Magyar Nyelvőr – 1. évfolyam – 1872.

Petőfi „János vitézének” nyelve. Szarvas

PETŐFI „JÁNOS VITÉZÉNEK" NYELVE. Népnyel­v alatt értjük a népszellemnek a szemléleti mód különfélesége, a tehetségek kisebb-nagyobb fokozata s más anyagi befolyások szerint módosult nyilvánulását. A nép­szellem ilyszerű nyilatkozásainak összesége képezi a nyelv­sajátságokat, s ezek vésik rá a nyelvre az eredetiség jegyét, ezek adják meg neki az önállóságot, ezek teszik őt még a rokon tagok sorában is élesen felismerhető individuummá. E sajátságoknak leghívebb tolmácsa a köznép, mely a legtöbb ellenséges befolyáson kívül állva, az anyjáról rá ma­radt örökséget eddig legalább nagyobb részt sértetlenül meg­őrizte; míg a műveltebb osztályok a mint egy részről a haladás tényezőinek elfogadásával fejlesztették, előbbre vit­ték a nyelvet, úgy más részről a műveltségi eszközök köl­csönvételével nem ritkán idegenszerűséget is hoztak át bele. A szorosabb értelemben vett nép nyelv e szerint a sa­játságoknak tartalmasabb kiemelésében, pazarabb alkalmazá­sában különbözik a művelt, vagy mondjuk az irodalmi nyelvtől; de minthogy a műveltség fő tényezője az értelmi fejlettség, míg a falvak egyszerű fiainál inkább a képzelőte­hetség viszi a vezérszerepet, még abban is különbözik, hogy az irodalmi nyelv értelemszerű, conventionális, gondolatainak alakba öntése tehát inkább a logika szabályai szerint megy végbe, s azért rendesen körmondatos, domborúbb, egyönte­tűbb, a népnyelv ellenben képzeletszerű, gondolatainak me­nete gyermekded és sok esetben gyermekes is, az értelmező mondatok nagy ritkán kerekednek egyöntetű egészszé, ha­nem nagyobb részt lazán, minden külső kapocs nélkül állanak. A költészet egyáltalában különösen ez utóbbi sajátságát illetőleg a nép nyelvén szeret nyilatkozni; a népköltészetnek virágból szőtt, szivárványos takarója pedig csak is a nép­nyelv lehet. Petőfi a nép költője, költészete a nép költészete; „János vitéze" a magyar népköltészetnek egyik remeke. Mennyi te­hát a népies elem Petőfi „János vitézében"? A­mi először is a sajátlagos népies szókat illeti, ezeknek száma nem nagy, s az indulatszók s a velők rokon kifejezése­ken kívül: „u c c z u, h ú, h e j, nini, jaj be, szent isten

Next