Magyar Nyelv – 100. évfolyam – 2004.
D. Mátai Mária: Jakab László, A Jókai-kódex mint nyelvi emlék szótárszerű feldolgozásban
A névtár lexikonjellegű. A patrónusok, névadó szentek betűrendje szerint sorolódnak egymás után a szócikkek, közel félezer oldalon. Bevezető részükben tömör összefoglalás olvasható az érintett szentekről, bibliai személyekről. A szócikkeken belül ismét a betűrend szerint azoknak a településeknek a neve található, amelyek területén az adott patrocínium lokalizálható. A helységnévvé vált patrocíniumok saját belső számozást kaptak. Az egyes települések megtalálását a mű végére illesztett helységmutató (499—546) segíti. Itt a lapszám helyett a patrocíniumra és a megyére történik utalás, a patrocíniumok nyitólapja viszont a tartalomjegyzék alapján lelhető meg. Konkrét példán folytatva a vizsgálódást: A helységmutató 525. lapján a megfelelő betűrendi helyen kiderül, hogy a kiszemelt település, Nagykörű a középkorban templomos hely volt, és (későbbi közigazgatási besorolásától eltérően) Heves megyéhez tartozott, a további részletek pedig a Mária Magdolnának ajánlott templomok szócikkei között olvashatók. Miután ezt a 250. lapon megtaláltuk, a következő lexikonrészlethez jutottunk: *Nagykörű, Heves vm.: 1334—5. [sac.] de Kurev, Kuun, Keurev (Vat. 1/1: 336, 342, 358). 1842: Eccl. Ad S. Mariam Magdalenam. ... Par. ext. jam 1332 (USE. 145). Vagyis a pápai tizedszedők feljegyzései alapján már 1334—5-ben említik a település papját. A falu nevét ezek a dokumentumok Kurev, Kuun (ez az eredetiben rontott forma), Keurev alakban rögzítették, tehát nem patrocíniumi helységnévről van szó. A templom védőszentjének első említése — Mező András gyűjtésében — az „Universalis schematismus..." című könyvből (1842) adatolható. A mai templomot azonban az újkorban építették, így patrocíniumának visszavetítése a középkorra bizonytalan (erre utal a csillag a szócikk élén). A rövidítések feloldása a 9—25. lapon található, két szakaszban: 1. Irodalom, 2. Egyéb rövidítések és jelek. Mindezek lehetőség szerint a már korábban elterjedt formákat követik, azon belül pedig a szerző a rövidebbeket részesíti előnyben. A szócikkek nagy része azonban jóval bővebb adatolású, a névtanon messze túlmutató információkkal, főleg vallástörténeti, építészettörténeti, régészeti vonatkozásokkal gazdagon kiegészítve. Ez a könyv is, mint a szerző többi alkotása, széles látókörről, nagy anyagismeretről, filológiai igényességről tanúskodik; a magyar névkutatási hagyományok méltó folytatója és nemzetközi színvonalú reprezentálója. A segítséget nyújtó tudósok közül MEZŐ ANDRÁS kettőt név szerint is megemlít: NÉMETH PÉTER történészt és ÖRDÖG FERENCES Az ismertetett mű — akárcsak a Csánki-mutató — a különböző tudományok és művelőik együttműködésének is szép példája. JUHÁSZ DEZSŐ Jakab László: A Jókai-kódex mint nyelvi emlék szótárszerű feldolgozásban Számítógépes Nyelvtörténeti Adattár 10. Kiadja a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke. Debrecen, 2002. 527 lap 1. A JAKAB LÁSZLÓ által szerkesztett „Számítógépes Nyelvtörténeti Adattár" 10. köteteként jelent meg az ismertetendő könyv, JAKAB LÁSZLÓ munkájaként. A korábbi kötetek egyes kódexek (BlikK, GuargK, AporK, FestK.) ábécérendes adattárait, a 11 egyéb régi szövegek többé-kevésbé hasonló jellegű bemutatását tartalmazzák (például a 4. kötet: JAKAB—BÖLCSKEI. A XVI. századi orvosi könyv szóalakmutatója. Debrecen, 1988.; a 8. kötet: JAKAB—BÖLCSKEI, Balassi-szótár. Debrecen, 2000.). A sorozat „A Jókai-kódex ábécérendes adattárá"-val kezdődik (1978.) és „A Jókai-kódex szókincsének szófaji megoszlásáéval folytatódik (1980.), így a most ismertetendő 10. kötet a Jókai-kódexet feldolgozó harmadik munka. Egyrészt magában foglalja az első kettő tartalmát, de ki is bővíti sok új információval.