Magyar Nyelvőr – 33. évfolyam – 1904.

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Jókai mint nyelvművész

XXXIII. kötet. V. füzet. MAGYAR NYELVŐR Megjelenik minden hónap 15-én a nagy ízünetet kivéve. Szerkeszti SIMON ZSIGMOND Szerkesztőség és kiadó­hivatal Budapest IV. Fertncz­ József-part 17. JÓKAI MINT NYELVMŰVÉSZ. Jókai kidőltével nemcsak irodalmunk, hanem nyelvünk géniusza is gyászba öltözik. Jókai első sorban áll a magyar nyelv művészei közt, és újabb irodalmi nyelvünk egészségesebb fejlő­déséért talán ő neki tartozunk legnagyobb hálával. Az író, a költő a nyelvnek művésze. Hangszere a nyelv, mint a zenésznek a hegedű. »Négy kis húrban ennyi bánat nem is tudom, hogy fér meg!« S époly csoda, hogy a költő puszta szavakkal könnyekre fakaszt és kaczajra indít, a­hogy neki tet­szik. Tollával, mint ecsetjével a festő, egész világot fest kép­zeletünk elé, s a kikkel e világot benépesíti, azoknak sorsa épúgy érdekel, épúgy meghat bennünket, mintha való lények, mintha élő embertársaink volnának. Legtöbb mai írónk keveset törődik a nyelvvel, nem sok gondot fordítanak reá, de nem is tudják, mennyit vesztenek ezzel. Ők csak fényképezni akarják a valót, s lemondanak a színek hatásáról. A mi színt és meleget ad az előadásnak, azt ők frázisnak nevezik. Pedig valamint az üres frázis nem biztosítja az igazi hatást, époly kevéssé lehet az olvasóra hatni, ha a frázist, a kifejezést teljesen elhanyagoljuk. Hogy ez minő lényeges eleme az írói hatás­nak, az legszembetűnőbb Jókainál. A frázisok alatt itt természetesen nem az elcsépelt szólá­sokat értem, nem a tartalmatlan mondásokat, nem a gondolatbeli szegénység csalóka leplét. Ellenkezőleg: Jókai olyan frázisokkal fényeskedik, melyek tartalomtól duzzadnak, melyek a gondolatok, a képzetek, hangulatok, érzelmek bőségéből fakadnak, melyek — akármilyen játsziak — mindig a szívből erednek s azért a szívhez szólnak. F Jókai a nyelv gazdagságával minden más magyar írót fölül­múl. Fölülmúlja őket először is a szók bőségével. A régi szók MAGYAR NYELVŐR. XXXIII. ] .

Next