Magyar Nyelvőr – 97. évfolyam – 1973.
J. Soltész Katalin: Petőfi versformakincse
magyaros ritmusterv („Megátkozza Noét, hogy szőlőt is ! Vett be a bárkába"; „Édes szülőföldem, a drága szép alföld ! Hűséges lakója"). Jóval erősebb a jambusi lejtés pl. a Száműztem magamat c. versben: itt minden sorvégen következetesen jambust találunk, csak néhány sormetszet előtt van a magyaros ritmusrendszerre jellemző ereszkedő zárlat („És minden emlék olly | gyász dolgokat beszélt, | | Mik fölforgathatnák | a szív s ész tengelyét"). Megtaláljuk Petőfinél a magyaros ritmusra ráépülő choriambusta,onicus a minorét is, noha bizonnyal nem olyan tudatossággal alkalmazt és U U — mint előtte Csokonai és utána Arany. Az előbbire példa: „Egy jó öreg ember — U u — — u u — benne a kocsmáros" (A jó öreg kocsmáros), „Hallod-e szív, szívem?"; az u u — — V u — O utóbbira: „Csak eredj, hold, csak eredj a [ Barna éjszakához" (Szerelem vámy u — u u u — — u u — y dorai): „Jőj el végre, valahára, Te határzó, te nagy óra". A versforma megítélésében fontos szerepet tulajdonítok a vers írásképének. Meggyőződésem szerint ugyanis az írás-olvasás közkinccsé válása óta a vers nemcsak a fülnek, hanem a szemnek is szól (sőt gyakran elsősorban a szemnek; minden bizonnyal vannak olyan versek, amelyek még sohasem hangzottak el szóban), ezért ragaszkodik a versírás — a vele egy tőről fakadt zeneköltéssel ellentétben — évszázadok óta a különálló sorokhoz. A történetileg kimutathatóan valamely hosszabb sorfaj kettévágásából eredő periódusokat (pl. a nibelungi sorból származó jambusi 7+6 vagy a kanásznóta-, ill. vágánssorra visszavezetett magyaros 7+6 periódust) tehát nem tekintem puszta változatnak, hanem önálló versformának, amelynek más a hatása, a hangulata: a sormetszet sorhatárrá lép elő, s ez megköveteli, hogy új szó kezdődjék; ha csak egy pillanatra is, de megállunk az olvasásban, az íráskép ezáltal a vers melódiáját is befolyásolja. — Petőfi versformáit az elmondottak alapján a következő csoportosításban tárgyalom: 1. egyforma sorokból álló, egynemű formák, 2. periódusos formák, 3. több sorfajból álló kötött formák (itt szóok az antik formákról is), 4. kötetlen formák, 5. vegyes formák. Egynemű formák Az egyazon sorfaj tiszta sorozatából felépült versforma hatása, hangulata a verssor tempójától, az ütemek számától, ezen belül a szótagok és szünetek, illetőleg a szünetet kitöltő, nyújtott ejtés arányától, végső soron tehát a szótagszámtól függ. A legrövidebb sor, amely Petőfinél önállóan előfordul, a jambusi négyes, éppen szokatlan rövidsége miatt csonkának hat, s ezért alkalmas a Félálomban összefüggéstelen tudatképeinek kifejezésére: Szép kedvesem Lágy kebele . . . Szíved buját . . . Mind érezem . . . A ... ok egyaránt érzékeltetik a gondolat és a verssor befejezetlenségét. Ugyanez a sorfaj sűrűn csendülő páros rímekkel az Est gyöngéd idilljének finom, szinte filigrán formája.