak tartom, egyidejűleg tudomásul véve a vele ellentétes alternatív véleményt is. A döntőbíró szerepét azonban nem tudom és nem is akarom betölteni. Egyébként a saját szakmám területén lehettek és lehetnek a Paiséhoz hasonló nézetkülönbségek Nyíri Antal közt és közöttem is: vitatkoztunk is róluk nemegyszer, de ezek az érvelések sosem mentek „vérre". Nyíri Antal 80 évesen is dolgozik. Nyugdíjazása óta húszegynéhány tétellel gyarapította munkássága jegyzékét. Nemrégiben elkészült egy nagyobb tanulmány a magyar nyelvtörténeti kérdésekről, szorgalmasan szerkeszti kódex-szótárát, jelen van a szakmai közéletben. Mi jobbat kívánhatnánk neki e jeles napon, mint hogy gazdagítsa sikeresen továbbra is a nyelvészeti tudományt. Ehhez kívánok neki a Magyar Nyelvtudományi Társaság, az Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya és a budapesti nyelvészeti tanszékek nevében egészséget, frissességet, vitalitást és a velük együtt járó kreatív munkakészséget. HAJDÚ PÉTER A Magyar Nyelvtudományi Társaság életéből 1985. október 1. Germanisztikai-romanisztikai és általános nyelvészeti szakosztály. Prof. KLAUS BRIJSTKER (Hamburg): Der Text als sprachliche Handlung. — Az előadó a szöveget pragmalingvisztikai szemszögből komplex nyelvi tevékenységként definiálta. A szövegek tevékenységi jellegének leírásához bevezette a szövegfunkció fo-