Magyar Nyelv – 98. évfolyam – 2002.

1. szám - Nyomárkay István: Nyelvi helyzetkép déli szomszédainkról

MAGYAR NYELV XCVIII.ÉVF. 2002. MÁRCIUS 1.SZÁM Nyelvi helyzetkép déli szomszédainkról* 1. Ha az európai államok jelenlegi nyelvi helyzetét és nyelvpolitikáját nézzük, ami többek szerint az eurolingvisztika új tudományágának fő kutatási területe, azt látjuk, hogy míg Nyugat-Európában a konvergencia, addig Kelet-Európában a divergencia és a dez­integráció jegyei mutatkoznak. A szláv nyelvek területén például a kilencvenes évek elejéig változatként egzisztáló nyelveket beszélők körében az az igény érett követeléssé, hogy nyelvük hivatalosan deklarálva is nyerje el az önálló, standard irodalmi nyelv státu­szát. (Vö.: MARTI, ROLAND, Sprachenpolitik im slavischsprachigen Raum. ZSZPh. 57: 353—70. HINRSCHS, UWE, Das heutige Serbisch. In: Sprachwandel in der Slavia. Die sla­vischen Sprachen an der Schwelle zum 21. Jahrhundert. Ein internationales Handbuch. Linguistik International Band 4: 561-682). Az egykori jugoszláviai nyelvpolitika a múlt­ban (először a XIX. sz. második felében, majd legutóbb 1945 és 1990 között) egy nyelv két változatának minősítette a szerbet és a horvátot, kodifikált nyelvi formának pedig a Boszniában és Crna Gorában (Montenegró) beszélt variánst. Ma már, jó tíz esztendővel Jugoszlávia felbomlása és közel hét évvel a véres belháború után három irodalmi nyelv­ről beszélünk: a horvátról, a szerbről és a bosnyákról, sőt talán már egy negyedikről, a Crna Gora-iról is. A szláv országokban a XX. században a standard nyelvi helyzetet két különböző elgondolás határozta meg. Az első világháború befejezését követően „az állam határozza meg a nyelvet" alapelv volt az uralkodó, s ennek megfelelően nyelvileg nem egységes államokat hoztak létre nyelvi intézkedések foganatosításával is (Csehszlovákia, Jugo­szlávia; később a Szovjetunióban a fehéroroszt és az ukránt igyekeztek hozzáigazítani az oroszhoz). A keleti blokk szétesése után a jelszó „a nyelv határozza meg az államot" lett, s a bekövetkezett politikai folyamatokban nyelvi, tkp. nemzeti argumentumok döntő sze­repet játszottak. Némely nyelvészek ma már jóslásokat is megkockáztatnak mondván, hogy a jelen­legi államok stabilitását feltételezve valószínűleg azok a standard nyelvek lesznek képe­sek fennmaradni, amelyek egy állam hivatalos nyelvei. Ebből a szempontból elsősorban a bosnyák nyelv helyzete problematikus, de politikai okokból kifolyólag a fehérorosz is, hiszen erős orosz hatás nehezedik rá. Nem eléggé tisztázott a burgenlandi horvátnak az anyaországi standard horváthoz való viszonya, valamint a ruszin nyelv helyzete sem, amely­nek két államban, Szlovákiában és Jugoszláviában van regionális státusza. A felső- és az alsószorb tekintetében meghatározó a német nyelv jelenléte, amely ezt a nyelvszigetet kí­vülről mintegy szűkíti, belülről pedig bomlasztja. A felsőszorb német, az alsószorb pedig

Next