Magyar Nyelvőr – 73. évfolyam – 1949.
Szólások, közmondások - Se füle, se farka (szarva)
Helykén megáll a szoba közepén, csendesen ütögeti össze sarkantyúját. Bő gatyája szépen áll rajta, ráncba, kifordított lékkijénak bélése kockás , így olyan, mintha két ember volna. Az egyik derékig látszik, a másik meg azon felül. Valahányszor egy kép belép, mindannyiszor megújul a nevetés, mintha valamilyen magvakat szórnának rá .. . — Nahát, gyertek elő, tudom, hogy megszomjúhoztatok — mondja Bagdi János és poharakat rakosgat az asztal szélére. Sorba. Aztán töltögeti, tele. A képek mókás iramodással sorakoznak az asztalhoz, teszik magukat, hogy milyen szomjasak, és felkapják, mohón isznak ... — Nahát, egy nótát nekik, osztán haladjanak — intézkedik tovább Bagdi János. A muzsika hát megint kézbe kerül, a sarkantyú már előre peng, a képek forognak erre-arra, kiszemelik, melyik lányt hívják el táncolni. A nagyszakállú kép odahajlik a prímáshoz, az bólint, és rákezd egy takaros nótát... A képek is veszettül kezdik járni a táncot, figurákkal, csizmaszárveréssel (127—9)... — Mindenki csókolja meg a táncosát! — kiáltja a prímás szokás szerint, és fáradtan csüngeti a vonót". Mindenik „kép azon van, hogy csókot adjon annak, akivel táncolt. — Kifelé! Elég volt! — bosszankodik Bagdi János. A muzsikások rázendítik a Rákóczi-indulót, s táncolva, bokázva mennek a képek kifelé" (130). Künkapitány. Arany a Toldi Szerelmében mondja a búsuló Toldiról: Volt kúnkapitánya hátul egy asztalnak (II. e. 61. vsz.), s azt a megjegyzést fűzi hozzá: Bizonytalan eredetű népszokás, hogy lakomákon azt, aki az asztal alsó végin ül (s rendesen élcek és tréfák mestere vagy céltáblája), kúnkapitánynak nevezik. Viski Nyr 47:217, s különösen Csefkó MNy 22:260 sok érdekes adatot közöltek a szó megfejtéséhez, s Csefkónak régi adatok segítségével sikerült is az eredeti jelentést megmagyarázni. A biharmegyei Szabó Pál Talpalatnyi föld c. regényének első része Lakodalom címet visel, s ebben is szerepel a kúnkapitány. A vendégek elhelyezkednek. „Csak egy hely van még üresen. A sarok. Oda nem akar ülni senki se. Szoronganak, fészkelődnek, de a sarok mindég kimarad." Senki sem akarja ezt a helyet elfoglalni. „Nem csoda, aki a sarokba ül, az lesz a búnkapitány. Vagy akarja, vagy se". Végre egy későn jövő vendég foglalja el a helyet, észre sem veszi, hova került. „Kúnkapitány! Kúnkapitány! — kiabálják minden oldalon és tapsolnak, örülnek... Az ámii — hökken meg Pap Sándor és megsimogatja az állát. Tűnődik. Szórakozottan vesz fel egy tele poharat, kiissza. Petőfi versei csörgedeznek fel benne, mint a sziklából a csermely, mit is kell a kúnkapitánynak tenni? Tán elmondhatná ezeket a verseket . . . igaz is. Annak tréfálkodni kell. Minden kérdésre megfelelni. De kérdéseket is kell feladni. Mindaddig, míg fel nem terítik a vacsorát. Meg aztán is, ha rákerült a sor... — Hajjuk! Hajjuk! — kiabálnak a túlsó oldalon és mindenki erre néz. Várakozva. Kíváncsian... — Mondjék valamit! Mondjék valamit! — kiabál megint a nyugtalanabbja." Látja Pap Sándor, hogy tovább nem halaszthatja szerepét. Széjjelnéz, fennakad valakin a szeme, s egy találós kérdést intéz hozzá, olyant, mely a célbavett vendéget nevetségessé teszi (105—7). Mert az a kúnkapitány feladata, megnevettetni a lakodalmas népet. Pipölle, József Jolán, József Attila testvérnénje, Szabadszálláson járt, s jegyezte fel ezt a szót: „Szép kenyér, ugye milyen ropogós a pipelléje? — Pipelle, ez a kenyér sarka". (Szabad Nép, 1949. IV. 3). A szót ebben a jelentésben nem ismeri a MTsz. Kérdés, hogy a Veszprémben, Pápán feljegyzett pipelle 'püspökfalat a csibepecsenyén' azonos-e vele. Viszont alakra nem, de jelentésre idevág: pille 1. a kenyér megszegésekor levágott darab (Fejér m. Perkáta, Kecskemét, Baja, Csongrád m.); 2. gyürke (a kenyérnek sülés közben kihasadt és kiduzzadt része) (Fejér m. Perkáta, Baja, Hajdú m.).