Magyar Nyelv – 105. évfolyam – 2009.
1. szám - Társasági ügyek - Havas Ferenc: Péter Mihály 80 éves
A másik szövegtípus természetesen a verseké. Szilágyi Ferencnek, a költőnek négy kötete jelent meg. A Kazinczy szellemének ajánlott „Csalánok és ibolyák, epigrammák" (1990.), a „Világ csodája" (1994.), a „Parainesis epigrammatica" (1996.) és a „Hévízi csoda-tó" (2004.). Közülük a „Világ csodája" több szempontból is kiemelendő. A kötet három előhangként beillesztett vers kivételével az 1956-os történelmi napokat az eseményekkel egyidejűleg megörökítő versfüzér. Költői napló. A nyilvánosság csak 1994-ben a költő „Eltemetett versek" című szerzői estje alkalmából ismerhette meg őket. Az olvasót Szalay Lajos döbbenetes (immár nevezetessé vált) rajzai mellett a versekben felidézett, megszólított személyek jeles elődök is meg-megállítják. Zrínyi Miklós, Kanizsai Dorottya, Mikes Kelemen, Bod Péter, Bessenyei György, Fazekas Mihály, Katona József, Vörösmarty Mihály, Széchenyi István. Ez az arcképcsarnok nem stilizáló történelmi háttér, inkább történelmi kapaszkodó és irányzék. Amiként az volt Csokonai Vitéz Mihály és Körösi Csoma Sándor is. Az 1956-os versek kötetéhez Szilágyi Ferenc csatolt egy utószót, amelyben az alcím szerint a szerző önmagáról nyilatkozik. Ebből idézem: „Szobám falán már diákkoromban ott függött egy idézet Arany barátjától, Az apostol költőjétől: Az isten tudja, mit cselekszik. | Magas tervébe nem lát a vak ember. S kérdőre vonnunk őtet nem szabad. | Rákülde a tengerre engem, | Lelkembe tette az iránytűt, | Amerre ez vezet, megyek..." (i. m. 1178). Társaságunk nevében megbecsüléssel és jó reménnyel kívánom, hogy továbbra is így legyen, így lehessen! PUSZTAI FERENC Péter Mihály 80 éves* Kedves Ünnepek, Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Kollégák! A Magyar Nyelvtudományi Társaság részéről engem ért az a megtisztelő felkérés, hogy ülésünkön köszöntsem Péter Mihály professzor urat nyolcvanadik születésnapja alkalmából. A feladat szép, de nem könnyű. Nem könnyű általában, minthogy a dolgok rendje szerint, ha valakit nyolcvanadik születésnapján köszöntenek, azt - hacsak összes érdeme nem korlátozódik a legutóbbi évekre, ami aligha valószínű - már bizonyára a hatvanadik meg a hetvenedik születésnapján is köszöntötték, nem is beszélve a folyóiratokban megjelent meg az ünnepelt tiszteletére összeállított könyvek bevezetésében olvasható laudációkról. Péter Mihály esetében egész kis bibliográfiát lehet összeállítani ezekből az írásokból, volt, aki már meg is tette. Hát akkor hogyan lehet bármi újat mondani az ünnepeltről? Másfelől kell-e mindenáron újat mondani, nem elég-e pusztán újra és újra kifejeznünk örömünket, hogy tanítványai, kollégái, munkatársai vagy csak egyszerűen műveinek olvasói lehettünk, lehetünk? Szerencsére a laudációnak megvannak a műfaji egzigenciái. Először is legalább nagy vonalakban ismertetni szokás az ünnepelt életútját, ami persze a legfiatalabb jelenlévők kivételével a legtöbbünk számára jól ismert, legfeljebb abba érdemes belegondolni, melyikünk mikor és mi módon kapcsolódott ehhez a pályához. Íme tehát a legfontosabb tények. Péter Mihály 1928. november 8-án született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság felolvasó ülésén 2008. november 11-én.