Magyar Nyelvőr – 97. évfolyam – 1973.

J. Soltész Katalin: Petőfi versformakincse

magyaros ritmusterv („Megátkozza Noét, hogy szőlőt is ! Vett be a bárkába"; „Édes szülőföldem, a drága szép alföld ! Hűséges lakója"). Jóval erősebb a jambusi lejtés pl. a Száműztem magamat c. versben: itt minden sorvégen kö­vetkezetesen jambust találunk, csak néhány sormetszet előtt van a magyaros ritmusrendszerre jellemző ereszkedő zárlat („És minden emlék olly | gyász dolgokat beszélt, | | Mik fölforgathatnák | a szív s ész tengelyét"). Megtaláljuk Petőfinél a magyaros ritmusra ráépülő choriambusta,­onicus a minorét is, noha bizonnyal nem olyan tudatossággal alkalmazt és U U — mint előtte Csokonai és utána Arany. Az előbbire példa: „Egy jó öreg ember — U u­ — — u u — benne a kocsmáros" (A jó öreg kocsmáros), „Hallod-e szív, szívem?"; az u u — — V u — O utóbbira: „Csak eredj, hold, csak eredj a [ Barna éjszakához" (Szerelem vám­y u — u u u — — u u — y dorai): „Jőj el végre, valahára,­­ Te határzó, te nagy óra". A versforma megítélésében fontos szerepet tulajdonítok a vers írásképé­nek. Meggyőződésem szerint ugyanis az írás-olvasás közkinccsé válása óta a vers nemcsak a fülnek, hanem a szemnek is szól (sőt gyakran elsősorban a szemnek; minden bizonnyal vannak olyan versek, amelyek még sohasem hang­zottak el szóban), ezért ragaszkodik a versírás — a vele egy tőről fakadt zene­költéssel ellentétben — évszázadok óta a különálló sorokhoz. A történetileg kimutathatóan valamely hosszabb sorfaj kettévágásából eredő periódusokat (pl. a nibelungi sorból származó jambusi 7+6 vagy a kanásznóta-, ill. vágáns­sorra visszavezetett magyaros 7+6 periódust) tehát nem tekintem puszta változatnak, hanem önálló versformának, amelynek más a hatása, a hangulata: a sormetszet sorhatárrá lép elő, s ez megköveteli, hogy új szó kezdődjék; ha csak egy pillanatra is, de megállunk az olvasásban, az íráskép ezáltal a vers melódiáját is befolyásolja. — Petőfi versformáit az elmondottak alap­ján a következő csoportosításban tárgyalom: 1. egyforma sorokból álló, egynemű formák, 2. periódusos formák, 3. több sorfajb­ól álló kötött formák (itt szóok az antik formákról is), 4. kötetlen formák, 5. vegyes formák. Egynemű formák Az egyazon sorfaj tiszta sorozatából felépült versforma hatása, hangulata a verssor tempójától, az ütemek számától, ezen belül a szótagok és szünetek, illetőleg a szünetet kitöltő, nyújtott ejtés arányától, végső soron tehát a szótag­számtól függ. A legrövidebb sor, amely Petőfinél önállóan előfordul, a jambusi négyes, éppen szokatlan rövidsége miatt csonkának hat, s ezért alkalmas a Félálomban összefüggéstelen tudatképeinek kifejezésére: Szép kedvesem Lágy kebele . . . Szíved buját . . . Mind érezem . . . A ... ok egyaránt érzékelteti­k a gondolat és a verssor befejezetlenségét. Ugyan­­ez a sorfaj sűrűn csendülő páros rímekkel az Est gyöngéd idilljének finom, szinte filigrán formája.

Next