Magyar Nyelvőr – 60. évfolyam – 1931.

Értekezések, önálló cikkek - Bebesi István: Petőfi nyomok Ady nyelvében

azt mondja: «Ezekkel az erősen összeszorított, tartalmas összetéte­lekkel legelőször Ady nyelvében találkozunk . . . Ady összetételei kö­zött fordulnak elő oly összetételek is, melyeknek előtagjuk tagadó­sztó s az összetételben az utótagot tagadják . . . Hogy Ady rendsze­resen élt a tagadásos összetétellel, igazolják a nyelvében különböző időben előforduló és más-más szófajú , utólagos ily összetételek.» Azután fölsorol a idézetet Adyból s elismeri az e fajta összetételek ok- és célszerűségét. «A puszta adatokon kívül a cikk tévedés. Tévedés, mert a taga­dásos összetételeknek legalább is oly mestere volt már a nyelvművé­szek és merészek sorából kitagadott Petőfi, mint Ady. Sőt az én szerény véleményem szerint Ady e tekintetben, mint sok másban nyelvi szempontból, Petőfi tanítványa vagy mondjuk folytatója. Állításaimat bizonyítják a következő idézetek: A harci dicsőség vérfestette babérját oly nagyszerűen kanya­rító nem-szőke fejére s nem-szőke fejének göndör hajára. (A helység kalapácsa II. é. n. sz.) — Azt hihetné az ember, hogy Petőfi e sza­tirikus tárgy földolgozása közben csakúgy tréfából bukkant a szó­alkotás e módjára. Igen, csakhogy a János vitézben ismétlődnek az efajta összetételek komoly hangulatkörben is. Igaz, hogy ezeket — bár egy fogalmat alkotnak — még nem írja egy szóba, de később olyanokkal is találkozunk. «A zsivány kapitány fenyegetéseire meg nem ijedt hangon ily módon felele.» (János v. VI. 7.) — Kukorica Jancsi tán egymaga volt csak meg nem hallója az elmondott dolog­nak. (János v. XI. utolsó vsz.) — Mindenki alszik, csak magam va­gyok nem alvó. (Álmos vagyok és mégsem alhatom.) — S arcára halvány liliomot festenek gyötrelmei a szólni nem merésnek. (Három szív története.) «Ettől fogva többnyire már kötőjellel vagy egybeírva találjuk az efféle összetételeket: «Várok békével míg az óra nem jövend el, midőn bírod hűségem nemcsaló jelét. (Költői ábránd volt, m­it eddig érezek.) — Azt kívánom, hogy itt éljek én . . . nem zavart magány­ban. (Arany J-nál.) «Valamennyi tagadásos szóösszetétel között, akár Adyt, akár Petőfit nézzük is, a legmerészebb a következő, melynek utótagja ha­tározó és az összetétel főnévi szerepet játszik: « Miért is volna né­kem a remény? a nem-továbbat már elértem én.» (Elértem, amit ember érhet el.) — Ezennel csavarom elmémet, hogy találjak hozzá nem méltatlan szókat. (Lehel vezér.) «Ime ez idézetekből nyilvánvaló, hogy már Petőfi rendszeresen használta a tagadásos szóösszetételeket majdnem egész költői mű­ködése alatt. (1842—1848.)» Nyugodtan állíthatjuk, hogy Petőfi előtt irodalmunkban taga­dásos szóösszetételt alig találunk vagy legalább is tudatos és rend­szeres használatáról szó sem eshetik. E különös nyelvi forma haszná­latát Ady nyelvében döntő fontosságúnak tartom. Nyelvének egyik legjellemzőbb sajátsága ez, holott ez a forma sem a magyar köz­nyelvben, sem a magyar költők nyelvében másutt nem jelentkezik.

Next