Magyar Nyelvőr – 96. évfolyam – 1972.

2. szám - Íróink nyelve - Szilágyi Ferenc: Csokonai: Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban

„4. Somogy derék Tartomány. Már az arany idő sok helyen elfogyott, De még ma is lakja az áldott Somogyot, Melyb [= Melyben] sűrű vetés a' szántó Föld' habja, És a' Liget maga a' botskort gszabja [= megszabja]. Az erdő bételvén sertések' nyájával, Mtegy [ = Mintegy] ma is tartja az embert makjával. — Itten arany időt mutat az oltsóság, 'S a' még meg a [­ nem] romlott szívesség és jóság. Baehus is hegyeit olly szépen kapálja, Hogy a' víz kérőket borával kínálja. Az az egy hibajok, h [­ hogy] a' kereskedést, Nem űzik olly igen mt [­ mint] a' korhelykedést; De kipótolják azt azok az áldások A' mellyeknek Somogy illy kies lakások.­­" (MTAK. 611/1, 141. 1.) A vizsgavers több szempontból érdekes, mintegy ellendarabja, palinó­diája Csokonai költeményének, s ezen nem is nagyon csodálkozhatunk, ha tud­juk, hogy a tételt a ,,kies tartomány"-ról az iskola alapítója és legfőbb fel­ügyelője — a különben hazafias érzelmű és haladó gondolkozású — Festetics gróf tűzte ki. A kitűzött témából úgy látszik, hogy Festetics ekkor már ismerte jól Csokonai jövendölését az első somogyi iskoláról, s mint a vidék földesura nem volt elragadtatva attól a korántsem hízelgő képtől, amelyet a költő Somogy művelődési és társadalmi viszonyairól festett költeményében, ahol ráadásul ,,a somogysági paraszt" ifjak elkallódását panaszolta föl. Úgy látszik azonban, hogy nemcsak Festetics, hanem a diákok is ismerték szeretett prae­ceptoruk költeményét, sőt mintha azt is tudták volna — vagy Csokonaitól, vagy magától Festeticstől —, hogy a borongó szemléletű, kritikus hangvételű vers ellendarabját kell megírniuk a vizsgaversben az ovidiusi aranykor mintája szerint idillivé szépített „kies tartomány"-ról. így vált még az is dicséretére a vizsgaversben az „áldott Somogy"-nak, ami különben nyomorúságának nyilvánvaló jele volt, hogy tudniillik lakói bőr helyett nyírfa- meg hársfa­kéregből csinálták bocskorukat, s éppígy lett a somogyiak elmaradottságának oka a versben maga a somogyi nép, amely a kereskedés helyett a „korhely­kedés!" űzi. (Mintha csak Csokonai versének Festetics Györgyöt is érzékenyen találó szónoki kérdésére — „Kié a hiba?" akarna a versgyakorlat a kérdést elkenő hamis, önáltató választ adni.) A Festetics által leszurkolt öt arany bizonyára nem az érdekes rímötletnek szólt, hanem a Somogyot magasztaló lojális hangulatú versnek. (Sok tekintetben jellemző, hogy mikor Csokonai egy rend ruhát kért az iskola gondnokságától, hogy az év végi vizsgán a gróf társa­ságában méltóképpen jelenhessék meg, azt úgy kapta meg, hogy árát levonták tanári fizetéséből, úgyhogy csaknem kilenc havi szolgálatáért mindössze 50 Ft-ot kapott volna kézhez, ha önérzetből nem utasította volna azt is vissza. Egész életében nem kapott soha egy verséért sem öt aranyat, amit lojális hangú versikéjével, íme, egyik diákja könnyűszerrel megszerzett.) A jellegzetes somogyi foglalkozás, a kanászkodás mellett éles szemmel figyelt fel a költő a somogyi népi, paraszt tehetségek elkallódásának másik,

Next