Magyar Nyelvőr – 87. évfolyam – 1963.

1. szám - Nyelvművelés - Lőrincze Lajos: Kodály Zoltán köszöntése

MAGYAR NYELVŐR 87. ÉVFOLYAM * 1963. JANUÁR—MÁRCIUS * 1. SZÁM Kodály Zoltán köszöntése (Elhangzott a nyelvművelő munkabizottság 1962. december 11-én tartott ülésén) Tisztelt Munkabizottság! Néhány nappal ezelőtt egy szép ünnepélyen vehettem részt. A József Attila Gimnázium dísztermében versenyre jöttek össze az ország József Attiláról elneve­zett iskoláinak legszebben szavaló diákjai, hogy a nagy költő halálának huszonötö­dik évfordulója alkalmából versei elmondásával, a szép szó kultuszával áldozzanak emlékének. Az ünnepi szavalóverseny megnyitóját Bencédy József, bizottságunk tagja, a művelődésügyi minisztérium főosztályvezetője ezekkel a szavakkal kezdte : „K­odály Z­olt­án riadója ó­t­a . . ." S a versenyzők, a bírálók, az ünnep­ségre összegyűlt fiatalok, szülők, tanárok között talán senki sem akadt, aki ne tudta volna, mi is volt az a riadó, amelynek zengését még ma is halljuk, s amely mindmáig ébren tartja ezeket a versenyeket, a szép magyar szó ünnepeit. Pedig ez a riadó elég régen hangzott el : harmadfél évtizeddel ezelőtt, de azóta egy pilla­natra sem halványult el, mekkora jelentősége van Kodály Zoltán egykori előadásá­nak, kezdeményezésének , s az évről évre egyre terebélyesedő kiejtési versenyeken — Budapesten és vidéken, egyetemeken és általános iskolákban — mindig és mindenhol Kodály Zoltán nevével kötöttük össze ezeket az alkalmakat. Nem kell elmondanom, miért emlékeztetek erre most, bizottsági ülésünk ele­jén, hiszen Kodály tanár urat már hetek óta ünnepli az ország születésének nyolcva­nadik évfordulója alkalmából. Ebből az ünneplésből mi különösképpen az elmon­dottak jogán kérünk részt. Huszonöt éve, egészen pontosan huszonöt éve és két napja, 1937. dec. 9-én tartotta meg Kodály Zoltán azt az előadását, amely a jó magyar kiejtés ápolásának megindítója lett. ,, Bizonyos — mondta —, hogy egy nyelvben és stí­lusban kifogástalan szöveget magyartalanul is fel lehet olvasni. Vannak t­eh­át a nyelvhelyessségnek írásban nem rögzíthető, c­s­a­k f­ül­l­el f­el­f­o­g­h­a­t­ó elemei is. A nyelvnek nemcsak leírható része van kitéve rom­lásnak, hanem talán még inkább ez a jelekkel n­e­m r­ö­gzz­íthető, csak hallható r­észe.^Az élőbeszéd azon elemei:

Next