Magyar Nyelvőr – 77. évfolyam – 1953.
Zsoldos Jenő: Kossuth és Petőfi korának köznyelvéhez
zseniális nyelvtana, bölcs nyelvtani szabályai egy sokévszázados nagyszabású egységesítésnek az eredményei. És ezt az egységesítést maga a nép hajtotta végre... Persze az igaz, hogy a nyelvtan nem matematika. A nyelvtani törvények nem olyanok, mint az egyszeregy. A nyelvtan igen gazdag a szabálytól eltérő változatokban is. Minden nagy író stílusa bőségesen él ezekkel a változatokkal. De ezek a változatok épp azért oly kedvesek nekünk, mert mögöttük is ott érezzük a szabályt.« 8. V. Sklovszkij is abból indul ki, hogy az egyes írók stílusa, nyelve ugyan különböző, »de a közös nemzeti nyelven alapszik.« »Ez a különbözőség akkor haladó, ha nem bontja meg a közös irodalmi nyelv alapjait.«»Az író nyelve tudatosan kiművelt, választékos nyelv.« Puskin és Majakovszkij nyelvében is akadnak régiességek és tájszók, »de ez nem jelenti azt, hogy a nyelv minden rétege, minden lehetséges alakja egyszerre él vagy élhet, ahogy Jugov képzelte. »Jugov — mondja Sklovszkij, — túllő a célon, amikor azt állítja, hogy a különféle nyelvi formák egyaránt élők és életrevalók. Ha ez igaz lenne, akkor a nyelvnek nem is volna története.« Kétségtelen, hogy a szovjet írónak az orosz nyelv minden lehetőségét, a népnyelv egész gazdagságát ki kell aknáznia, de, mint Osztrovszkij mondotta, »a nép számára nem azon a nyelven kell írni, amelyen a nép beszél, hanem azon, amelyen a nép a maga vágyait kifejezi.«»A nép pedig— teszi hozzá Sklovszkij — a népköltészetben, közmondásokban, a népi ékesszólás emelkedettebb nyelvén fejezi ki vágyait, ábrándjait.« Ez, magyarán, ismét a választékosságra, csiszoltabb, kifinomultabb nyelvi eszközök felhasználására buzdít. Sklovszkij azzal is zárja cikkét, hogy a szovjet írók nyelvi munkájának nem az a célja, hogynaturalisztikusan másolja a beszélt nyelvet, vagy a nyelv múzeumi ritkaságaival gyönyörködtessen, hanem hogy az irodalom emelkedettebb nyelvét mindennapi nyelvünkké tegye, s minden olyasmitől megtisztítsa ezt a nyelvet, ami elhomályosíthatja a gondolatot.« T. Trifonova, aki elsősorban a szakszókincsnek, a mesterségszavaknak, ahogy ő mondja, »technicizmusoknak« irodalmi felhasználásáról elmélkedik, szintén hangoztatja, hogy csak a »helyénvaló« régiességek, provincializmusok és műszavak nem szakítják meg a mű szövetét. Mivel pedig »az irodalmi nyelvnek sincsenek egyszers mindenkorra megállapított szabályai«, mindig a mű tartalma, eszmei célkitűzései határozzák meg, hogy mi a helyénvaló s mi nem. 9. A Jugov-cikk körüli vitába végül az olvasók is bekapcsolódtak. A Lityeraturnaja Gazeta szerkesztősége százszámra kapta a leveleket, amelyek egy-egy szónak, kifejezésnek, nyelvtani szerkezetnek a helyességét vagy helytelenségét latolgatva a gyakorlat irányába, a konkrétumok területére térítették az elméleti fejtegetéseket. Nem célom és feladatom, hogy az ismertetett vita tanulságait összegezzem. Ezt ki-ki elvégzi maga is. Annyi azonban bizonyos: a szovjet írók és tudósok tisztában vannak vele, hogy az irodalmi nyelvnek (és az irodalom nyelvének) kérdései korántsem eldöntött, végleg lezárt kérdések. Sarkalatos tételeik főbb vonalait ugyan már kidolgozták (ilyen pl az a megállapítás, hogy »a nagy orosz klasszikusok munkája, akárcsak a szovjet írók munkája, a fejlődésében egységes orosz nyelv alapjain nyugszik«)13, de hátra van még az irodalmi anyagnak, az egyes műveknek sokszempontú, tüzetes, részletekbe menő tudományos vizsgálata, hiszen ki tagadhatná Tomasevszkij szavait: »Csak az az elmélet szilárd, amely gondosan áttanulmányozott és helyesen átgondolt tényeken alapul.«14 Szőke István KOSSUTH ÉS PETŐFI KORÁNAK KÖZNYELVÉHEZ írta : Zsoldos Jenő Népi demokráciánk tudománypolitikájának jóvoltából szocialista történetírásunk mind szélesebb területen felkutatott forrásanyagra támaszkodva tárhatja fel népünk múltjának valóságos történetét, emelheti ki a polgári történetírás osztályszemléletének hamis rétege alól haladó hagyományaink igaz tartalmát. Ezeknek az új történetírás feladatait támogató forráskiadványoknak sorában jelentős értéket képvisel VI. Waldapfel 13 An. Taraszenkov : Az orosz irodalmi nyelv gazdagodásáért és tisztaságáért. (Novij Mir. 1951. 2. sz.) 14 B. Tomasevszkij i. m. v