Magyar Nyelvőr – 24. évfolyam – 1895.

Értekezések - Prikkel Marián: Csélcsap

flatterhaft' jelentéssel. Értelménél fogva ez a csapó könnyen eggyesülhetett a szél szóval; vö. szeles, szeleverdi, széllel bellett, mint az bolond csak széllel jár (Decsi: Adag. 133). Ismeretes a ,nagy szelet csapó kifejezés; vö. szél csináló: vanus iactator II. Szóval Szilasi szerint szélcsapó, szétcsap volna a csélcsapó, csélcsap eredeti alakja. A szókezdeti sz­ós hangváltozás kölcsönhatás által jöhetett létre; vö. barbonczás: garbonczás; genge: gyenge; gegenye: jegenye sat. E magyarázat, vagy jobban mondva sejtelem, mint már első szempillantásra is észrevehetjük, gyönge alapon áll. Egymaga az a körülmény, hogy jelenkori íróból (Bródy) indul ki s megelégszik azzal, hogy a csélcsap nyelvtörténeti szereplését a rokon alakok felsorolásával egyszerűen bemutatja, míg régi jelentésére ügyet se vet, erős gyanút kelthet helyes volta iránt. Azzal, hogy a szél szónak származékait s kapcsolatait elénk adja Szilasi, épen nem bizonyítja meg, hogy a csélcsap összetétel első tagja eredetileg ezzel volt egyenlő, mert ily módon ugyan nem tudjuk meg, vájjon a "ventus" jelentés beleillik-e a csélcsap­nak régiségben járatos értelmébe. Bródynak ,csélcsap sugarai" pedig csak nem lehetnek számottevők az eredeti jelelentés megállapításában! A csélcsap szó eredetének kinyomozásánál véleményem szerint nem annyira az alak, mint az értelem szempontja jelentős, mert az utóbbinak ismerete könnyen megérthetővé teszi az előbbit. A NySz.-ban címbeli szavunknak ím ezen rokonságát találjuk : csélcsapos, csélcsaposkodik, csélcsaposkodás, csélcsapság, csélcsapns, csélcsapó, csélcsapóság, csélcsapás. Látnivaló, hogy a csélcsap két­féle használatú : ige és főnév; mint igének értelme : s­c­u­r r o­r, nugor, posssenreissen, possentreiben; mint főnévnek : scurra, nugigerulus, nugator, futilis, possentrei­ber, possen macher, schussbartel, schwatzer. Hogy az igei és főnévi alak eredet szerint egybetartozik, azt eme jelen­tések kétségtelenül bizonyítják. Hagyjuk az igét egyelőre figyel­men kívül s lássunk egy pár történeti példát a főnévre : Része­ges, csélcsap, trágár ember volt (Pázm : Kat. 364). Fecsegő csélcsapok: gerrones (Com : Jan. 141). A táncz csélcsapo­kat illet (László: Petr. 203)' sat. A csélcsap értelme tehát, mint ezekből is megtetszik : tréfaüző, bohóskodó, hazudozó, nevettető, bolondozó sat. Már most föltéve, hogy a csél­csap összetett szó : csél-­-csap, akkor első részére tagadhatatlanul: :nugae, ineptiae; posse, possen; tréfa, bohóság, ravaszság, móka.

Next